Sándor János (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sándor János
Sándor János (1860-1922).jpg
A Magyar Királyság belügyminisztere
Hivatali idő
1913. június 10. 1917. június 15.
Előd Lukács László
Utód Ugron Gábor

Született 1860. november 14.
Marosvásárhely
Elhunyt1922. július 16. (61 évesen)
Budapest

Foglalkozás politikus

Csíkszentmihályi Sándor János (Marosvásárhely, 1860. november 14.Budapest, 1922. július 16.) politikus, főispán, belügyminiszter.

Életpályája[szerkesztés]

Id. Sándor János nagybirtokos, királyi ítélőtáblai bíró és nagyajtai Lázár Emilia fia. A gimnáziumi tanulmányoknak szülővárosában való elvégzése és az érettséginek az ottani főgimnáziumban való letétele után előbb katonai pályára készült a bécsi katonai műszaki akadémián, majd szülei kívánságára jogot végzett és államvizsgát tett a budapesti egyetemen. Később külföldi tanulmányútra kelt, különösen a gyakorlati közigazgatás megismerése céljából. Az önkéntesi évet a budapesti 2. sz. huszárezrednél leszolgálván, tartalékos hadnagy lett. A közigazgatás szolgálatába 1882-ben lépett, mint közigazgatási gyakornok Maros-Torda megyében; majd 1883-ban Torda-Aranyos vármegyében tiszteletbeli szolgabíró, később ugyanitt főispáni titkár lett. 1889-ben ugyancsak Torda-Aranyos megyében alispánnak választották meg. 1891-ben Kis-Küküllő vármegye főispánjává neveztetett ki, mely minőségben 1902 tavaszáig szolgált. Időközben előbb ideiglenes minőségben Maros-Torda megye és Marosvásárhely város főispáni teendőit is teljesítette, majd 1901-ben véglegesen e törvényhatóságok főispánjává is kineveztetett. 12 éves főispáni működése idején törvényhatóságainak társadalmi, közgazdasági és kulturális életében mint vezető tényező nagy tevékenységet fejtett ki. Széll Kálmán miniszterelnök mint belügyminiszter a belügyminisztériumban szervezett kodifikáló-osztály kültagjává nevezte ki, mely minőségben az összes közigazgatási reformok előkészítésében állandóan részt vett. Ugyancsak a Széll-kormány idején a földmívelési minisztérium által fölállított székelyföldi kirendeltség vezetésével is megbizatott. Az erdélyi római katholikus status igazgatótanácsának tagja volt. 1903. november 14-én a belügyminisztérium politikai államtitkárává neveztetett ki. Ő felsége tízéves főispáni működésének betöltése alkalmával (1902.) a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Az 1901-1905-ös országgyűlésen a nagyszöllősi kerületet képviselte. Az 1905. évi általános választások alkalmával úgy a nagyszőllősi, mint a marosvásárhelyi I. kerület képviselőjévé választotta. A belügyminisztériumban politikai államtitkár volt 1903 és 1905 között. 1913. június 10-től 1917. június 15-ig a második Tisza-kormány belügyminisztere volt.

Sógorság és politikai barátság fűzte Tisza Istvánhoz. 1891-ben feleségül vette Tisza Annát (1862–1918), akivel a mezőkapusi udvarházukba költöztek, és kastéllyá alakították át a földszintes épületet, Pákey Lajos tervei alapján. A kastély ekkor kapta eklektikus formáját, amely ma is látható. Az 1948-as államosítás óta idősek otthona működik a kastélyban.

Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Sturm-féle Országgyűlési Almanach. Bpest, 1905. 377. lap.