Bonczos Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vitéz Bonczos Miklós dr.
Vitéz Bonczos Miklós dr. ügyvéd 1930 körül
Vitéz Bonczos Miklós dr. ügyvéd 1930 körül
A második Magyar Királyság belügyminisztere
Hivatali idő
1944. augusztus 7. 1944. október 12.
Előd Jaross Andor
Utód Schell Péter

Született 1897. szeptember 16.
Nagyszalonta
Elhunyt1971. augusztus 1. (73 évesen)
Buenos Aires
Párt Egységes Párt
(1926-)
Nemzeti Egység Pártja
(1932-)
Magyar Élet Pártja
(1939-)
Magyar Megújulás Pártja
(1940-)
Választókerület Szentes
(1939–1944)

Foglalkozás jogász, politikus

Vitéz Bonczos Miklós (Nagyszalonta, 1897. szeptember 16.Buenos Aires, 1971. augusztus 16.)[1] belügyminiszter, országgyűlési képviselő, főispán.

Élete[szerkesztés]

Családja, ifjú évei[szerkesztés]

id. Bonczos Miklós telekkönyvvezető családja 1905 körül.

Református családban született. Édesapja idősb Bonczos Miklós felmenői Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől 1625-ben nemességet kaptak, mint Nagyszalonta várost védő katonák.[2] Elhunyt első feleségétől három leánya született: Irén, Margit és Ilona. Második felesége a szintén nemesi családból származó Litteráti Végh Eszter - Litteráti Végh József (1861-1939) esperes[3][4] húga - lett. Ebből a házasságból született 1897-ben Miklós, majd később - már Szentesen - 1911-ben ötödik gyermekként Erzsébet.

A család az 1900-as évek elején Szentesre költözött, ahol az apa városi telekkönyv-vezető lett. A három idősebb leány közül később Margit (Szabó Imréné) tanítónő lett a központi református általános iskolában, Ilona (Hoits Mihályné) városi tisztviselő, a tizenévekkel fiatalabb Erzsébet (Szánthó Gézáné) pedig szintén tanítónő Szentes-felsőpárti református általános iskolában.[5]

Miklós 1907-1915 között a szentesi Magyar Királyi Állami Főgimnázium tanulója volt, Bugyi István - a későbbi Kossuth-díjas sebészprofesszor, kórházigazgató - volt a padtársa, akivel életre szóló barátságot kötöttek.[6] Bonczosnak az emigrációban töltött évei alatt is tartották egymással a kapcsolatot, amint az Bugyinak a levéltárban őrzött levélgyűjteményéből is kiderül. Politikai nézeteik akkorra igen eltérőek lettek, ám ez mégsem vált akadályává egymás nagyrabecsülésének.

Katonai pályafutása[szerkesztés]

Gyermekkorától katonai pályára készült. Az érettségi után - háborús időben - a Ludovika Akadémia akkor pár hónapos képzésén vett részt, itt hadnagyként végzett, majd tíz éven át mint tényleges tiszt szolgált a honvédségnél. Az első világháborút az olasz és az orosz fronton küzdötte végig, vitézségért több ízben kitüntették. Századosi rendfokozatban, súlyosan sebesült hadirokkantként tért vissza a frontról, s a Kormányzó rendkívüli háborús teljesítményeiért vitézzé avatta. A háború után, a kommün bukását követően magasabb parancsnokságoknál, majd a honvédelmi minisztériumban teljesített szolgálatot. Közben folytatta a tanulmányait, jogi diplomát szerzett, majd a budapesti egyetemen az egyesített bírói és ügyvédi vizsgát is letette. 1925-ben vált meg a katonai szolgálattól, s ügyvédi irodát nyitott Szentesen.

Politikusi pályája[szerkesztés]

A politikai életbe 1926-ban kapcsolódott be, mint Gömbös Gyula politikájának lelkes híve. Csongrád vármegye törvényhatósági bizottságában, kisgyűlésében és Szentes képviselő-testületében fejtett ki odaadó munkásságot, de élénk szerepet vitt a megyei és városi közéletben is.

1933-ban Csongrád vármegye tisztifőügyészévé választották meg. Ekkor már egyik vezető tényezője volt a megyei életnek. 1933-tól előbb mint helyettes pártelnök, később mint megyei pártelnök igen nagy eredménnyel irányította a Nemzeti Egység Pártja Csongrád megyei szervezkedését.

1936-ban a támogatásával alakult meg az 595. sz. Bethlen Gábor Cserkész Csapat, akik 3 évvel később már mint saját gépekkel rendelkező cserkészrepülők[7] váltak híressé. Vitéz várbogyai Bogyay Kamilló csendőr százados volt a parancsnokuk. 1939 májusában Gróf Teleki Pál miniszterelnök avatta fel az új vitorlázó repülőket.[8]

1937-ben Csongrád vármegye élére került. Főispáni működésében nagy szociális érzés vezette, amely közéleti munkássága során mindig megnyilvánult. Behatóan foglalkozott az agrárszociális problémákkal — a szociálpolitika tárgyköréből több értekezése és dolgozata is megjelent. A mezőgazdasági munkásság szociális helyzetének tanulmányozása céljából hosszabb németországi tanulmányutat tett. 1938. december 14-től 1942. július 14-ig országos árvízvédelmi és menekültügyi kormánybiztos,[9] belügyi államtitkár volt. Tudásával és gyakorlati érzékével országos vonatkozásban is a szociális problémák enyhítéséért dolgozott. Álláspontját jól tükrözi az 1939 karácsonyán Szentesen elmondott ünnepi beszédének részlete:

... a szegénység és nyomor ellen küzdeni nem az egyeseknek a feladata, hanem az államnak, államhatalomnak, társadalomnak, a kormánynak a feladata és kötelessége, de kötelessége a szegény és elesett néposztálynak is, amelynek szintén hozzá kell járulnia ennek a megoldásához.[10]

1939-től szervezte meg az az Országos Nép- és Családvédelmi Alapot (ONCSA), amelynek keretében házépítési program indult a szegény, sok gyermekes családoknak. 1941-től Szentesen, a mai Dr. Berényi Imre utca végén[11] illetve a 13 km-re levő Lapistón[12] épültek fel az első ONCSA-házak, majd 1943 októberében ONCSA-mintafaluként létesült Fábiánsebestyén - 200 házzal, iskolával, templommal.[13]

1939-ben lett tagja a törvényhozásnak.[14] Az általános választások során a szentesi egyéni kerületben lépett fel, emellett a Magyar Élet Pártja Csongrád megyei és hódmezővásárhelyi listáját is vezette. Szentesen egyhangúlag választották meg s Csongrád vármegyében sem akadt ellenlista, amely felvette volna a küzdelmet, a legnagyobb eredményt azonban mégis Hódmezővásárhelyen érte el, ahol három párt küzdött a kormánypárttal szemben s a város mindkét mandátumát az ő listája kapta meg.

1940 májusában Szentes díszpolgárává terjesztették fel,[15] amit udvariasan visszautasított,[16] de továbbra is sokat tett szűkebb pátriája érdekében. Ugyanez év őszén jelenlétében tették le a szentesi tüdőbeteg-gondozó alapkövét, illetve felavatták a Téli Gazdasági Iskolát.[17][18]

1941. július 5-én a visszatért Nagyszalonta - szülővárosa - rendkívüli díszközgyűlésén első díszpolgárává választotta meg.[19]

1942. július 14–től 1944. augusztus 7-ig igazságügyi államtitkár, majd 1944. október 12-ig a Lakatos-kormány belügyminisztere. A háború alatti megnyilvánulásaiban mindvégig az akkori hivatalos propaganda irányvonalát követte.

Az igazság, a jog és a méltányosság a tengelyhatalmak oldalán áll. Mi egytestnek érezzük magunkat a németekkel és olaszokkal. Mi nemcsak együtt küzdünk velük, de a mi ügyünknek tekinthetjük ezt a háborút, s minden erkölcsi, szellemi, anyagi és fizikai erőnkkel masírozunk velük a többi szövetséges országokkal együtt a biztos győzelem felé. Törhetetlen hit, feltétlen bizalom és biztos optimizmus tölt el bennünket.[20]

Emigrációban[szerkesztés]

1944 decemberében elhagyta Magyarországot. Argentínában telepedett le, ahol 1948-ig magyar cégek viszonteladójaként tevékenykedett. 1965-től 1970-ig az argentínai Erdélyi Bizottság elnökeként működött. 1971 márciusában agyvérzést szenvedett, fél évig tartó súlyos betegség után Buenos Airesben hunyt el 1971. augusztus 16-án.

Emlékezete[szerkesztés]

Dédunokája, az Argentínában élő festőművész, Carolina Mitchell. 2010-ben Budapesten, a Balassi Intézetben írt disszertációjában dolgozta fel Bonczos Miklós történetét. Erre figyelt fel Nagy Anikó, aki akkor a Duna Televízióval forgatott. 2013-ban nyílt pályázati lehetőségük[21] egy film elkészítésére, amelyben végigjárják az élete helyszíneit, köztük Szentest és Fábiánsebestyént is.[22] A film 2014. november 12-én szerda 15:00 - 15:55 volt látható a Duna TV műsorán.[23]

Halálának 45. és az első ONCSA-házak megépülésének 75. évfordulóján a Szentes TV Kalendárium című műsorában emlékezett Bonczos Miklósra Csorba Gyula szerkesztő-riporter és Tímár Ferenc informatikus könyvtáros 2006. szeptember 2-án.[24]

Főbb művei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. "Miklós barátom augusztus 16-án meghalt Argentínában ... a még márciusban bekövetkezett agyvérzésben...." Dr. Bugyi István Prof. Dr. Kálló Antalnak írt leveléből. Szentes, 1971.09.12.
  2. Mi Bihar Vármegyének Naggyai, Rendei... - Bonczos György és István 1625. szeptember 22-én kapott nemesi levelének másolata. Várad-olaszi, 1742. május 1.
  3. Litteráti Végh József nyugalmazott esperes-lelkész gyászjelentése. Érmihályfalva, 1936. In: Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára. (Hungaricana)
  4. Litteráti Végh József (1861-1939) esperesről. In: Érmihályfalvi helytörténet.
  5. Rózsa Gábor: Egy áldott élet érdemes emlékei - Bonczos Erzsébet 80. születésnapjára (kéziratban). Szentes, 1996. április 9.
  6. A Szentesi Magyar Királyi Állami Főgymnasium Értesítője az 1914-1915. tanévről, 68. o. Szentes, 1915. (e-Könyvtár Szentes)
  7. Pusztai János A szentesi repülés rövid története. In: Szentesi Mozaik 2005.10.26.
  8. Repülőnap Szentesen. Magyar Világhíradó 796. 1939. május.
  9. Árvizek a Tiszán és a Zagyván. Magyar Világhíradó 842. 1940. április.
  10. A néma Bál. Bonczos államtitkár nagyhatású ünnepi beszédet mondott. Szentesi Napló 1939. dec. 3. 1. o.
  11. Dr. Berényi Imre utca 121. (Google térkép)
  12. Dömsödi Mihály: Karácsonyi ünnepség Lapistón. Városi Visszhang 2008.12.29.
  13. Fábiánsebestyén (Csongrád) újjáépítése. Magyar Világhíradó 1027. 1943. november.
  14. Vitéz Bonczos Miklós dr. (Szentes, Magyar Élet Pártja) In: Országgyűlési almanach. Az 1939-44. évi országgyűlésről. 138-139. oldal. (szerk.: Haeffler István) Budapest, 1940.
  15. Díszpolgár. A Szentesi Napló vezércikke. Szentes, 1940.05.12.
  16. Az egyszerű polgár. Írta: Bonczos Miklós. A Szentesi Napló vezércikke. Szentes, 1940.05.23.
  17. Ünnepi események Szentesen. Magyar Világhíradó 870. 1940. október.
  18. Az iskola története. In: Fm ASzK – Bartha János Kertészeti Szakképző Iskolája
  19. Nagyszalonta díszpolgári oklevele Bonczos Miklósnak - fénymásolat (e-Könyvtár Szentes)
  20. Az igazság, a jog és a méltányosság a tengelyhatalmak oldalán áll. Dr. Bonczos Miklós államtitkár mohácsi beszéde a magyar sorskérdésekről. Szentesi Napló 1942. aug. 18. 6. o.
  21. Dédapáim és én - pályázati adatlap. Magyar Média Mecenatúra, 2013.
  22. Darók József: A főispán dédunokája Argentínából. In: Szentesi Élet 2014.02.16.
  23. Dédapáim és én. Magyar dokumentumfilm, rendezte Nagy Anikó - a Duna TV műsorán: 2014. november 12. szerda 15:00 - 15:55
  24. Kalendárium - Bonczos Miklósra emlékezett Csorba Gyula és Tímár Ferenc. Szentes TV 2016.09.02.Kalendárium - Bonczos Miklósra emlékezett Csorba Gyula és Tímár Ferenc. Szentes TV 2016.09.02. (e-Könyvtár Szentes)

További információk[szerkesztés]

  • Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János
  • Keresztény magyar közéleti almanach I-II. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940.
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek 1938-1948. Bp., Európa, 1997.
  • Országgyűlési almanach az 1939-1944. évi országgyűlésről - részlet. Szerk. Haeffler István. Bp., 1940. MTI ny.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Magyar Hírlap (Buenos Aires) ; 1971/30