Győrffy-Bengyel Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Győrffy-Bengyel Sándor
Győrffy-Bengyel Sándor portréja (Tolnai Világlapja, 1941).jpg
Született 1886. február 15.[1]
Budapest[2]
Elhunyt 1942. június 14. (56 évesen)
Budapest[2]
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Iskolái
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Győrffy-Bengyel Sándor témájú médiaállományokat.

Bobai Győrffy-Bengyel Sándor (Budapest, 1886. február 15. – Budapest, 1942. június 14.) magyar politikus, titkos tanácsos, honvéd tábornok, a Bárdossy- és a Kállay-kormány közellátásügyi tárcanélküli minisztere.[3]

Élete[szerkesztés]

Polgári származású Bengyel György és Kriszt Irén gyermekeként Budapesten született. Apai nagyszülei, idősebb Bengyel György (1818–1889),[4] budapesti kereskedő és háztulajdonos, és Bauer Jozefa (1831–1890)[5] voltak. 1899–1902 között a soproni katonai főreáliskola növendéke. 1902–1905-ben a Ludovika Akadémián tanult és 1905-ben avatták hadnaggyá.

A katonai ranglétrán haladva 1910-ben főhadnagy, majd 1915-ben százados lett. 1912-ben elvégezte a Theresianum Katonai Akadémiát. Feleségül vette Nessi Melindát. Házasságukból született három fiaː Győrffy-Bengyel György (†1942) honvédtiszt, főhadnagy (néhány hónappal édesapja halála után esett el a keleti fronton), Győrffy-Bengyel András és Győrffy-Bengyel Gábor, és egy leánya: Nényei Zoárdné Győrffy-Bengyel Edit. Az első világháborúban vezérkari tisztként és különböző seregtest- parancsnokságok törzsében szolgált.

1917-től a honvédelmi minisztériumban tevékenykedett. A Tanácsköztársaság idején vöröskatona lett és a 23. majd a 6. hadosztálynál szolgált, később a Szolnokot visszafoglaló I. hadtest vezérkari főnöke.

1919. szeptember 1-től vezérkari őrnagy, 1921-től alezredes vezérkari szolgálatban. A honvéd főparancsnokságon a honvéd vezérkarnál és a hadiakadémián teljesített szolgálat után előléptették ezredesnek, majd vezérőrnagynak. Beosztásait tekintve, a HM anyagi csoportfőnökének helyettese (1930–1935), anyagi csoportfőnöke (1936-1937). Később a honvédelmi minisztériumban osztályvezető, majd a honvédelmi miniszter helyettese, államtitkár (1941. február 11.1941. szeptember 15.).

Mint rangidős gyalogsági tábornok felsőházi tag lett 1941-ben. Vezérezredesnek 1941. augusztus 1-jén léptették elő. Bárdossy László felkérésére 1941. szeptember 15-től 1942 júniusában bekövetkezett haláláig – Bárdossy lemondását követően Kállay Miklós kormányában is – a közellátásügyi tárcanélküli miniszteri feladatokat látta el.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]