Vázsonyi Vilmos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vázsonyi Vilmos
Vázsonyi Vilmos.jpg
Születési név Weiszfeld Vilmos
Született 1868. március 22.
Sümeg
Elhunyt 1926. május 29. (58 évesen)
Baden bei Wien
Nemzetisége magyar
Foglalkozása ügyvéd, politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vázsonyi Vilmos témájú médiaállományokat.

Vázsonyi Vilmos, született: Weiszfeld (Sümeg, 1868. március 22.Baden bei Wien, 1926. május 29.) magyar ügyvéd, liberális- polgári demokrata politikus, miniszter. Bársony Dóra opera-énekesnő nagybátyja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Izraelita családban született, családja a Weiszfeld nevet magyarosította Vázsonyira. A Budapesti Egyetemen szerzett jogi diplomát és ügyvéd lett.

1894-ben megalakította a községi Demokrata Pártot, s még ugyanebben az évben bekerült Budapest törvényhatóságába is. 1900-ban pártját Polgári Demokrata Párt néven országos szervezetté alakította, s egyben Új Század néven politikai hetilapot is indított. Az 1896-os választásokon még nem jutott be a parlamentbe, de az 1901-esen már igen; a budapesti Terézváros országgyűlési képviselőjévé választották. Ezt az eredményt sikerült megismételnie az 1905-ös, az 1906-os és az 1910-es általános választásokon is, s mivel az első világháború miatt többször már nem rendeztek választásokat, az őszirózsás forradalom győzelméig képviselő maradt.

Ügyvédként több ügyet képviselt sikerrel, így 1904-ben a vasutassztrájk idején részt vett a kormánnyal való tárgyalásokon, majd védte a perbe fogott vasutasokat. Az 1905–1906-os magyarországi belpolitikai válság idején egyike volt a budapesti „nemzeti ellenállás” (a kormánnyal és a kormánypárttal szembeni obstrukció, ellenállás) vezéregyéniségeinek. 1917-ben az Esterházy-, majd annak bukása után a következő, harmadik Wekerle-kormány tagja volt, mint igazságügy-miniszter illetve a választójogi törvény reformjával megbízott tárca nélküli miniszter.

Az őszirózsás forradalom 1918 októberi győzelmekor korábbi antibolsevista kijelentései miatt Bécsbe emigrált, csak jóval a Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után, 1921-ben tért vissza Magyarországra. Ekkor Nemzeti Demokrata Polgári Párt néven (Gál Jenővel együtt) újjászervezte pártját, s IV. Károly magyar király visszatérésének ügyével kapcsolatban a legitimistákat támogatta. Az 1922-es választásokon régi választókerülete (amit azóta a IX. kerülethez csatoltak) küldte ismét az Országgyűlésbe.

A frankhamisítási ügy parlamenti tárgyalásán a kisebbségi vélemény egyik szerkesztője volt, amivel a nacionalista körök ellenszenvét váltotta ki. Megromlott egészségi állapota miatt külföldi gyógykezelésre utazott, a Bécshez közeli Badenben halt meg. A demokrata párt elnöke ezután fia, Vázsonyi János lett. Unokája, ifj Vázsonyi Vilmos (1935-2008) az 1956-os emigráció kiemelkedő képviselője emlékezésében részletesen beszámol a családról. (Hadas Miklós-Zeke Gyula: Egy fölösleges ember élete, Beszélgetések Vázsonyi Vilmossal , Balassi, Budapest, 2012, 414 oldal)

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vázsonyi Vilmos

Nevezetesebb munkái a főleg újságokban megjelent publikációi mellett:

  • "Önkormányzat" (1890),
  • "A Választási elv a Külföldi Közigazgatásban" (1891),
  • "A Szavazás Deczentralizácziója" (1892),
  • "A Királyi Placetum a Magyar Alkotmányban" (1893),

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
  • Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 288–289. o. ISBN 9639257192  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vázsonyi, Vilmos (angol nyelven). yivoencyclopedia.org. (Hozzáférés: 2011. május 29.)
  • Vázsonyi Vilmos szobra (magyar nyelven). Elhelyezkedés: Budapest (VI. kerület), Váci út 1-3 a Westend Városközpont tetőteraszán. szoborlap.hu. (Hozzáférés: 2011. május 29.)
  • Életrajza a Parlamenti Almanach 1922-1927-ben

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lőrinc László: Példaképtelenség. Vázsonyi Vilmos, az ősdemokrata. Heti Világgazdaság 2010. augusztus 25.
  • Tőkéczki László: Vázsonyi Vilmos eszmei-politikai arca. Budapest. XX. Század Intézet, 2005
  • Vázsonyi Vilmos beszédei és írásai I.-II. Apponyi Albert előszavával. Bp, 1927
  • Vázsonyi Vilmos emlékezete. Konferencia Vázsonyi Vilmos életművéről. A Vázsonyi Vilmos Emlékbizottság alakuló ülése Budapest, 1994. március 25-én. Szerk. Kőszeg Ferenc. Budapest, AB-Beszélő kiadó, 1995.
  • Vázsonyi Vilmosné: Az én uram. (Bp.), én. Genius