Wenckheim Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wenckheim Béla
Wenckheim Bela.jpg
Magyarország miniszterelnöke
Hivatali idő
1875. március 2.1875. október 20.
Uralkodó I. Ferenc József
Előd Bittó István
Utód Tisza Kálmán
Magyarország belügyminisztere
Hivatali idő
1867. február 20.1869. október 21.
Előd nem volt
Utód Rajner Pál
Magyarország király személye körüli minisztere
Hivatali idő
1871. május 19.1879. július 7.
Előd Festetics György
Utód Tisza Kálmán

Születéskori neve wenckheimi báró Wenckheim Béla
Született 1811. február 16.
Pest
Elhunyt 1879. július 7.
Budapest
Sírhely Körösladány
Párt Deák-párt (1867-1875), Szabadelvű Párt (1875-1879)

Szülei Wenckheim József (1778–1830), Orczy Terézia (1790–1875)
Foglalkozás
  • politikus
  • diplomata
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Wenckheim Béla témájú médiaállományokat.

Wenckheimi báró Wenckheim Béla (Pest,[1] 1811. február 16.Budapest, 1879. július 7.) magyar politikus, miniszterelnök.

Életpályája[szerkesztés]

Fadrusz János: Wenckheim Béla mellszobra (tanulmány) 1901

Báró Wenckheim József (1778–1830) és második felesége, báró Orczy Terézia (1790–1875) gyermeke. Fiatalon vármegyei szolgálatban képezte magát a közpályára. Békés vármegye jegyzőkönyveiben sűrűn megtalálhatóak az ő jegyzései. Már 21 éves korában táblabíróvá választották és még harmincéves sem volt, mikor első alispánja lett Békés vármegyének. Két év múlva, 1839-ben követül küldték az országgyűlésre, ahol a reformpártban jó nevű szónoknak ismerték.

1848-ban az új magyar kormány Békés vármegye főispánjává nevezte ki és ugyanezen időben István főherceg nádornak is udvarmestere lett. A szabadságharcban részt vett és emiatt menekülnie kellett és amikor amnesztia útján hazakerült, 1860-ban kezdett újra szerepelni. 1865-ben megint békési főispán lett, majd a kiegyezés után, 1867. február 20-tól 1869. október 21-ig gróf Andrássy Gyula kormányában belügyminiszter. Vesebaja miatt két év múltán visszavonult, és csak 1871. május 19-től vállalta el a király személye körüli miniszterséget, amelyet a Lónyay-, Szlávy- és Bittó-kormányokban is megtartott, egészen 1879. június 7-ig. 1875. március 2. és október 20. között, a fúzió ideje alatt miniszterelnöki tisztséget is betöltött. Kormányában Tisza Kálmán volt a belügyminiszter. 1878. október 11. és 1878. december 5. között belügyminiszter volt.

Emlékezete[szerkesztés]

A család síremléke, kriptája a szülőföldjükön, Körösladányban, vadászkastélya Bélmegyeren található.


Elődje:
Bittó István
Magyarország miniszterelnöke
1875
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Tisza Kálmán

Jegyzetek, források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Markó (2006), 212.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]