Gálszécsy András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gálszécsy András
Született 1933. december 7. (85 éves)
Szekszárd
Állampolgársága magyar
Foglalkozása politikus

Gálszécsy András (Szekszárd, 1933. december 7. –) magyar jogász, politikus, 1990–1992 között miniszter.

Életpályája[szerkesztés]

Szüleivel együtt 1950 júniusa és 1953 októbere között a Hortobágyra deportálták, majd 1955 novemberéig munkaszolgálatos katona volt.

1956 januárjától a 3. sz. Mélyépítő Vállalatnál fizikai munkás, 1961-től a Baranya Megyei Építőipari Vállalat anyagkezelője, 1963-tól a Pécsi Dózsa sportegyesület könyvelője. 1964-től a Baranya Megyei Tanács főelőadója, 1966-tól a Fővárosi Tanács munkaügyi főosztálya jogásza, 1971–1974 között az Országos Tervhivatal főelőadója. 1974–1975-ben a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője, 1975–1979 között az Állami Népességnyilvántartó Hivatal főosztályvezetője. 1979–1981 között a Pénzintézeti Központ igazgatóhelyettese. 1981-től 1990-ig a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE) gazdasági főigazgató-helyettese.

Pécsett végezte jogi tanulmányait.

Nős, egy leánygyermeke, és két fiú unokája van.

Kormányzati pozícióban[szerkesztés]

Az első szabadon választott kormány idején 1990 augusztusa és decembere között a Miniszterelnöki Hivatal főtanácsosa, majd 1990. december 20. és 1992. február 29. között a kormányban a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter tisztségét töltötte be, sokak szerint igen mértéktartóan[forrás?].

1992. márciusa és 1994 júniusa között Boross Péter belügyminiszter, majd miniszterelnök főtanácsadója, 1994 júliusa és decembere között kormány-főtanácsadó.

További pályája[szerkesztés]

Nyugdíjba vonulása után is vállalt tisztségeket: 1995 és 1998 között a Malév felügyelőbizottságának elnöke, 2007. március 14-ig tagja volt. 1995 és 1997 között a Közbeszerzések Tanácsának elnökhelyettese. 1995 és 2001 között a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója volt, azóta tanácsadója.

Felhasznált irodalom[szerkesztés]