Orczy Béla

Orczy Béla
Ellinger Ede felvétele, 1885 körül
Magyarország király személye körüli minisztere
Hivatali idő 1879. szeptember 25. – 1890. december 24.
Előd	Tisza Kálmán
Utód	Szőgyény-Marich László
Magyarország belügyminisztere
Hivatali idő 1887. február 11. – 1889. március 22.
Előd	Tisza Kálmán
Utód	Baross Gábor
Magyarország közmunka- és közlekedésügyi minisztere
Hivatali idő 1886. szeptember 19. – 1886. december 29.
Előd	Kemény Gábor
Utód	Baross Gábor
Magyarország honvédelmi minisztere
Hivatali idő 1884. január 2. – 1884. október 28.
Előd	Ráday Gedeon
Utód	Fejérváry Géza
Országbíró
Hivatali idő 1895 – 1917. február 7.
Előd	Szőgyény-Marich László
Utód	Dessewffy Aurél
Született	1822. január 16. Pest
Elhunyt	1917. február 7. (95 évesen) Bécs
Párt	Deák-párt (1865-1868), Szabadelvű Párt (1875-1895)
Szülei	Orczy György, Berényi Erzsébet
Foglalkozás	jogász, politikus
Iskolái	Pesti Királyi Tudományegyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Orczy Béla témájú médiaállományokat.

Báró orczi Orczy Béla (Pest, 1822. január 16. – Bécs, 1917. február 7.) magyar országbíró, politikus, miniszter, bölcseleti és jogi doktor, császári és királyi valóságos belső titkos tanácsos és kamarás.

Élete

Báró Orczy György és gróf Berényi Erzsébet fiaként született. Nagyapja Orczy Lőrinc neves költő volt. A pesti egyetemen 1836-ban bölcsészettudományi, 1842-ben jogi doktorátust szerzett, később ügyvédi vizsgát tett. Hivatalbeli pályáját Pest vármegyénél kezdte, 1846-ban helytartótanácsi titkár lett. 1848-ban nemzetőrként, majd honvéd századosként részt vett a délvidéki harcokban. A szabadságharc leverése után kénytelen volt visszavonulni a politikai élettől. 1865–1868 között az abonyi kerület országgyűlési képviselője lett. Deák Ferenc híve volt az osztrák–magyar kiegyezésért folytatott harcban. 1868-tól osztályfőnök az osztrák–magyar közös külügyminisztériumban. 1871-ben valóságos belső titkos tanácsos, 1873-ban a Magyar Királyi Szent István-rend középkeresztese, 1881-ben a vaskoronarend I. osztályú vitéze is lett. 1879. szeptember 25-étől 1890. december 24-éig a király személye körüli miniszter volt a Tisza Kálmán-, majd a Szapáry-kormányban. Közben, 1882-ben másfél hónapig és 1884. január 2-ától október 28-áig honvédelmi miniszter is, valamint 1886-ban három hónapig közmunka- és közlekedési miniszter, és végül 1887. február 11-étől 1889. március 22-éig belügyminiszter is volt, majd 1895-től haláláig országbíró. A zenével, festészettel is szívesen foglalkozott, és 1865-ben még Emlékeim című zeneműve is megjelent.

1917-ben hunyt el, nem sokkal 95. születésnapja után.

Művei

1. Dissertatio inauguralis juridica super quaestione: utrum argumenta, quibus mortis poena impugnari solet, ejus abolitionem persuadere valeant? Quam… publicae eruditorum disquisitioni submittit… Pestini, 1842. Online
2. Hazai Vadászatok és sport Magyarországon. Pestini, 1857. 25 színezett képpel. (Többekkel együtt. Franciául. Pestini, 1858)
3. Hazai és külföldi vadászrajzok. Pest, 1863 (393-443. lap: Szarvas, zerge, sas)

Ezen kívül folyóirat-cikkeket írt a Bérczy Károly által szerkesztett Vadász- és Versenylapba (1857. Lesjárat szarvasra, A fóti rókakopók, 1858. Zergevadászat, Az ujszászi kopók az 1857-1858. idényben, 1860. Vadászrajz a Fehér-Kárpátokból, 1859. Vadász-műszótár, Gím vagy rőt vad: szarvas, dám, őz, zerge, Pálffy gr. és Zay Albert gróffal, 1861. Vidra van a kertben, 1862. A barna keselyű, 1863. Lótenyésztésünk és az angol telivérfaj, Az utolsó est); a Hazai Vadászatokban (1857. Lesjárat szarvasra, egy nagy és két kisebb képpel).

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IX. (Mircse–Oszvaldt). Budapest: Hornyánszky. 1903.  
• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [1]
• Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1906-1911-ben
• Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1887-ben

További információ

• B. Orczy Béla. Az ország tükre 1865. 367-368. old. Online

Elődje: ifj. Ráday Gedeon

Honvédelmi miniszter 1884. január 2. – október 28.

Utódja: Báró Fejérváry Géza