Berecz János (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berecz János
Berecz János
Berecz János
Született 1930. szeptember 18. (87 éves)
Ibrány
Állampolgársága magyar
Házastársa 1. ‍Lőwinger Annamária (h. 1955–1986)
2. Sáfár Anikó (h. 1988–)
Gyermekei Berecz Marianne (1957– )
Foglalkozása
  • politikus
  • szakíró
  • újságíró
Tisztség magyar országgyűlési képviselő

Berecz János (Ibrány, 1930. szeptember 18. –) magyar politikus a Kádár-rendszerben. Az 1980-as években vezető tisztségviselő, MSZMP KB tagja, az állampárt ideológiai és propagandaügyekkel foglalkozó KB-titkára, ekkoriban egyik legbefolyásosabb politikusa, 1987-ben a Politikai Bizottság tagja. A rendszerváltás előtt az MSZMP reformkommunista szárnyával, így Pozsgay Imre körével szemben az egypártrendszer fenntartásáért küzdő pártvonal egyik vezetője. A rendszerváltás idején az MSZP helyett Grósz Károllyal együtt a marxista–leninista elvek mellett kitartó, újjáalakuló MSZMP-be lépett be.

A nevéhez fűződik a Kádár-korszak egyik legismertebbé vált, a szovjet beavatkozás és kádári megtorlás helyességét igazoló könyve az 1956-os forradalomról, Ellenforradalom tollal és fegyverrel 1956 címmel. Ebben az 1956-os eseményeket a külső ellenség (USA vezette kapitalista tömb) által szervezett és a belső ellenség (nyilas és horthysta elemek illetve Nagy Imre áruló csoportja) által végrehajtott ellenforradalomként mutatja be, amelynek végső célja a második világháború előtti úri világ restaurációja, Magyarország szovjetbarát, szocialista rendszerének megdöntése volt.

Fiatalkora, tanulmányai[szerkesztés]

1930-ban született a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Ibrány községben, szegény családba. Gimnáziumi tanulmányait a Sárospataki Református Kollégiumban végezte, az utolsó évre Sátoraljaújhelybe ment, ott érettségizett. 1950-ben kezdte tanulmányait a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, de 1951-ben már a Lenin Intézet hallgatója, ahol 1955-ben végzett. Ezeken kívül az SZKP Központi Bizottságának Társadalomtudományi Akadémiájára járt 1963 és 1966 között.

Pályája a Kádár-rendszer alatt[szerkesztés]

Politikai pályafutását már korán, 1955-ben a DISZ munkatársaként kezdte, majd annak utódában, a KISZ-ben folytatta. 1959-ben már a KISZ Központi Bizottsága (KB) egyetemi és főiskolai osztályának vezetője lett, e posztot 1963-ig töltötte be. Ezután pártkáderként a moszkvai pártakadémián tanult. Hazatérve, 1967 után a Magyar Szocialista Munkáspárt Külügyminisztériumi Bizottságának első titkárává választották meg, ezután 1972-ben az MSZMP KB külügyi osztályvezető-helyettese lett, majd 1974-től osztályvezetőként dolgozott.

1980-ban választották a KB tagjává. 1982-ben távozott az MSZMP KB külügyi osztálya éléről, és a Népszabadság főszerkesztője lett. 1985-ben újra a pártban dolgozott, a KB ideológiai és propagandaügyekkel foglalkozó titkára lett. Ebben az időszakban a párt egyik legbefolyásosabb politikusává lépett elő, Kádár János közeli bizalmasaként tartották számon. 1987-ben Kádár János ajánlására[1] a párt legbelsőbb gyakorlati döntéshozó szervének, a Politikai Bizottságnak a tagja lett.

Külügyesként a kor számos jelentős politikusával, így Mitterranddal, Olof Palméval, Gorbacsovval, Fidel Castróval, Pham Van Donggal, Jaruzelskivel is találkozott.[2]

1985-ben országgyűlési képviselő lett, 1989-ben az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnökévé választották. A rendszerváltás előtti időszakban az MSZMP reformkommunista szárnyával, Pozsgay Imre körével szemben az egypártrendszer fenntartásáért küzdő pártvonal egyik vezetője, mely nem értett egyet a reformkommunisták ellenzékkel szemben engedményekre hajló politikájával, igyekezett meggátolni az ellenzék megerősödését és a többpártrendszerhez vezető folyamatot.

A rendszerváltás utáni pályafutása[szerkesztés]

Miután 1989-ben az MSZMP utolsó kongresszusán a hatalommegosztásra és többpártrendszerre átállás jegyében megalakult a Magyar Szocialista Párt, Berecz János nem csatlakozott, hanem a marxista-leninista elvek és a kádári szocializmus mellett kitartani kívánó kisebbséggel újjáalakított MSZMP-ben folytatta a politizálást, többek között Grósz Károllyal, Marosán Györggyel. Itt a Központi Bizottság tagja lett. 1990-ben országgyűlési képviselőjelölt, mandátumot nem szerzett. 1991-ben kilépett a pártból. 1994-ben vállalkozásba fogott, több céget vezetett. 1997-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, de 1999-ben onnan is kilépett. Ezután nyugdíjba vonult és több könyvet írt. 2004-ben jelent meg Vállalom című önéletrajzi műve. 2003-ban szülőfalujában Ibrányban díszpolgárrá választották.

Ellenforradalom tollal és fegyverrel 1956 (1969)[szerkesztés]

Ellenforradalom tollal és fegyverrel 1956 címmel 1969-ben megjelent könyve az 1956-os forradalmat dolgozta fel a forradalom leverésével induló Kádár-rendszer történelmi igazolásának szellemében, a kádári hatalmi elit fiatal, feltörekvő tagjaként. A könyv alapját 36 évesen, moszkvai pártfőiskolai tanulmányainak disszertációjaként írta. A párt álláspontjával összhangban Berecz az 1956-os eseményeket ellenforradalomként jellemezte, a fegyveres szovjet beavatkozást és az azt követő megtorlást szükségesnek és helyesnek mutatta be. Berecz az események elsődleges kiváltójaként az antikommunista, kapitalista USA és a nyugati tömb aktív, szervezett titkosszolgálati, felforgató és propaganda-tevékenységét jelölte meg. Ahogy írja, ez lázította a belső ellenséget, a Horthy-rendszerből fennmaradt, az úri világot, nagybirtokrendszert visszaállítani igyekvő, kommunistaellenes, fasisztákat és nyilasokat is magába foglaló „reakciós elemeket” a szervezkedésre. A belső ellenség másik csoportja a párton belüli jobboldali opportunista elhajlók, az áruló Nagy Imre és köre volt, akik belülről gyengítették a párt vezetését, és tették lehetővé, hogy a Rákosi-féle pártvezetés hibái miatti elégedetlenség a szocialista rendszer vívmányait megdönteni akaró ellenforradalommá alakuljon. Berecz a tudományos ismeretterjesztő stílusban írt könyvben végigvette a forradalom kronológiáját, folyamatosan vegyítve a valós eseményeket és valós idézeteket a kádári rendszer legitimációjának megfelelő magyarázatokkal. A kádári vezetés számára kellemetlen eseményeket, tényeket (pl. Parlament előtti mészárlás, felkelés tömegtámogatása) kihagyta vagy eltorzított hangsúllyal, hangulatkeltő retorikai eszközökkel negatív megvilágításba helyezve ábrázolta: a szovjet beavatkozást kérőket „hazafinak”, „a becsületes embereknek”, míg az utcán harcolókat „bűnözőknek”, „reakciósoknak”, „ellenforradalmi bandáknak,” Nagy Imrét árulónak nevezte. A könyvet a Kádár-korszakban, bővítve, 1981-ben és 1986-ban is kiadták.

Családja[szerkesztés]

Első felesége Lőwinger Annamária (19331986) volt. Három gyermekük született,[3] a legidősebb, Berecz Marianne 1957. június 27-én jött a világra,[4] diplomata.[5]. Felesége autóbalesetben életét vesztette 1986. február 4-én.[6] Később újra megházasodott. Második felesége Sáfár Anikó színművész.

Művei[szerkesztés]

  • Ellenforradalom tollal és fegyverrel (1956), Kossuth Kiadó, 1969, 1981, 1986
  • Vitáink és egységünk - Hazánk a világban, pártunk a munkásmozgalomban, Akadémiai Kiadó, 1981
  • Kihívások, válaszok - Magyarország a nyugtalan világban, Akadémiai Kiadó, 1983
  • A szocializmusról gondolkodva - Válogatott beszédek, cikkek, Kossuth Kiadó, 1998
  • Vállalom, Duna International, 2004
  • Visszanézve – szigorúan bizalmas, Duna International, 2005
  • Az én rendszerváltásom, Duna International, 2006
  • Kádár élt 1. – Aki nincs ellenünk..., Duna International, 2008
  • Kádár élt 2. – ...az velünk van!, Duna International, 2008
  • Kádár élt 3. – Emberek, esetek, emlékek... Duna International, 2010
  • Kádár élt 4. - Száz éve született Duna International, 2012

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Origo: Nincs egyedül Biszku Béla, a kommunizmus építője. http://www.origo.hu/. (Hozzáférés: 2016. november 12.)
  2. Zempléni Múzsa | Bacsó Béla. www.zemplenimuzsa.hu. (Hozzáférés: 2016. november 12.)
  3. Sáfár Anikó 29 év után is szerelmes Berecz Jánosba, 2015. október 31. (magyar nyelven). Bors online. (Hozzáférés: 2016. október 14.)
  4. Berecz Marianne (magyar nyelven). Szigorúan titkos. (Hozzáférés: 2016. október 14.)
  5. Csapatunk (magyar nyelven). Külügyi és Külgazdasági Intézet. (Hozzáférés: 2016. október 14.)
  6. Berecz Annamária (magyar nyelven). Szigorúan titkos. (Hozzáférés: 2016. október 14.)

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Elek István: Rendszerváltoztatók húsz év után, Magyar Rádió Zrt. és Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft., 2009. (Interjú, pp. 256–263.)