Gálszécsy András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Gálszécsy András
Született 1933. december 7. (84 éves)
Szekszárd
Állampolgársága magyar
Foglalkozása politikus

Gálszécsy András (Szekszárd, 1933. december 7. –) magyar jogász, politikus, 1990–1992 között miniszter.

Életpályája[szerkesztés]

Szüleivel együtt 1950 júniusa és 1953 októbere között a Hortobágyra deportálták, majd 1955 novemberéig munkaszolgálatos katona volt.

1956 januárjától a 3. sz. Mélyépítő Vállalatnál fizikai munkás, 1961-től a Baranya Megyei Építőipari Vállalat anyagkezelője, 1963-tól a Pécsi Dózsa sportegyesület könyvelője. 1964-től a Baranya Megyei Tanács főelőadója, 1966-tól a Fővárosi Tanács munkaügyi főosztálya jogásza, 1971–1974 között az Országos Tervhivatal főelőadója. 1974–1975-ben a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője, 1975–1979 között az Állami Népességnyilvántartó Hivatal főosztályvezetője. 1979–1981 között a Pénzintézeti Központ igazgatóhelyettese. 1981-től 1990-ig a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE) gazdasági főigazgató-helyettese.

Pécsett végezte jogi tanulmányait.

Nős, egy leánygyermeke, és két fiú unokája van.

Kormányzati pozícióban[szerkesztés]

Az első szabadon választott kormány idején 1990 augusztusa és decembere között a Miniszterelnöki Hivatal főtanácsosa, majd 1990. december 20. és 1992. február 29. között a kormányban a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter tisztségét töltötte be, sokak szerint igen mértéktartóan[forrás?].

1992. márciusa és 1994 júniusa között Boross Péter belügyminiszter, majd miniszterelnök főtanácsadója, 1994 júliusa és decembere között kormány-főtanácsadó.

További pályája[szerkesztés]

Nyugdíjba vonulása után is vállalt tisztségeket: 1995 és 1998 között a Malév felügyelőbizottságának elnöke, 2007. március 14-ig tagja volt. 1995 és 1997 között a Közbeszerzések Tanácsának elnökhelyettese. 1995 és 2001 között a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója volt, azóta tanácsadója.

Felhasznált irodalom[szerkesztés]