Randolph L. Braham

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Randolph L. Braham
Photo of Randolph L. Braham, political scientist and historian.jpg
Született 1922. december 20.[1]
Bukarest, Románia
Elhunyt 2018. november 25. (95 évesen)[2][3]
Állampolgársága
Foglalkozása
  • történész
  • egyetemi oktató
Iskolái City College of New York
Kitüntetései

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Randolph L. Braham témájú médiaállományokat.

Randolph Louis Braham, eredetileg Ábrahám Adolf (Bukarest, 1922. december 20.2018. november 25.)[4] holokausztkutató, politológus, történész, a New York City University professor emeritusa. Hatvannál több könyvet írt, illetve szerkesztett; legismertebb munkája a témában alapműnek számító A népirtás politikája: a holocaust Magyarországon.

Élete[szerkesztés]

Észak-erdélyi szegény zsidó családban, Ábrahám Lajos és Katz Eszter fiaként született. Kevéssel születése után a család Bukarestből visszaköltözött korábbi lakhelyükre, Désre. Ott telt gyermekkora, az általános iskolát és a gimnáziumot is Désen végezte. Iskolás éveiben délutánonként egy műbútorasztalos műhelyében dolgozott. 1943. október elején behívták munkaszolgálatra, ezredével 1944 márciusában a szovjet frontra került. Decemberben néhány társával együtt megszökött és egy magyar tanyán rejtőzött. 1945 januárjában rövid időre szovjet fogságba került, ahonnan egy szovjet zsidó tiszt a zsidó foglyokat elengedte.

Miután 1945-ben befejezte a gimnáziumot, egy marosvásárhelyi ismerősével Budapesten át eljutott az ausztriai, majd a németországi amerikai megszállási övezetbe. Mivel több nyugati nyelven is beszélt, a menekültek ügyeit intéző egyik szervezetnél sikerült álláshoz jutnia. Felvették a müncheni Maximilian Egyetemre, ahol közel két évig tanult, többek között politológiával foglalkozott.

1948 januárjában külföldi egyetemi hallgatóként érkezett az Egyesült Államokba és ott folytatta tanulmányait. Közben egyik rokona üzletében, a szünidőben pedig nagybátyja szállodájában dolgozott. 1949-ben doktorált a City University of New York (CUNY) City College-ben, 1952-ben szintén New Yorkban PhD-fokozatot szerzett. 1956-tól nyugdíjba vonulásáig, 1992-ig a CUNY-n összehasonlító politikatudományt tanított. A New York-i Rosenthal Intézet igazgatója.[5]

Családja, rokonsága[szerkesztés]

Elmondása szerint tizenöt közeli rokona közül tizenhárman pusztultak el a holokauszt idején. Ő maga – a fronton munkaszolgálatot teljesítő zsidó férfiak nagy többségéhez hasonlóan – a koncentrációs tábort elkerülte. Több rokona még az 1920-as években kivándorolt az Egyesült Államokba, és ez a körülmény is közrejátszott abban, hogy 1945 után új hazájának ne Izraelt válassza (mint azt sok sorstársa tette), hanem az Egyesült Államokat, ahová gyermekkora óta vágyódott.

1954-ben megnősült. Németországban született felesége 1946-ban Olaszországból érkezett az Egyesült Államokba, ahol vegyészmérnöki képesítést szerzett, de sokáig számítógépes mérnökként dolgozott. Két fiuk közül az idősebbik, Steven közgazdász diplomát szerzett; a fiatalabbik, Robert zenetudománnyal foglalkozott, majd egy internetes újság főszerkesztője lett.

A holokauszt kutatója[szerkesztés]

Tudományos tevékenységének középpontjában a közép-európai, elsősorban a magyarországi holokauszt kutatása áll. Nem sokkal a PhD megszerzése után fogott hozzá a holokauszt történetének kutatásához, bekapcsolódott az akkoriban létesült jeruzsálemi Jad Vasem Intézet ilyen irányú munkájába. Az 1950-es évek végétől több ország, köztük Magyarország és Izrael levéltárainak erre vonatkozó anyagát tanulmányozta át.

Legismertebb, fő művének tekinthető munkája a kétkötetes The Politics of Genocide: The Holocaust in Hungary című könyve (New York, 1981), ezt nálunk A magyar Holocaust címen 1988-ban adták ki. A bővített, átdolgozott változat az Egyesült Államokban 1994-ben, Magyarországon 1997-ben jelent meg, ekkor már az eredeti cím fordításával: A népirtás politikája: a holocaust Magyarországon. „…A magyar zsidóság a háború alatt egyharmaddal több embert vesztett, mint az Egyesült Államok hadereje a második világháború minden hadszínterén együttvéve. A kétkötetes elbeszélésben ez a statisztika változik példátlan rémtörténetté.”[6]

Munkásságát itthon többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1995) és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2011) kitüntetésekkel ismerték el. Az utóbbi kitüntetést 2014-ben visszaküldte, mert úgy ítélte meg, hogy a magyar kormány "a Horthy-korszak tisztára mosására" törekszik.[7]

A Dunatáj Alapítvány alkotói műhelyben dokumentumfilm készült életéről (Rémálmok nyomában, rendezte Fischer István, operatőr Mohi Sándor), melyet a Duna Televízió mutatott be.[8]

Válogatás műveiből[szerkesztés]

  • Eichmann és a magyar zsidóság pusztulása; ford. Farkas Ervin; Pro Arte, New York, 1963
  • 1977: The Hungarian Labor Service System, 1939-1945 (New York, distributed by Columbia University Press)
  • 1981: The Politics of Genocide: The Holocaust in Hungary (New York, Columbia University Press, két kötet; 2. kiadás: 1994)
  • A magyar holocaust, 1-2.; mutatók Varga István, előszó Berend T. Iván, ford. Zala Tamás et al.; Gondolat–Blackburn International Inc., Bp.–Wilmington, 1988
  • A magyar holocaust; ford. Zala Tamás et al.; 2. röv. kiad.; Gondolat, Bp., 1990 (Terep)
  • A népirtás politikája. A holocaust Magyarországon, 1-2.; 2. bőv., átdolg. kiad.; Belvárosi, Bp., 1997
  • A magyarországi háborús munkaszolgálat. Túlélők visszaemlékezései; szerk. Randolph L. Braham; TEDISZ–Szt. Pál Akadémia, Bp., 1996 (Látószög könyvek)
  • 1997: (Pók Attilával) The Holocaust in Hungary: Fifty Years Later (New York, Distributed by Columbia University Press)
  • Román nacionalisták és a holocaust. Kitalált mentőakciók politikai kiaknázása. Felsőoktatási tankönyv; ford. Hernádi Miklós; Múlt és Jövő, Bp., 1998
  • A holokauszt. Válogatott tanulmányok; Láng, Bp., 2002
  • 2006: (Brewster S. Chamberlin-nel) The Holocaust in Hungary: Sixty Years Later (New York, distributed by Columbia University Press)
  • A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, 1-3.; szerk. Randolph L. Braham, Tibori Szabó Zoltán; Park, Bp., 2007
  • Az észak-erdélyi holokauszt földrajzi enciklopédiája; szerk. Randolph L. Braham, Tibori Szabó Zoltán; Park–Koinónia, Bp.–Kolozsvár, 2008
  • A magyarországi holokauszt bibliográfiája, 1-2.; szerk. Randolph L. Braham; Park, Bp., 2010
  • A holokauszt Magyarországon hetven év múltán. Történelem és emlékezet; szerk. Randolph L. Braham, Kovács András; Múlt és Jövő, Bp., 2015

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Randolph L. Braham: A népirtás politikája: a holocaust Magyarországon 2., bővített és átdolgozott kiadás. Budapest, Belvárosi Kvk., 1997. Fordította Zala Tamás és mások. Magyar Elektronikus Könyvtár (2013. augusztus 5. óta.)
  • Rényi Pál Dániel interjúja (2011. november 10.). „Egy dicső nemzetkép érdekében”. Magyar Narancs. (Hozzáférés ideje: 2013. október 13.)  
  • Braham művei Randolph L. Braham által írt, illetve szerkesztett kötetek listája a Holokauszt Emlékközpont honlapján.
  • Randolph L Braham 90 éves Magyar nyelven megjelent legfontosabb munkáinak, online hozzáférhető tanulmányainak és interjúinak listája a Wesley János Lelkészképző Főiskola honlapján (2012. december 21.)
  • Küzdelem az igazságért. Tanulmányok Randolph L. Braham 80. születésnapjára; szerk. Karsai László, Molnár Judit; Mazsihisz, Bp., 2002
  • A holokauszt Tinódija. Randolph L. Braham az új Múlt és Jövő folyóirat negyedszázadában. Tisztelgés a tudós 90. születésnapjára; összeáll. Kőbányai János; Múlt és Jövő, Bp., 2014