Szajoli vasúti baleset

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szajoli vasúti baleset
Az emlékmű a szajoli felvételi épület mellett
Az emlékmű a szajoli felvételi épület mellett
Részletek
Dátum 1994. december 2.
Időpont 16:46
Ország Magyarország
Helyszín Szajol vasútállomás (Szajol)
Vasútvonal Szolnok–Debrecen–Nyíregyháza–Záhony-vasútvonal
Üzemeltető MÁV Rt.
Baleset típusa váltófelvágás
Okok emberi mulasztás
Adatok
Vonatok 1
Áldozatok 31
Sérültek 52
A baleset helyszíne (Magyarország)
A baleset helyszíne
A baleset helyszíne
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 17′ 55″, k. h. 20° 17′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 17′ 55″, k. h. 20° 17′ 00″

A szajoli vasúti baleset a magyar vasút történetének egyik súlyos balesete volt 1994. december 2-án, amikor 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó NyíregyházaNyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat második kocsija, majd a kocsik kb. 110 km/h-s sebességgel egymásba, illetve az állomásépületbe rohantak. 27-en a helyszínen vesztették életüket, négyen a kórházban haltak meg, 52-en pedig kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedtek.

A baleset okai[szerkesztés]

A balesetet emberi mulasztás okozta. A vonat érkezése előtt negyedórával az első vágányon szabálytalan tolatást végeztek. A váltók ekkor már át voltak állítva a második vágányra, amelyen a gyorsvonatnak át kellett volna haladnia. Tolatáskor a tolató szerelvény a kerekeivel átállította a váltót (ún. váltófelvágás), így az visszaállítodott az első vágány irányába, amiről a forgalomirányítás nem tudott, és a tolatást végzők sem ellenőrizték a váltók állását a felvágást követően. Ennek következtében a gyorsvonat az egyenes haladásnál engedélyezett sebességgel (kb. 110 km/h) érkezett a ténylegesen kitérő állású váltóra, ami ebben az állásban legfeljebb 40 km/órás sebességgel lett volna járható. A mozdony (V43 1360) és az első kocsi kitért és haladt tovább az első vágányon, viszont a szerelvény többi kocsija kisiklott.

A Legfelsőbb Bíróság 1996 februárjában hozott ítéletet a balesetet okozók ügyében. A vasúti közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget okozó, gondatlan veszélyeztetéséért Szűcs Ferenc váltókezelőt öt és fél év, Farkas István tolatásvezetőt két év, Illyés Ferenc kocsirendezőt pedig másfél év fogházbüntetésre ítélte a bíróság. A MÁV az elhunytak hozzátartozóinak, a sérülteknek és az anyagi veszteséget szenvedetteknek – összesen 96 esetben – fizetett kártérítést. Az esetenkénti összeg 20 ezertől 6 millió forintig terjedt.

1996. június 29-én avatták fel az áldozatok emlékét őrző emlékművet a vasútállomáson.

Az emlékmű képei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]