Antal István (politikus, 1896–1975)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Antal István
1943-ban
1943-ban
Magyarország igazságügy-minisztere
Hivatali idő
1944. március 22. augusztus 29.
Előd Radocsay László
Utód Vladár Gábor

Született 1896. február 18.
Kenderes
Elhunyt1975. október 11. (79 évesen)
Budapest
Párt Magyar Élet Pártja

Foglalkozás
  • politikus
  • igazságügy-miniszter
  • oktatásügyi miniszter
A Wikimédia Commons tartalmaz Antal István témájú médiaállományokat.

Antal István (Kenderes, 1896. február 18.Budapest, 1975. szeptember 5.) politikus, országgyűlési képviselő, igazságügy-, illetve vallás- és közoktatásügyi miniszter. Antal Lajos (1902–1973) belgyógyász, főorvos, egyetemi magántanár testvére.

Élete[szerkesztés]

Kenderesen született, innen ismerte Horthy Miklóst, aki ugyancsak ebben a faluban született és tengernagyként néha hazajárt. Az első világháborúban besorozták katonának, a frontról hazatérve különböző szélsőjobboldali diákszervezetekben töltött be vezető szerepet. Előbb megalapította a Piros-fehér Blokkot, amely Károlyi Mihály kormánya és a Tanácsköztársaság ellen működő szervezet volt, majd a Turul Szövetség egyik vezetője lett, innen ismerte meg Kolosváry-Borcsa Mihályt.

Elvégezte a jogi egyetemet, majd Gömbös Gyula miniszterelnök sajtófőnöke lett, később pedig az Igazságügyi Minisztérium államtitkára lett. 1942-ben tagja lett a Kállay-kormánynak mint tárca nélküli nemzetvédelmi propagandaminiszter. A németek oldalán vívott háború mellett agitált, teljes sikerrel. A német megszállás után a Sztójay-kormányban az igazságügy-, illetve a vallás- és közoktatásügyi miniszteri pozíciókba nevezték ki, amit egészen 1944. július 29-éig viselt. Ez idő alatt tevékenyen részt vett az újabb zsidótörvények megalkotásában és bevezetésében. A nyilas hatalomátvételt követően már nem töltött be politikai szerepet, sőt egy rövid időre börtönbe is került, mert bírálta Szálasi Ferenc szellemi képességeit.

A háború után népbíróság elé került és kötél általi halálra ítélték, de nem végezték ki Rákosi Mátyás személyes közbenjárására, hanem ítéletét életfogytiglanra módosították. 1960-ban kiengedték a börtönből, haláláig visszavonultan élt. Megírta emlékiratait, amelyet azonban csak a rendszerváltás után, 2004-ben adtak ki. 1975-ben halt meg.

Források[szerkesztés]