Pozsgay Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pozsgay Imre
Pozsgay Imre fortepan 124978.jpg
Született 1933. november 26.
Kóny
Elhunyt 2016. március 25. (82 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása politikus, egyetemi tanár
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Kitüntetései
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pozsgay Imre témájú médiaállományokat.

Pozsgay Imre (Kóny, 1933. november 26.Budapest,[1] 2016. március 25.) politikus, egyetemi tanár, az MDP (1950–1956), az MSZMP (1956–1989), az MSZP (1989–1991) tagja, a Nemzeti Demokrata Szövetség alapító ügyvezetője majd elnöke volt a párt feloszlásáig (1991–1996).[2]

A kései Kádár-korszak egyik jelentős politikusa. 1976 és 1980 között kulturális, majd 1982-ig művelődési miniszter. 1982 és 1988 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkára, 1988 és 1990 között államminiszter. 1983 és 1994 között országgyűlési képviselő. 1980 és 1989 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi, 1988 és 1989 között Politikai Bizottságának tagja. 1990 májusa és novembere között a Magyar Szocialista Párt országgyűlési frakciójának vezetője.

Rendszerváltás előtti pályafutása[szerkesztés]

Enyingen végezte a polgári iskolát, majd Fertődön járt kertészeti középiskolába, az érettségi megszerzése után a Lenin Intézetben tanult, ahol 1957-ben diplomázott. 1950-ben lépett be az MDP-be, majd 1956-tól annak utódpártjának (MSZMP) tagja. 1957 és 1965 között az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága Marxizmus-Leninizmus Esti Egyeteme igazgatója, majd 1968-ig a megyei bizottság agitációs és propaganda osztályának vezetője, 1969-ig annak titkára. Ekkor az MSZMP KB sajtóalosztályának vezetőjévé nevezték ki. 1971-től 1975-ig a Társadalmi Szemle főszerkesztő-helyettese. 1970-ben védte meg a filozófiai tudomány kandidátusi értekezését.

Kormányzati pozícióba először 1975-ben került, amikor kulturális miniszterhelyettessé nevezték ki. 1976-ban megkapta kulturális miniszterré történő kinevezését is, 1980-ban a minisztériuma megkapta az oktatásügyi feladatköröket is, a minisztérium pedig felvette a Művelődési Minisztérium nevet. Ekkor lett az MSZMP Központi Bizottsága tagja is.

1982-ben kiszorult-kiszorították a hatalomból. Utolsó intézkedései közül a legmaradandóbb az önálló társulatú budapesti Katona József Színház létrehozása volt. Papíron kiemelték, nem számított „bukott kádernek”, áttették a Hazafias Népfront Országos Tanácsába, ahol főtitkári pozíciót viselt. 1983-ban jutott be először az Országgyűlésbe. 1985-ben az akkor kialakított országos listáról szerzett mandátumot. 1988-ban az MSZMP Politikai Bizottsága tagja lett és visszatért a kormányba, előbb Grósz Károly, majd Németh Miklós miniszterelnöksége alatt államminiszter. Ebben az időszakban (1989–1990) a Tájékoztatáspolitikai, a Tudománypolitikai[3] és a Nemzetiségi Kollégium elnöke is.

1957-ben, huszonnégy évesen a Petőfi Népébe írt cikkében[4] az 1956-os forradalmat a kádári hatalom propagandájának szócsöveként a kapitalista viszonyok és a burzsoá uralom visszaállításának valós szándékával zajló, „színtiszta, steril ellenforradalomként” ostorozta.

Az ellenforradalmi porhintést elősegítették a párton belüli árulók és revizionisták is. A „Nemzeti Forradalom” olyan nevezetes renegátot sorolhatott „vezetői” közé, mint Nagy Imre, akinek szellemi képességeit ugyan csak egy adóvégrehajtói karrierhez szabták, de jellemtelensége biztosította, hogy miniszterelnök legyen a legdühöngőbb fehérterror napjaiban. Legérdekesebb a dologban, hogy végig azt hitte, ő a vezető pedig csak úgy táncolt, ahogy Mindszenti és a hozzá hasonló „forradalmárok” fújták.
– Petőfi Népe, 1957.12.15.

Harminckét évvel később viszont ő volt az első állampárti politikus, aki az 1956-os forradalmat „népfelkelésnek” nevezte, 1989. január 28-án, Grósz Károly távolléte alatt. Nagy Imre újratemetésén ő volt az egyik politikus, aki őrt állt Nagy Imre koporsójánál. 1989-ben a párt újonnan alakult Elnökségének és a Politikai Intézőbizottságnak is tagja. A Magyar Szocialista Párt alapítója és első elnökségének tagja volt. Ugyanebben az évben a párt köztársaságielnök-jelöltje.

Rendszerváltás utáni pályafutása[szerkesztés]

1990-ben rövid ideig az MSZP alelnöke. Az első szabad országgyűlési választáson a párt Bács-Kiskun megyei területi listájáról szerzett mandátumot, a MSZP-frakció vezetője lett. 1990 novemberében kilépett a pártból és a frakcióból is, független képviselőként folytatta munkáját. 1991-ben Bíró Zoltánnal, az MDF első (ügyvezető) elnökével megalakította a Nemzeti Demokrata Szövetséget, melynek ügyvivője, majd elnöke lett. Az 1994-es országgyűlési választáson a párt nem érte el az 5%-os küszöböt. 1996-ban az NDSZ feloszlatta magát. 1995 és 1996 között a Magyar Egységért Mozgalom elnöke is.

1997-ben az MDF szakértője lett, a párt képviselőjelöltje az 1998-as országgyűlési választáson. A politikai színtéren 2005-ben jelent meg újra, amikor az Orbán Viktor által vezetett Nemzeti Konzultációs Testület egyik tagja lett. Emellett 1995 és 2000 között a Szent László Akadémia rektora, illetve 1996-tól 2001-ig az MVSZ elnökségi tagja volt. A 2010-es országgyűlési választás után Orbán Viktor többek között Pozsgayt is felkérte az Magyarország alaptörvényének kidolgozására, amely szabályozza Magyarország jogrendjét.

Politikai-közéleti szerepe mellett 1991-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem (2000-től Debreceni Egyetem) politológia tanszékének egyetemi tanárává nevezték ki, majd 2003-ban a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója egyetemi tanári beosztásban. 2003-ban Magyar Örökség díjat kapott.

2012. július közepén "Stádium" címmel társadalmi és kulturális havilapot indított Százhalombattán; a lapot független sajtóorgánumnak szánták. A lapban tanulmányokat, esszéket, híreket, verseket, novellákat, kritikákat, riportokat közölnek, minden lapszám vezércikkel indul.

2016. április 15-én kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben. Balog Zoltán kultuszminiszter, Lezsák Sándor író, politikus és Bihari Mihály az Alkotmánybíróság volt elnöke búcsúzott tőle a ravatalnál. A temetésen megjelent többek között Áder János köztársasági elnök, Lenkovics Barnabás, Tóbiás József, Hiller István, Baja Ferenc, Kósa Lajos, Tordy Géza a nemzet színésze, Feledy Péter, Fekete György. A temetés római katolikus szertartás szerint zajlott, amit Jelenits István vezetett.[5][6]

Családja[szerkesztés]

Feleségétől két gyermeke született, fiúgyermekük mikroelektronikai kutatómérnök, lányuk orvos.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Demokrácia, érdek és közélet a szocializmusban; Hazafias Népfront Országos Tanácsa, Bp., 1973
  • Szocialista társadalom és humanizmus; Kossuth, Bp., 1978
  • Demokrácia és kultúra; Kossuth, Bp., 1980[7]
  • Ezer év. Arcképek a magyar történelemből; főszerk. Pozsgay Imre, szerk. Mód Aladárné; Hazafias Népfront, Bp., 1985[8]
  • Esélyünk a reform; Hazafias Népfront Győr-Sopron Megyei Bizottsága, Győr, 1988
  • Októberi kérdések. Pozsgay Imrével beszélget Bíró Zoltán; Eötvös–Püski, Bp., 1989
  • Egy év után, választás előtt. Bíró Zoltán második beszélgetése Pozsgay Imrével; Püski, Bp., 1990 Bp.
  • Pozsgay Imre: Széchenyi üzenete / gróf Teleki Pál: Nemzetiségi politika; Széchenyi Társaság, Bp., 1991 (A Széchenyi Társaság füzetei)
  • 1989. Politikus-pálya a pártállamban és a rendszerváltásban; Püski, Bp., 1993[9]
  • Koronatanú és tettestárs; Korona, Bp., 1998[10]
  • Pozsgay Imre–Polgár Tibor: A rendszerváltás (k)ára. Nyílt párbeszéd a sorsfordító évtizedről; Kossuth, Bp., 2003
  • A tiszteletbeli köztársasági elnök. Pozsgay Imrével beszélget Mezei Károly; Kairosz, Bp., 2011 (Magyarnak lenni)
  • Bihari MihályKósa Ferenc–Pozsgay Imre: Mi történt velünk. Magyarországi sorskérdések, 1987-2014; Éghajlat, Bp., 2014

Publikációi[szerkesztés]

Róla szóló könyv[szerkesztés]

  • A tiszteletbeli köztársasági elnök - Pozsgay Imrével beszélget Mezei Károly (2011)

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Blikk: Gyász! Elhunyt Pozsgay Imre (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2016. március 26.)
  2. Pozsgay Imre. Nemzeti Emlékezet Bizottsága. (Hozzáférés: 2016. április 4.)
  3. (1989) „Tudománypolitikai Kollégium”. Magyar Tudomány 96. (Új folyam=34.) (6.), 495.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  4. Pozsgay Imre: Forradalom vagy ellenforradalom?. Petőfi Népe. Mandiner.hu. (Hozzáférés: 2013. november 27.)
  5. http://www.hirado.hu/2016/04/15/vegso-bucsut-vettek-pozsgay-imretol/
  6. http://www.origo.hu/itthon/20160415-eltemettek-penteke-pozsgay-imre-volt-allaminisztert-egyetemi-tanart.html
  7. Sylvester András (1981). „Könyvekről: Pozsgay Imre: Demokrácia és kultúra”. Társadalmi Szemle 36. (4.), 102−106.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  8. (1987) „Honismereti bibliográfia”. Honismeret (1.). (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  9. Bolvári-Takács Gábor (1993). „Szemle: Pozsgay Imre: 1989”. Múltunk − politikatörténeti folyóirat 38. (4.), 189−191.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  10. Bolvári-Takács Gábor (1999). „Szemle: Pozsgay Imre: Koronatanú és tettestárs”. Múltunk − politikatörténeti folyóirat 44. (2.), 258−261.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  11. Pozsgay Imre (1968). „A szocialista demokrácia fejlődésének néhány problémája”. Társadalmi Szemle 23. (10.), 17−25.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  12. Pozsgay Imre (1970). „Gondolatok a pártszervek döntési módszereiről”. Társadalmi Szemle 25. (3.), 20−29.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  13. Pozsgay Imre (1970). „Gazdaságirányítási rendszerünk és a pártszervezetek erkölcsi-politikai munkája”. Társadalmi Szemle 25. (11.), 49−59.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  14. Pozsgay Imre (1972). „A párt és az össztársadalmi érdek”. Társadalmi Szemle 27. (1.), 15−23.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  15. Pozsgay Imre (1972). „A haladás ára”. Társadalmi Szemle 27. (5.), 21−26.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  16. Pozsgay Imre (1972). „Eszme − szervezet − mozgalom”. Társadalmi Szemle 27. (11.), 3−10.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  17. Pozsgay Imre (1973). „Gazdaság és politika”. Társadalmi Szemle 28. (11.), 3−8.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  18. Pozsgay Imre (1974). „Napi politikai döntések és a távlatok”. Társadalmi Szemle 29. (7.), 3−7.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  19. Pozsgay Imre (1975). „A filozófia néhány kérdése a XI. kongresszus után”. Magyar Filozófiai Szemle 19. (3−4.), 281−287.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  20. Pozsgay Imre (1978). „A szocialista demokrácia − demokratizálás a párt irányításával”. Társadalmi Szemle 33. (5.), 28−35.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  21. Pozsgay Imre (1979). „Erősítve és hasznosítva a kölcsönös bizalmat”. Társadalmi Szemle 34. (6.), 3−10.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  22. Pozsgay Imre (1980). „A párt szövetségi politikájáról”. Társadalmi Szemle 35. (2.), 3−11.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  23. Pozsgay Imre (1983). „Felelős történelmi elemzés alapján továbblépni”. Társadalmi Szemle 38. (2.), 72−76.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  24. Pozsgay Imre (1983). „Politológiai és politikai tézisek a Hazafias Népfront helyzetének, feladatainak vizsgálatához”. Társadalomkutatás (4.), 5−14.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  25. Pozsgay Imre (1984). „Közösség a nagyvárosban”. Budapest 22. (3.), 2−3.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  26. Pozsgay Imre (1984). „A társadalmi szervezetek szerepe a kelet-nyugati együttműködésben”. Külpolitika (3.), 71−76.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  27. Pozsgay Imre (1985). „Nemzeti egység, közmegegyezés, demokrácia”. Társadalmi Szemle 40. (10.), 3−10.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  28. Pozsgay Imre (1985). „A honismereti mozgalom feladatai a nemzeti tudat elmélyítésében”. Honismeret 13. (6.), 9−13.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  29. Pozsgay Imre (1986). „Nem megígérni nehéz, hanem megtenni”. Társadalomkutatás (2.), 97−99.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  30. Pozsgay Imre (1987). „A politikai intézmények és a társadalmi fejlődés”. Társadalmi Szemle 42. (3.), 34−40.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  31. Pozsgay Imre (1987). „A városi televízió és a helyi közélet”. Jel-Kép (3.), 5−11.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  32. Pozsgay Imre (1987). „Mi a haza ma?”. Honismeret 15. (6.), 3−6.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  33. Pozsgay Imre (1988). „Az egész néppel folytassunk párbeszédet”. Társadalmi Szemle 43. (6.), 38−41.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  34. Pozsgay Imre (1988). „A nemzeti emlékhelyek és a nemzettudat”. Honismeret 16. (6.), 5−8.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  35. Pozsgay Imre (1989). „A tudomány és az értelmiség integritásának kifejezője”. Magyar Tudomány 96. (Új folyam=34.) (2.), 119−121.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  36. Pozsgay Imre (1989). „A magyarság helye Európában”. Honismeret 17. (6.), 6−10.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  37. Pozsgay Imre (1991). „Pozsgay Imre referátuma”. Társadalmi Szemle 46. (2.), 38−45.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  38. Pozsgay Imre (1995). „Magyarság, és a világ magyarságának szellemi kapcsolatai”. Honismeret 23. (6.), 3−8.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  39. Pozsgay Imre (1996). „A nemzettudat napjaink politikájában”. Honismeret 24. (6.), 7−13.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  40. Pozsgay Imre (1997). „Természet és társadalom”. Honismeret 25. (6.), 3−7.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. március 26.)  
  41. Német kitüntetést kapott Pozsgay Imre. hvg.hu, 2010. december 13. (Hozzáférés: 2016. március 26.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]