Székely Ferenc (jogász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Székely Ferenc
Székely Ferenc.jpg
Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere
Hivatali idő
1910. január 17. március 1.
Előd Apponyi Albert
Utód Zichy János
Magyarország igazságügy-minisztere
Hivatali idő
1910. január 17. 1913. január 4.
Előd Wekerle Sándor
Utód Balogh Jenő

Született 1842. március 11.
Szombathely
Elhunyt1921. március 17. (79 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Párt Nemzeti Munkapárt

Foglalkozás
  • politikus
  • ügyész
Vallás unitarianizmus
A Wikimédia Commons tartalmaz Székely Ferenc témájú médiaállományokat.

Székely Ferenc (Szombathely, 1842. március 11.Budapest, Erzsébetváros, 1921. március 17.)[1] jogász, miniszter.

Élete[szerkesztés]

Székely József és Pintér Julianna fia. Középiskolai tanulmányait Szombathelyen, a jogot Pesten végezte. A pesti királyi táblánál letöltött egyéves joggyakornokoskodás után 1866-ban jogi doktorátust szerzett. 1870-ben köz-, 1871-ben váltóügyvédi oklevelet nyert. 1867-ben az Igazságügyi Minisztérium a királyi táblához segédfogalmazónak, még ugyanazon évben fogalmazóvá, 1871-ben titkárra, decemberben főügyész-helyettessé nevezte ki. 1876-ban a IX. Nemzetközi Statisztikai Kongresszus II. szakosztályának titkára volt, 1876-tól az ügyvédvizsgáló bizottság tagja, később másodelnöke lett.

1877-ben megnősült, Clark Ádám özvegyét, Áldásy Máriát (1837–1921) vette feleségül.[2]

1889-től a budapesti egyetem jogi karánál fennálló jogtudományi államvizsgálati bizottságának kültagja; a Magyar Jogászegyesület igazgatóválasztmányának tagja. 1890-től az Országos Statisztikai Tanács tagja. 1890-ben a kúria bírójává hívta meg. 1891 májusában a sajtóügyek előadásával, 1892 márciusában a királyi ítélőtáblai döntvények ellenőrzésével és az alkotandó kúriai döntvények előadásával bízták meg. Tevékeny részt vett a Magyarországi Rabsegélyző Egyesület 1875-ös megalakításában és szervezésében, valamint a kőbányai menedékház felállításában és ügyeinek intézésében, melynek több évtizedig igazgatója és ügyvezető alelnöke, 1890-től tiszteletbeli elnöke, 1896-tól elnöke volt. Részt vett még a budapesti unitárius egyház alapításában és gondnokká is választották. 1897–1899-ben az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott: feladatai közé tartozott többek között a büntetőeljárási törvények életbe léptetése, az ítélőtáblák decentralizálásával kapcsolatos jogszabályok, fogházrendeletek, börtönügyek. 1900 – 1902-ig budapesti főügyész, 1902–1910-ben koronaügyész, 1910. január 17-étől 1913. január 4-éig Khuen-Héderváry Károly gróf és Lukács László kormányában igazságügyminiszter, 1910. január 17-étől március 1-jéig vallás- és közoktatásügyi miniszter.

A budai vízivárosi temetőben helyezték nyugalomba az Áldásy család sírjába, majd 1930-ban a temető felszámolásakor a kerepesi temetőbe szállították az ő hamvait is feleségének, Clark Ádámnak és az Áldásy család tagjainak hamvaival.[3]

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben: 35-1-80.

Munkái[szerkesztés]

  • A budapesti és marosvásárhelyi kir. főügyészeknek a főfelügyeletük alá tartozó fogházak 1872-86. állapotáról szóló Jelentése. Budapest, 1887. (Névtelenül)
  • A magyar büntető törvénykönyv büntetési és börtönrendszerének jelenlegi végrehajtása és ennek eddigi eredményei. Budapest, 1889. (Magyar Jogászegyleti Értekezések V. 3.) Online
  • Büntetési és börtönrendszerünk reformja. Budapest, 1891. (M. Jogászegyleti Értekezések 61. Többekkel együtt)

Kitüntetései[szerkesztés]

  • 1900-ban megkapta a Lipót Rend középkeresztjét.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]