Földes Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Földes Béla
Született 1848. szeptember 25.
Lugos
Elhunyt 1945. január 18. (96 évesen)
Budapest
Foglalkozása közgazdász,
statisztikus

Földes Béla, eredeti neve Weisz Béla (Lugos, 1848. szeptember 25.Budapest, 1945. január 18.) közgazdász, statisztikus, egyetemi tanár, miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a magyar közgazdaságtan és statisztika kiemelkedő alakja.

Élete[szerkesztés]

A gimnáziumot Temesváron és Pesten, jogi tanulmányait a bécsi, a pesti és a lipcsei egyetemen végezte. Az első évfolyamon közgazdaságtannal kezdett foglalkozni és külföldi évei alatt szociáldemokrata körökkel is megismerkedett. Jog- és államtudományi oklevelét a pesti egyetemen szerezte.

1872-ben a Fővárosi Statisztikai Hivatal segédjévé nevezték ki, igazgatóhelyettesi hatáskörrel. 1873-ban a nemzetgazdaság- és pénzügytan tanárát helyettesítette a pesti Kereskedelmi Akadémián és egyúttal vezette az akkor szervezett kereskedelem-történeti tanszéket. 1874-ben a budapesti egyetemen magántanári képesítést nyert. 1876-ban a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara levelező tagja és az Országos Statisztikai Tanács tagja lett, valamint a Budapesten ülésezett IX. Nemzetközi Statisztikai Kongresszus titkárává nevezték ki.

1879-ben az MTA nemzetgazdasági és statisztikai bizottsága tagjává választotta. 1880-ban a budapesti Kereskedelmi Akadémián a nemzetgazdaság- és pénzügytan rendes tanára lett és a budapesti egyetemen statisztikából magántanári képesítést szerzett. Az egyetemen 1882-től a statisztika nyilvános rendkívüli-, 1889-től rendes tanáraként működött; tíz éven át vezette a statisztika tanszéket. 1892-ben Kautz Gyula helyére, a nemzetgazdaság és pénzügytan tanszékére helyezték át. Később két ízben a jogi kar dékánja, 1917-ben pedig az egyetem rektora volt.

1885-ben az Institut International de Statistique (Nemzetközi Statisztikai Intézet), 1891-ben a British Economic Association (Brit Közgazdasági Társaság) tagja lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1893-ban levelező tagjává, 1901-ben rendes tagjává választotta. 1906 és 1918 között országgyűlési képviselő, közben 1917. augusztus 18-ától 1918. május 8-áig átmenetgazdasági tárca nélküli miniszter volt. 1920 után visszavonult a közélettől, de továbbra is folyamatosan jelentek meg tanulmányai, cikkei. 1923-ban a Magyar Statisztikai Társaság első belföldi tiszteletbeli tagjává, 1933-ban az MTA tiszteleti tagjává választották.

1945 január 18-án, a felszabadulás napján éhen halt a budapesti gettóban.[1]

Munkásságáról[szerkesztés]

Közgazdasági munkái a német történeti iskola egyik jelentős hazai művelőjének mutatják. 1893–1894-ben jelent meg alapvető munkája, a Társadalmi gazdaságtan két kötete (I. A társadalmi gazdaságtan elemei, II. A társadalmi gazdaságtan alkalmazott és gyakorlati tanai), mely a világháború előtt még négy, időközben átdolgozott kiadást ért meg. Elméleti munkái mellett sokrétű gyakorlati tevékenységet fejtett ki. Érdeklődése kiterjedt a szociáldemokrácia korabeli kérdéseire is.

Statisztikai munkássága során kezdetben bűnügyi statisztikával, a hazai bűnözés alakulásával foglalkozott. Az első világháború előtt gazdaságstatisztikai tevékenységének kiemelkedő állomása az ún. „kvóta”-tanulmányok (a Monarchia költségeinek megoszlása, a közös kiadásokhoz való hozzájárulás mértéke) megjelentetése volt. Fontos tanulmányai születtek az adó- és a pénzügy, a gazdaságpolitika tárgyköréből, szociálpolitikai kérdésekről, kiállt az önálló magyar jegybank felállítása mellett. A történeti statisztika egyik első hazai képviselője volt, a gabonaárak alakulásával és annak hatásvizsgálataival pedig a gazdaságtörténet terén ért el jelentős eredményeket. Sokat foglalkozott a statisztikai tevékenység szervezeti és módszertani kérdéseivel is.

Szakvéleményeket, emlékiratokat készített többek között a tiroli gabonavámokról (1877), a magyar hitbizományokról (1890), az áruforgalmi statisztika (1878), később pedig az igazságügyi statisztika (1892) újjászervezéséről. Trianon után a kisebbségek jogai, a nemzetiségi statisztika kérdései kerültek figyelme középpontjába.

Szerkesztette a A Pallas nagy lexikona közgazdasági cikkeit, 1883 és 1886 között a Budapesti Szemle közgazdasági és statisztikai rovatát, az Értekezések a nemzetgazdaságtan és statisztika köréből című MTA-kiadványt 1882-től és a kereskedelmi műszótárt.

Munkái[szerkesztés]

  • A socialis kérdésről (Pest, 1870, Lugossy Béla néven)
  • A munkásmozgalom legújabb iránya (Budapest, 1873)
  • Bevezetés a gazdaság történetébe (Budapest, 1878)
  • Takarékpénztáraink reformja (Budapest, 1879). A Lloyd Társulat által kitüntetett pályanyertes dolgozat
  • A nemzetgazdaságtan és módszere s a társadalmi kutatás nehézségei (Budapest, 1880)
  • A gazdaság morphologiája (Budapest, 1881)
  • Adalékok a nemzetgazdaságtan történetéhez (Budapest, 1881)
  • A nemzetgazdaságtan és pénzügytan kézikönyve (Budapest, 1881; második, átdolgozott kiadása: Budapest, 1885)
  • Értekezések az angol és francia nemzetgazdaságtan köréből. Foville, Giffen, Cliffe-Leslie, Bagehot, Stanley, Jevons, Syme, Cairnes után fordította, átdolgozta és jegyzetekkel ellátta (Budapest, 1882)
  • Statisztikai tanulmányok a gabonaárak hullámzásairól a XIX. században és a gabonadrágaságok hatásairól. Eredeti adatok alapján (Budapest, 1882)
  • Adalékok a papirpénz történetéhez és statisztikájához (Budapest, 1882)
  • Papírvaluta és agio (Budapest, 1883; az MTA által a Dóra-díjjal kitüntetett pályamű.)
  • Városaink és a városi lakosság életviszonyai az utolsó népszámlálás alapján (Budapest, 1883)
  • Magyarország statisztikája összehasonlítva egyéb államokkal, különös tekintettel Ausztriára (Budapest, 1885)
  • A bűnügy statisztikája. Szociológiai tanulmányok (Budapest, 1889)
  • Társadalmi gazdaságtan, I. kötet. A társadalmi gazdaságtan elemei (Budapest, 1893)
  • Társadalmi gazdaságtan, II. kötet. A társadalmi gazdaságtan alkalmazott és gyakorlati tanai (Budapest, 1894)
  • A jegybankok nemesércz-politikája (Budapest, 1895)
  • A nemzetgazdaságtan és pénzügytan vezérfonala (a korábbi A nemzetgazdaságtan és pénzügytan kézikönyve c. munka átdolgozott kiadása. Budapest, 1900; további kiadása: Budapest, 1906)
  • Az államháztartástan (Budapest, 1900; második, átdolgozott kiadása: Budapest, 1912)
  • A szocializmus fejlődése napjainkig (Budapest, 1903)
  • A társadalomerkölcsi probléma (Budapest, 1903)
  • Statisztikai vizsgálódások a XIX. század gabonaárainak alakulásáról (Budapest, 1905)
  • A szocializmus (I–II. Budapest, 1910)
  • A nemzetközi kereskedelem elméletéhez (Budapest, 1915)
  • Ricardo, különös tekintettel a háborús közgazdaság kérdéseire (Budapest, 1919)
  • Finanzwissenschaft (Budapest, 1920)
  • Volkswirtschaftliche und sozialpolitische Untersuchungen (Jena, 1927)
  • A szociális igazság felé (Budapest, 1936).

Munkái és cikkei 1881-ig Weiss Béla néven jelentek meg.

Források[szerkesztés]