Antal István (politikus, 1896–1975)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Antal István
Magyarország igazságügy-minisztere
Hivatali idő
1944. március 22.augusztus 29.
Előd Radocsay László
Utód Vladár Gábor

Született 1896. február 18.
Kenderes
Elhunyt 1975. október 11. (79 évesen)
Budapest

Foglalkozás politikus

Antal István (Kenderes, 1896. február 18.Budapest, 1975. szeptember 5.) politikus, országgyűlési képviselő, igazságügy-, illetve vallás- és közoktatásügyi miniszter. Antal Lajos (1902-1973) belgyógyász, főorvos, egyetemi magántanár testvére.

Élete[szerkesztés]

Kenderesen született, innen ismerte Horthy Miklóst, aki ugyancsak ebben a faluban született és tengernagyként néha hazajárt. Az első világháborúban besorozták katonának, a frontról hazatérve különböző szélsőjobboldali diákszervezetekben töltött be vezető szerepet. Előbb megalapította a Piros-fehér Blokkot, amely egy, Károlyi Mihály kormánya és a Tanácsköztársaság ellen működő szervezet volt, majd a Turul Szövetség egyik vezetője lett, innen ismerte meg Kolosváry-Borcsa Mihályt.

Elvégezte a jogi egyetemet, majd Gömbös Gyula miniszterelnök sajtófőnöke lett, később pedig az Igazságügyi Minisztérium államtitkára lett. 1942-ben tagja lett a Kállay-kormánynak, mint tárca nélküli nemzetvédelmi propagandaminiszter. A németek oldalán vívott háború mellett agitált, teljes sikerrel. A német megszállás után a Sztójay-kormányban az igazságügy-, illetve a vallás- és közoktatásügyi miniszteri pozíciókba nevezték ki, amit egészen 1944. július 29-éig viselt. Ez idő alatt tevékenyen részt vett az újabb zsidótörvények megalkotásában és bevezetésében. A nyilas hatalomátvételt követően már nem töltött be politikai szerepet, sőt egy rövid időre börtönbe is került, mert bírálta Szálasi Ferenc szellemi képességeit.

A háború után népbíróság elé került és kötél általi halálra ítélték, de nem végezték ki Rákosi Mátyás személyes közbenjárására, hanem ítéletét életfogytiglanra módosították. 1960-ban kiengedték a börtönből, haláláig visszavonultan élt. Megírta emlékiratait, amelyet azonban csak a rendszerváltás után, 2004-ben adtak ki. 1975-ben halt meg.

Források[szerkesztés]