Orczy Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Orczy Béla
Orczy Béla-Marastoni.jpg
Magyarország király személye körüli minisztere
Hivatali idő
1879. szeptember 25. 1890. december 24.
Előd Tisza Kálmán
Utód Szőgyény-Marich László
Magyarország belügyminisztere
Hivatali idő
1887. február 11. 1889. március 22.
Előd Tisza Kálmán
Utód Baross Gábor
Magyarország közmunka- és közlekedésügyi minisztere
Hivatali idő
1886. szeptember 19. 1886. december 29.
Előd Kemény Gábor
Utód Baross Gábor
Magyarország honvédelmi minisztere
Hivatali idő
1884. január 2. 1884. október 28.
Előd Ráday Gedeon
Utód Fejérváry Géza
Országbíró
Hivatali idő
1895 1917. február 7.
Előd Szőgyény-Marich László
Utód Dessewffy Aurél

Született 1822. január 16.
Pest
Elhunyt1917. február 7. (95 évesen)
Bécs
Párt Deák-párt (1865-1868), Szabadelvű Párt (1875-1895)

Szülei Orczy György, Berényi Erzsébet
Foglalkozás jogász, politikus
Iskolái Pesti Királyi Tudományegyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Orczy Béla témájú médiaállományokat.

Báró orczi Orczy Béla (Pest, 1822. január 16.Bécs, 1917. február 7.) magyar országbíró, politikus, miniszter, bölcseleti és jogi doktor, császári és királyi valóságos belső titkos tanácsos és kamarás.

Élete[szerkesztés]

Báró Orczy György és gróf Berényi Erzsébet fiaként született. Nagyapja Orczy Lőrinc neves költő volt. A pesti egyetemen 1836-ban bölcsészettudományi, 1842-ben jogi doktorátust szerzett, később ügyvédi vizsgát tett. Hivatalbeli pályáját Pest vármegyénél kezdte, 1846-ban helytartótanácsi titkár lett. 1848-ban nemzetőrként, majd honvéd századosként részt vett a délvidéki harcokban. A szabadságharc leverése után kénytelen volt visszavonulni a politikai élettől. 18651868 között az abonyi kerület országgyűlési képviselője lett. Deák Ferenc híve volt az osztrák–magyar kiegyezésért folytatott harcban. 1868-tól osztályfőnök az osztrák–magyar közös külügyminisztériumban. 1871-ben valóságos belső titkos tanácsos, 1873-ban a Magyar Királyi Szent István-rend középkeresztese, 1881-ben a vaskoronarend I. osztályú vitéze is lett. 1879. szeptember 25-étől 1890. december 24-éig a király személye körüli miniszter volt a Tisza Kálmán-, majd a Szapáry-kormányban. Közben, 1882-ben másfél hónapig és 1884. január 2-ától október 28-áig honvédelmi miniszter is, valamint 1886-ban három hónapig közmunka- és közlekedési miniszter, és végül 1887. február 11-étől 1889. március 22-éig belügyminiszter is volt, majd 1895-től haláláig országbíró. A zenével, festészettel is szívesen foglalkozott, és 1865-ben még Emlékeim című zeneműve is megjelent.

1917-ben hunyt el, nem sokkal 95. születésnapja után.

Művei[szerkesztés]

  1. Dissertatio inauguralis juridica super quaestione: utrum argumenta, quibus mortis poena impugnari solet, ejus abolitionem persuadere valeant? Quam… publicae eruditorum disquisitioni submittit… Pestini, 1842. Online
  2. Hazai Vadászatok és sport Magyarországon. Pestini, 1857. 25 színezett képpel. (Többekkel együtt. Franciául. Pestini, 1858)
  3. Hazai és külföldi vadászrajzok. Pest, 1863 (393-443. lap: Szarvas, zerge, sas)

Ezen kívül folyóirat-cikkeket írt a Bérczy Károly által szerkesztett Vadász- és Versenylapba (1857. Lesjárat szarvasra, A fóti rókakopók, 1858. Zergevadászat, Az ujszászi kopók az 1857-1858. idényben, 1860. Vadászrajz a Fehér-Kárpátokból, 1859. Vadász-műszótár, Gím vagy rőt vad: szarvas, dám, őz, zerge, Pálffy gr. és Zay Albert gróffal, 1861. Vidra van a kertben, 1862. A barna keselyű, 1863. Lótenyésztésünk és az angol telivérfaj, Az utolsó est); a Hazai Vadászatokban (1857. Lesjárat szarvasra, egy nagy és két kisebb képpel).

Források[szerkesztés]

További információ[szerkesztés]

B. Orczy Béla. Az ország tükre 1865. 367-368. old. Online


Elődje:
ifj. Ráday Gedeon
Honvédelmi miniszter
1884. január 2.október 28.
Insignia Hungary Army shield v2.svg
Utódja:
Báró Fejérváry Géza