Györgyi Kálmán (jogász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Györgyi Kálmán
Született 1939. május 24. (77 éves)
Budapest
Állampolgársága Magyarország
Foglalkozása büntetőjogász

Györgyi Kálmán dr., (Budapest, 1939. május 24. –) büntetőjogász, a Magyar Köztársaság volt legfőbb ügyésze.

Családja[szerkesztés]

Édesapja, dr. Györgyi Géza röntgen és belgyógyász szakorvos, édesanyja, Zámor Magdolna.

Életpályája[szerkesztés]

Az ELTE Állam- és Jogtudományi karán szerzett jogászi diplomát 1964-ben. 1969 és 1970-ben az Albert Ludwigs Egyetemen tanult, Freiburgban (NSZK). Tanulmányainak befejezése után az ELTE JTK büntetőjogi tanszékén lett gyakornok, majd 1965 és 1969 között adjunktus, 1979 és 1990 között pedig docens.

Tanárként és kodifikátorként[szerkesztés]

Tanulmányainak befejezése után az ELTE JTK büntetőjogi tanszékén lett gyakornok, 1965 és 1969 között adjunktus, 1979 és 1990 között docens. Közben 1979 és 1985 között a jogi kar dékánhelyettese, majd 1989 és 1990 között dékánja tisztségét töltötte be. A Magyar Jogász Szövetség választmányának a tagja 1985-től. Részt vett a kodifikációs munkában is, így például 1974 és 1978 között az Igazságügyminisztérium büntetőjogi kodifikáció bizottságának tagjaként.

Legfőbb ügyészként[szerkesztés]

  • 1990-ben az Országgyűlés a Magyar Köztársaság legfőbb ügyészévé választotta. 1996-ban további hat évre választották legfőbb ügyésszé.
  • 2000. március 6-án indoklás nélkül mondott le, bár megbízatása csak 2002 májusában járt volna le. (Megegyezett Áder Jánossal, az Országgyűlés elnökével, hogy nem tölti ki 6 hónapos lemondási idejét és 2000. május 15-én távozott hivatalából). Utóda Polt Péter lett.

Györgyi Kálmán elfogadta Dávid Ibolya igazságügy-miniszter felkérését, és ezt követően a büntetőjogi kodifikációért felelős miniszteri biztos volt.

Díjai[szerkesztés]

Fontosabb művei[szerkesztés]

  • A Büntető Törvénykönyv kommentárja (I. és II., társszerzőként, 1968)
  • Büntetőjog. Általános rész (I. és II., társszerzőként, 1973)
  • Büntetések és intézkedések (1984)
  • A Büntető Törvénykönyv magyarázata (I. és II., társszerzőként, 1986)

Források[szerkesztés]


Jegyzetek[szerkesztés]