Polónyi Géza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Polónyi Géza
Polónyi Géza.jpg
A Magyar Királyság igazságügy-minisztere
Hivatali idő
1906. április 8.1907. február 2.
Előd Gegus Gusztáv
Utód Günther Antal

Született 1848. április 3.
Zsitvakenéz
Elhunyt 1920. február 1. (71 évesen)
Budapest
Párt Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt
(1881-1907)
Választókerület Szolnok
(1881-1884)
Németújvár
(1886-1887)
Hajdúszoboszló
(1887-1901)
Kézdivásárhely
(1903-1906)
Budapest belváros
(1906-1910)
Léva
(1910-1918)

Foglalkozás ügyvéd, politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Polónyi Géza témájú médiaállományokat.

Polónyi Géza, dr. (Zsitvakenéz (Bars vármegye), 1848. április 3.Budapest, 1920. február 1.) magyar politikus, országgyűlési képviselő, a második Wekerle-kormány igazságügy-minisztere.

Életpályája[szerkesztés]

Édesapja, Polónyi Lajos, Keglevich István gróf gazdatisztje volt. Miután apja elszegényedett, Polónyi Gézát a nagybátyja, Polónyi Alajos neveltette. Anyja a Majthényi-családdal állott rokonságban. Iskoláit Esztergomban, Komáromban, Pozsonyban és Nyitrán végezte. Érettségit Győrött tett a bencéseknél, ahol Méry Etel tanár irodalmi kört alakított, amelynek Polónyi a jegyzője és egyúttal a kör által kiadott Reménybimbók című lapnak a szerkesztője volt. Polónyi Géza Pozsonyban is irodalmi kört alakított. Ebből került ki Endrődi Sándor is, akinek az első költeményeit Polónyi bírálta meg és küldötte be a Sárosi Lapoknak.

1869-ben egyéves önkéntesként a haditengerészetnél tett eleget hadkötelezettségének. A jogi akadémia elvégezése után letette a bírói vizsgát is. 1871-ben joggyakornok lett a királyi táblánál, s még ugyanabban az évben ügyvédi, majd váltóügyvédi vizsgát tett, 1872 januárjában ügyvédi irodát nyitott a fővárosban, ahol a törvényhatósági választásokon megválasztották a törvényhatósági bizottság tagjává. Az 1881-es választásokon Szolnokon függetlenségi programmal képviselőnek választották. Ebben az időszakban hírlapírással is foglalkozott és szerkesztője volt az időközben megszűnt Nemzeti Újságnak.

Az 1884-es választásokon nem jutott be a parlamentbe, de egy 1886-os időközi választáson a németújvári kerületben mégis sikerült újból mandátumot nyernie. Az 1887-es választásokon már a hajdúszoboszlói kerületben indult, amit az 1887-es, az 1892-es és az 1896-os választásokon is megnyert. A parlamentben interpellációival tűnt fel s csakhamar egyik kiváló szószólója lett a Függetlenségi és Negyvennyolcas Pártnak, amelynek egy ideig alelnöke is volt. Nagy szerepe volt a polgári házasság, a Szapáry-féle közigazgatási reform, az 1889. évi véderőtörvény vitájában.

Az 1901-es választásokon kerületében alulmaradt, de 1903 áprilisában megnyerte a kézdivásárhelyi időközi választást, így két év kihagyás újra visszatérhetett a parlamentbe, ahol csakhamar az 1903. évi parlamenti obstrukció egyik vezére lett. A Függetlenségi Párt jobbszárnyának nézeteit képviselte a nemzetiségi kérdésben. Az 1905-ös választásokon ismét a kézdivásárhelyi kerületben választották meg, pártja pedig története során először megnyerte a választásokat. Az eredmény súlyos belpolitikai válságot szült, melynek megoldására hosszas tárgyalások után végül 1906. áprilisában előkészítette I. Ferenc Józseffel a megegyezést, amelynek ára a szövetkezett ellenzék programjának feladása volt.

Az 1906-os választásokon már Budapest IV. kerületében (ez a mai V. kerület, azaz Budapest belváros) választották meg. Az április 8-án megalakult második Wekerle-kormányban az igazságügy-miniszter lett. 1907 elején több magánéleti botránnyal is megvádolták, ami miatt 1907. február 2-án lemondani kényszerült (a vádlót, Lengyel Zoltán képviselőt utólag a bíróság rágalmazásért elítélte) Lemondása után Polónyi meglehetősen ellenségesen viselkedett a kormány tagjaival, többek között ifj. Andrássy Gyula belügyminiszterrel szemben, még 1907 végén ki is lépett a Függetlenségi Pártból.

Az 1910-es választásokon már pártonkívüli 48-asként indult a lévai kerületben, melyet meg is nyert. 1918 és 1920 között a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnöke volt. A Tanácsköztársaság idején internálták.

Főbb műve[szerkesztés]

  • Birtokpolitika (Bp., 1916).

Források[szerkesztés]

  • A Pallas nagy lexikona
  • Magyar életrajzi lexikon

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]