Wenckheim Béla
Wenckheim Béla | |
![]() |
|
Magyarország miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1875. március 2. – 1875. október 20. |
|
Uralkodó | I. Ferenc József |
Előd | Bittó István |
Utód | Tisza Kálmán |
Magyarország belügyminisztere | |
Hivatali idő 1867. február 20. – 1869. október 21. |
|
Előd | nem volt |
Utód | Rajner Pál |
Magyarország király személye körüli minisztere | |
Hivatali idő 1871. május 19. – 1879. július 7. |
|
Előd | Festetics György |
Utód | Tisza Kálmán |
|
|
Születéskori neve | wenckheimi báró Wenckheim Béla |
Született | 1811. február 16. Pest |
Elhunyt | 1879. július 7. Budapest |
Sírhely | Körösladány |
Párt | Deák-párt (1867-1875), Szabadelvű Párt (1875-1879) |
|
|
Szülei | Wenckheim József (1778–1830), Orczy Terézia (1790–1875) |
Foglalkozás |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Wenckheim Béla témájú médiaállományokat.
|
Wenckheimi báró Wenckheim Béla (Pest,[1] 1811. február 16. – Budapest, 1879. július 7.) magyar politikus, miniszterelnök.
Tartalomjegyzék
Életpályája[szerkesztés]

Báró Wenckheim József (1778–1830) és második felesége, báró Orczy Terézia (1790–1875) gyermeke. Fiatalon vármegyei szolgálatban képezte magát a közpályára. Békés vármegye jegyzőkönyveiben sűrűn megtalálhatóak az ő jegyzései. Már 21 éves korában táblabíróvá választották és még harmincéves sem volt, mikor első alispánja lett Békés vármegyének. Két év múlva, 1839-ben követül küldték az országgyűlésre, ahol a reformpártban jó nevű szónoknak ismerték.
1848-ban az új magyar kormány Békés vármegye főispánjává nevezte ki és ugyanezen időben István főherceg nádornak is udvarmestere lett. A szabadságharcban részt vett és emiatt menekülnie kellett és amikor amnesztia útján hazakerült, 1860-ban kezdett újra szerepelni. 1865-ben megint békési főispán lett, majd a kiegyezés után, 1867. február 20-tól 1869. október 21-ig gróf Andrássy Gyula kormányában belügyminiszter. Vesebaja miatt két év múltán visszavonult, és csak 1871. május 19-től vállalta el a király személye körüli miniszterséget, amelyet a Lónyay-, Szlávy- és Bittó-kormányokban is megtartott, egészen 1879. június 7-ig. 1875. március 2. és október 20. között, a fúzió ideje alatt miniszterelnöki tisztséget is betöltött. Kormányában Tisza Kálmán volt a belügyminiszter. 1878. október 11. és 1878. december 5. között belügyminiszter volt.
Emlékezete[szerkesztés]
A család síremléke, kriptája a szülőföldjükön, Körösladányban, vadászkastélya Bélmegyeren található.
Elődje: Bittó István |
|
Utódja: Tisza Kálmán |
Jegyzetek, források[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Markó (2006), 212.
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Wenckheim, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 28.
- Markó László. A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Helikon Kiadó Kft., 483. o (2006). ISBN 963-208-970-7
Külső hivatkozások[szerkesztés]
|