Kolosváry-Borcsa Mihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Kolosváry-Borcsa Mihály
1945 októberében kihallgatója, Péter Gábor előtt
1945 októberében kihallgatója, Péter Gábor előtt
Született 1896. június 27.
Kolozsvár
Elhunyt 1946. december 6. (50 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása újságíró, politikus, katona

Kolosváry-Borcsa Mihály (Kolozsvár, 1896. június 27.Budapest, 1946. december 6.) magyar újságíró, politikus, katona. A második világháború után, mint háborús bűnöst kivégezték.

Élete[szerkesztés]

Még az első világháború előtt katonának jelentkezett, önkéntesként 1914 októberétől a háború végig a fronton harcolt, de katonai pályafutását 1920 után befejezte. Az összeomlás után belépett a Nemzeti Hadseregbe, ahol számos alkalommal látott el bizalmas feladatokat Horthy Miklós személyes felkérésének eleget téve, amelyért a kormányzó 1926-ban vitézzé avatta.[1]

1920 után újságíró lett, a Szózat című fajvédő lap belső munkatársa, később a Magyar Távirati Iroda vidéki osztályának helyettes vezetőjévé nevezték ki. 1922-től a Debreceni Újság - Hajdúföld című napilapot igazgatta. Később Gömbös Gyula híveként bekapcsolódott a politikai közéletbe is. Horthy kormányzótól 1935-ben miniszteri tanácsos kinevezést kapott, és a miniszterelnökség sajtóosztályára került. 1937 májusában megbízást kapott az erősen nacionalista hangú Függetlenség című napilap főszerkesztői állásának betöltésére. Korábban szerkesztésével készült Budapesten az Új Élet című ifjúsági lap.

1938-tól az Imrédy-kormány sajtóosztályát vezette. 1939-ben a Magyar Élet Pártja országgyűlési képviselője lett. 1939 júniusától már az Országos Magyar Sajtókamara elnöke volt. 1939-ben visszatért újságjához, és ismét a Függetlenség főszerkesztője lett. A Sztójay-kormány idején 1944. április 15-én Horthy Miklós kormányzó Sztójay Döme miniszterelnök előterjesztése alapján államtitkár-kormánybiztos hatáskörbe nevezte ki.[1]

Kinevezése gyakorlatilag korlátlan hatalmat jelentett a sajtó, a rádió, a könyvkiadás és a külföldi hírszolgálat működése felett. Feladata volt, hogy megakadályozza a zsidó írók műveinek megjelenését, valamint egy kézben összpontosítsa a hazai és a külföld felé irányuló híreket, vagyis a kormányzatnak megfelelően befolyásolja a közvéleményt. 1944. június 16-án elnökként részt vett meg a zsidó szerzők könyveinek nagyszabású megsemmisítési akcióján. „Hivatalos jelentések szerint a szertartáson 120 zsidó származású magyar és 130 külföldi szerző művét zúzták be. A propagandacéllal lefilmezett ünnepség során 447 627 könyvet, 22 teljesen megrakott tehervagon rakományát semmisítették meg.”[2]

A Lakatos-kormány idején felmentették hivatalából, de a nyilas hatalomátvételt követően újra ellátta ezeket a tisztségeket. Az általa irányított propagandagépezet elsődleges szempontja a háború további fenntartása, a német veszteségek eltussolása, a harcban álló katonák töretlen lelkesítése volt. 1945 elején a sajtókamara bevételével és irattárával együtt Németországba menekült a szovjetek elől, ahol azonban a Himler Márton vezette OSS fogságába került, amely kiadta Magyarországnak mint háborús bűnöst. Népbírósági perét Kassai-Schallmayer Ferencével együtt tartották, a vádak mindegyikében bűnösnek találták. Mindkettőjüket halálra ítélték, és kötél által kivégezték.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály dr. államtitkári kinevezése kapcsán közölt életrajza - Délibáb, 1944. április 29. 18. szám
  2. Randolph L. Braham. A népirtás politikája: a holocaust Magyarországon, ford. Zala Tamás és mások, Budapest: Belvárosi Kvk., 511. o. (1997). Hozzáférés ideje: 2014. február 1. 

Források[szerkesztés]