Esterházy-kormány
| Esterházy-kormány (1917. június 15. – augusztus 20.) | |||||
| Időhossz | 2 hónap | ||||
| Kormányfő | Esterházy Móric (miniszterelnökként) | ||||
| Államfő | IV. Károly (magyar királyként) | ||||
| Államforma | királyság | ||||
| Pártok | Országos Alkotmánypárt Nemzeti Munkapárt Polgári Demokrata Párt (1900) Függetlenségi és 48-as (Károlyi) Párt Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt Katolikus Néppárt Esterházy maga pártonkívüli | ||||
Az Esterházy-kormány – alig két és fél hónapig, 1917. június 15-étől 1917. augusztus 20-áig volt hatalmon. IV. Károly, miután menesztette Tisza Istvánt és kormányát, annak utódjául 1917. június 8-án – meglepetésre – a politikai életben kevéssé ismert, 36 éves Esterházy Móric grófot kérte fel kormányalakításra a szinte mindenki által várt ifj. Andrássy Gyula helyett.
Története[szerkesztés]
Andrássy nyílt németbarátsága miatt (ami a háború folytatását jelentette) IV. Károly udvarában (aki különbékére törekedett az Antanttal) nyilvánvaló volt, hogy valaki mást nevez ki miniszterelnöknek. Így esett a választás Esterházy Móricra.
Esterházy valamiféle általános egységkormány kialakítását szerette volna elérni, ezért a miniszteri tisztségekbe a parlament abszolút többségét adó Nemzeti Munkapárt politikusai mellett az ellenzéki pártokból is nevezett ki embereket, akik el is fogadták azokat. Így lett például a Választójogi Blokk (az általános választójog bevezetésért létrejött szövetség) két vezéralakja, Vázsonyi Vilmos, vagy Batthyány Tivadar is kormánytag.
A kormány június 21-én mutatkozott be a képviselőházban. Célkitűzései, elsősorban a szociális reformok és a választójog kiterjesztése a Nemzeti Munkapárt parlamenti többsége miatt zátonyra futottak, így a kabinet csakhamar válságba sodródott. Mi több, munkapárti tagjainak többsége is Andrássy köreihez volt sorolható. A földmunkás szakegyesületek alapszabályainak jóváhagyására nehezen, míg a bányászokéra egyáltalán nem lehetett rábeszélni. A tervek között szerepelt még az üzemek militarizálásának enyhítése, de a gyakorlatban ez sem valósult meg.
Egymást követték a kudarcok, amivel a kormány elvesztette a tekintélyét. Esterházy azt is sérelmezte, hogy IV. Károly béketárgyalási kísérletéről sem tájékoztatták. A kiútra kétféle megoldás volt elképzelhető. Az egyik, hogy szövetségbe lépnek a lemondatott Tiszával, vagy a képviselőház feloszlatásával és a nép segítségével választások révén rákényszerítik a munkapártra a mérsékelt reformokat. Esterházy végül mindkét lehetőség elől kitért. Előbb augusztus 18-án átszervezte a kormányát, majd 19-én benyújtotta a lemondását.
Az augusztus 20-án kinevezett Wekerle Sándor átvette a leköszönt kormány valamennyi tagját, akiket elődje esetéből tanulva 1918 januárjában pártjukkal együtt megpróbált egységbe tömöríteni egy új „hibrid” pártba, ami egyszerre volt 48-as és 67-es, valamint támogatta az általános választójog bevezetését és még néhány egyéb ezeken kívül eső irányzat pár kisebb célkitűzését is.
A kormány tagjai[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Bölöny József: Magyarország kormányai, 1848–1992 (Akadémiai, 1992) ISBN 963-05-6402-5
- Magyarország az első világháborúban, In: Magyarország a XX. században I.: Politika és társadalom, hadtörténet, jogalkotás. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1996. 32. o.