Thaly Kálmán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Thaly Kálmán
Thaly Kálmán
Thaly Kálmán
Született 1839. január 3.
Csép
Elhunyt 1909. szeptember 26. (70 évesen)
Zablát
Állampolgársága magyar
Foglalkozása költő, író, bölcsészdoktor, országgyűlési képviselő, történész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Thaly Kálmán témájú médiaállományokat.

Tali és széchi-szigeti dr. Thaly Kálmán, (Csép, 1839. január 3.Zablát, 1909. szeptember 26.) költő, író, tiszteletbeli bölcsészdoktor, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, országgyűlési képviselő. Jókai Mór másodunokatestvére.[1]

Életútja[szerkesztés]

A nemesi származású tali és széchi-szigeti Thaly család sarja. Tali és széchi-szigeti Thaly Lajos (1794-1850),[2] Esztergom vármegye közigazgatási főbírája és nagymadi Barthalos Katalin (1807-1880) fia,[3] született 1839. január 3-án Csépen (Komárom vármegye). 1850-ben Pozsonyba ment gimnáziumba, azután Pápára, ahol középiskolai tanulmányait befejezte. 1856-ban Pesten a református teológiai szakra iratkozott be, de azután az egyetem magyarrá lett, s ott a jogi és bölcseleti tantárgyakat hallgatta.

1860-tól '64-ig a Pesti Napló szerkesztőségi tagja, 1864-től '69-ig a magyar irodalomtörténet tanára volt a pesti református főgimnáziumban mint Gyulai Pál utódja. A Magyar Tudományos Akadémia 1864. január 20-án levelező tagjának választotta (1880. május 20-án lett rendes tag, 1907. május 1-jén tiszteleti tag; 1904. május 10-én és újból 1907. május 1-jén osztályelnökké választotta a nagygyűlés).

1869. március 9-én a Honvédelmi Minisztériumhoz titkárrá nevezték ki, később osztálytanácsosi rangban működött és tevékenységet fejtett ki a honvédség szervezése és a magyar katonai műnyelv megállapítása körül. Állását 1875 őszéig viselte, amikor politikai okokból megvált a minisztériumtól. Ettől kezdve kizárólag történeti kutatásokkal foglalkozott.

1867 májusában a Történelmi Társulat megalapításakor annak titkárává, s közlönyének, a Századoknak a szerkesztőjévé júliusban választották, mely tisztét 1875 szeptemberéig viselte. 1878-ban a budapesti ferencvárosi kerület választotta meg országgyűlési képviselőnek, 1881-től kezdve pedig állandóan a debreceni I. kerületet képviselte a parlamentben. A politikában a függetlenségi eszméknek volt híve és a pártnak hosszú időn át másod-, majd tiszteleti elnöke. Az ő indítványára határozta el a képviselőház, hogy az ezredév emlékére az ország hét pontján emlékművet állíttat, és ezek kijelölésével és felállításával mint kormánybiztos, ő bízatott meg. Az ezredéves országos kiállítás történelmi csoportjának egyik rendezője és alelnöke volt és a kiállítás aranyérmet kapott. A millennium alkalmából a kolozsvári egyetem tiszteleti, a bölcseleti kar díszdoktorává választotta.

Thaly Kálmán időskori fényképe

Tiszteletbeli tagja a Komárom vármegyei Múzeum Egyesületnek, a pozsonyi Toldy Körnek pedig évekig elnöke volt, attól kezdve, hogy betegeskedése miatt állandó lakhelyét Pozsonyba helyezte át.

A nagy obstrukció idején, amely gróf Tisza István kormánya ellen irányult, 1904-ben, az ellenzék az ő kérésére kötött fegyverszünetet és e működése elismeréséül az országgyűlési pártok emlékérmet verettek tiszteletére, a király pedig az ő kérésére ekkor rendelte el II. Rákóczi Ferenc, Thököly Imre, Bercsényi Miklós, felesége Csáky Krisztina (†1723), Esterházy Antal (1676-1722) generális, tábornagy és Sibrik Miklós (†1735) ezredeskapitány és több más bujdosó hamvainak hazaszállítását, amit Thaly már 30 év óta folyton sürgetett és a törvényhatóságokkal sürgettetett. Az 1860-as évek elejétől kezdve történelmi munkásságát nagyobbrészt Rákóczi korának, a kurucvilág eseményeinek ismertetésére fordította. Gazdag forrásait nyitotta meg e kor történeti irodalmának az eredeti oklevelek, naplók, feljegyzések kiadásával és feldolgozásával. A múzeumok és könyvtárak országos tanácsának alelnöke.

1901. február 18-án a király az 1900. évi párizsi világkiállítás magyar osztálya körül szerzett érdemei elismeréseképpen, különösen a híres „huszárterem” eszméjének felvetéséért és létesítéséért, negyvenéves történetbúvári jubileuma alkalmából, a Szent István-rend lovagkeresztjével tüntette ki.

A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, az Országos Régészeti és Embertani Társulat, az Országos Műemlékek Bizottságának tagja, a milánói és torinói királyi tudományos Akadémia kültagja; a török császár Medsidje-rend harmadik osztályának, az olasz királyi Lázár- és San Maurizio-rend tiszti lovagkeresztjének tulajdonosa, több hazai város díszpolgára, a Petőfi Társaság és a temesvári Arany Társaság tiszteletbeli és több vidéki közművelődési egyesület dísztagja volt.

1909. szeptember 26-án hunyt el régi barátja, Polyák Béla Trencsén megyei, zabláti birtokán. Pozsonyban temették el. Végrendeletében ötezer koronát hagyott a Magyar Tudományos Akadémiára.

Művei[szerkesztés]

Szépirodalmi művei[szerkesztés]

Első szépirodalmi kísérlete, a Bujdosó lélek, 1855-ben jelent meg a Budapesti Visszhangban; ezt elbeszélő és lírai költeményeinek hosszú sora követte a hírlapokban és folyóiratokban.

Költeményeket írt a következő hírlapokba és folyóiratokba: Magyar Néplap (1856-57), Kalauz (1857-58), Nővilág (1857-60), Magyar Posta (1857), Magyar Szépirodalmi Közlöny (1858), Győri Közlöny (1857-60), Divatcsarnok (1855-60), Hölgyfutár (1856-63), Szépirodalmi Közlöny (1858), Remény (1858), Népujság (1859), Képes Ujság (1859-60), Két garasos Ujság (1859), Nép Ujsága (1860), Magyar Színházi Lap (1860), Szigeti Album (1860), Széchenyi Album (1860), Képes Világ (1868), Vasárnapi Ujság (1855-69., 1903. költ. és cikkek).

Tudományos művei[szerkesztés]

Az 1860-as évek elejétől kezdve már egészen búcsút vett a költészet múzsájától és teljesen a történetírással foglalkozott. Pozsonyban jelent meg a Stampfel kiadónál 1881-ben, az eredeti levelek s más egykorú följegyzések nyomán született "Második Rákóczi Ferencz fejedelem ifjúsága 1676-1701" című, Rákóczi életével kapcsolatos történelmi tanulmánya. Híres kétkötetes történeti tanulmányát "Ocskay László II. Rákóczi Ferenc fejedelem brigadérosa és a felső-magyarországi hadjáratok 1703 - 1710." cimmel a Franklin-Társulat adta ki 1905-ben. Történelmi cikkei nagyobbrészt a Századokban jelentek meg; írt az Archaeologiai Értesítőbe, az Akadémiai Értesítőbe, a Turulba, a Hadtörténelmi Közleményekbe, a Magyar Történelmi Tárba.

Cikkeit, munkáit felsorolja a Magyar Tudományos Akadémia Almanachja 1865-től.

1903-ban jelent meg Kuruczvilág című verseskötete, melyben saját kuruc témájú költeményeit gyűjtötte össze.

A Thaly család levéltára a Magyar Országos Levéltárban található.[4]

Források[szerkesztés]

Wikiforrás
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Thaly Kálmán témában.

További irodalom[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]