Grósz Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Grósz Károly
Grósz Károly
Grósz Károly
Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 12. elnöke
Hivatali idő
1987. június 25.1988. november 24.
Előd Lázár György
Utód Németh Miklós

Született 1930. augusztus 1.
Miskolc
Elhunyt 1996. január 7. (65 évesen)
Gödöllő
Párt MSZMP

Foglalkozás politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Grósz Károly témájú médiaállományokat.

Grósz Károly (Miskolc, 1930. augusztus 1.Gödöllő, 1996. január 7.) magyar politikus, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP főtitkára.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1945-ben lépett be a Magyar Kommunista Pártba. 1949-1950-ben a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége Abaúj vármegyei szervezetének titkára volt, majd 4 évig hadnagyként, aztán főhadnagyként a jugoszláv-magyar határon teljesített szolgálatot. 1954-től a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei pártbizottság agitációs és propagandaosztályának vezetője lett.

1956-ban a forradalom alatt a posztján maradt. Az újságíróknak megtiltotta, hogy az eseményekről tudósítsanak, az Észak-Magyarország című lap fejlécéről a Kossuth-címert is eltávolíttatta. November 4-én a megyei pártapparátus vezetőjévé választották. 1961-től a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottsága (KB) agitációs és propagandaosztályának munkatársa, közben pedig a Magyar Rádió és a Magyar Televízió párttitkára is volt. 1968-tól a KB agitációs és propagandaosztályának helyettes vezetője, majd 1974-től vezetője lett. 1979-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei pártbizottságot vezette. A következő évben az MSZMP KB tagjává választották. 1984-1987 között a Budapesti Pártbizottság első titkára volt. 1985-ben az MSZMP Politikai Bizottságába is bekerült. 1987 júniusában megválasztották a minisztertanács elnökévé. Programjában elismerte a piacgazdasági nyitás szükségességét, de a megújulást a szocializmuson belül képzelte el. Miniszterelnöksége idején vezették be a személyi jövedelemadót. Kormányának tagjai közül néhányan a rendszerváltás után is aktívak maradtak, például Csehák Judit (miniszterelnök-helyettes, majd szociális és egészségügyi miniszter), Medgyessy Péter (pénzügyminiszter, miniszterelnök-helyettes, majd miniszterelnök).

Az 1988. májusi pártértekezleten az MSZMP reformszárnya nyert teret, amely a „kibontakozási programot” bizonyos társadalmi lazulások árán akarta megvalósítani. A piacosítást és decentralizálást tűzte ki célul, mivel az egész folyamat a gazdaság katasztrofális, fenntarthatatlan teljesítményével indult. Ennek eredményeképp Kádár Jánost májusban a reformisták leváltották, az MSZMP főtitkárjának Grószt választották meg. Grósz azonban nem tudta követni a saját maga által indított reformot, annak sem társadalmi, sem gazdasági vonatkozásait nem mérte fel helyesen. 1988 őszén ellenforradalmi veszélyről beszélt, amikor az ellenzéki politika (az EKA) szóba került.

Novemberben már lemondásra kényszerült, Németh Miklósnak adta át a miniszterelnöki posztot. 1989 januárjában Pozsgay Imre népfelkelésről beszélt, és az éppen Svájcban tartózkodó Grósz január 30-án leszögezte, hogy Pozsgay nem ítélheti meg az 1956-os események jellegét, azt csak az MSZMP KB teheti meg. Meglepetésére február 11-én az MSZMP KB is megállapította, hogy „népfelkelés történt 1956. október 23-án, igaz, az ellenforradalomba torkollott”. Ezzel azonban a merev Grószt végleg le lehetett írni a politikában.

A rendszerváltás során ragaszkodott a szocialista politikai rendszer és a Varsói Szerződés fenntartásához. Amerikai útján kívül egyetlen jelentős külpolitikai kezdeményezése Aradon tartott találkozója volt Nicolae Ceaușescu román párt- és állami vezetővel, amit akkor és azóta is egyöntetűen súlyos kudarcnak tartanak.

Grósz Károly sírja a budapesti Farkasréti temetőben (60-21-117. fülke).

1989-ben az MSZMP rendkívüli kongresszusán bejelentették az utódpárt, az MSZP megalakulását. Grósz Berecz Jánossal és másokkal az új pártba nem lépett be, ehelyett részt vett az MSZMP újjászervezésében, példának a „felszabadulás” utáni időket, és az 1956-os forradalmat követő hónapokat tekintve. 1990-ben lemondott az MSZMP KB-beli tagságáról és végleg visszavonult a politikai élettől.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
Lázár György
Magyarország miniszterelnöke
1987–1988
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Németh Miklós