Nagy Vince (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagy Vince
G9Nagy Vince (1886-1965).jpg
Magyarország belügyminisztere
Hivatali idő
1919. január 25.március 21.
Előd Batthyány Tivadar
Utód Landler Jenő

Született 1886. március 4.
Szatmárnémeti
Elhunyt 1965. június 1. (79 évesen)
New York
Párt Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt

Foglalkozás

Losonci Nagy Vince, (Szatmárnémeti, 1886. március 4.New York, 1965. június 1.) politikus.

Élete[szerkesztés]

1907-ben a kolozsvári egyetemen jogtudományi doktori oklevelet szerzett, 1911-ben ügyvédi vizsgát tett. 1912-től Szatmárnémetiben ügyvéd.

Politikai karrierje[szerkesztés]

1916-1918-ban párton kívüli országgyűlési képviselő. 1918 november-decemberében gróf Károlyi Mihály kormányában miniszterelnökségi államtitkár, 1918 decembere és 1919 márciusa között a Károlyi-kormányban, majd Berinkey Dénes kormányában belügyminiszter. A Tanácsköztársaság kikiáltása (1919. március 21.) után visszatért Szatmárnémetibe, ahol a megszálló román hatóságok 9 hónapra bebörtönözték. 1922-től Budapesten ügyvéd. 1924-1926-ban a Függetlenségi 48-as és Kossuth Párt programjával nemzetgyűlési képviselő. 1928-tól az Országos Függetlenségi Kossuth Párt (a fentebb nevezett Kossuth-párt utódja) ügyvezető elnöke. A második világháború idején tanúsított náciellenes magatartása miatt az ország német megszállása (1944. március 19.) után bujkálni kényszerült. 1945 áprilisában pártjával együtt csatlakozott az FKgP-hez. 1945. június-szeptemberben az ideiglenes nemzetgyűlés tagja, 1945 augusztusától az FKgP Országos Intéző Bizottságának tagja. 1945-1947-ben nemzetgyűlési képviselő. A koalíció ellenzése, az MKP-vel és SZDP-vel való együttműködés elutasítása miatt 1946 márciusában a baloldal nyomására 19 társával együtt kizárták az FKgP-ből.

1946 február-márciusában az akkor zajló Szálasi-perben a politikai ügyész szerepét töltötte be, habár addig ügyvédként mindig védő volt. Halálbüntetést kért a per valamennyi vádlottjára, amelyet a Népbíróság és felsőbb szervei is jóváhagytak.

1946-ban részt vett a Magyar Szabadság Párt megalapításában, később a párt alelnöke.

Emigráció[szerkesztés]

A Párt önfeloszlatását (1947 július) követően csatlakozott a Magyar Függetlenségi Párthoz, de még e hónap végén elhagyta az országot. 1948-tól haláláig az USA-ban élt, ahol televíziószerelő volt. Tevékenyen részt vett az emigráció politikai életében, 1950-től a Magyar Nemzeti Bizottmány alelnöke. 1952-ben létrehozta az Amerikai Szabad Magyar Jogászok Szövetséget, 1958-ig annak elnöke volt. A State Department és a Szabad Európa Rádió tanácsadójaként is tevékenykedett.

Forrás[szerkesztés]