Henney Árpád
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Henney Árpád | |
| Szálasi-kormány A nemzetvezető munkatörzsének országos munkarendvezetője és a személye körüli tárca nélküli miniszter | |
| Hivatali idő 1945. január 4. – 1945. március 28. | |
| Született |
1895. szeptember 24. Eperjes, Osztrák–Magyar Monarchia |
| Elhunyt | 1980. május 21. (84 évesen) Kitzbühel, Ausztria |
| Párt |
 Nyilaskeresztes Párt (1941–1945) |
| Foglalkozás | katona, politikus |
| Vallás | római katolikus |
Szepesváraljai Henney Árpád József (Eperjes, 1895. szeptember 24.[1] – Kitzbühel, 1980. május 21.) katona az első világháborúban, politikus, a Szálasi-kormány tárca nélküli minisztere. A nyilas emigráció vezetője haláláig.
Életrajz[szerkesztés]
Eperjesen született 1895. szeptember 24-én, római katolikus családban. Szülei Hennel Emil százados és Stamm Ilka voltak. Felesége 1924-től Dragics Karolina Sarolta. 1936-ban Henneyre változtatta a nevét.
Húszévesen besorozták és az első világháborúban harcolt. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején, különítményesként küzdött a Lenin-fiúk és a diktatúra ellen.
A két világháború között katonaként szolgált tovább, 1939-ben tüzérségi alezredesként szolgálta a katonaságot egészen 1941. január 1-ig, amikor is nyugdíjazták.
Belépett a Nyilaskeresztes Pártba, ahol ellenőrzés-vezető helyettes, majd munkarendvezető és a Pártvezető Tanács tagja lett. 1944. novemberében altábornaggyá nevezték ki. 1945-ben a Szálasi-kormány tárca nélküli miniszterének választotta meg a nyilasok uralta parlament. 1945. március 28-ig töltötte be ezt a tisztséget, mint „a nemzetvezető munkatörzsének országos munkarendvezetője és a személye körüli tárca nélküli minisztere”. Szálasi Ferenc utasítására Németországba utazott, és ott esett amerikai fogságba.
Kapcsolatait kihasználva Ausztria franciák által megszállt területén telepedett le, ahol megúszta a kiadatását. Emigrációban, külföldi hungarista mozgalmak szervezésében és irányításában játszott szerepet, 1951-ben az Út és Cél című hungarista újságot szerkesztette. 1956-ban, spanyol segítséggel hungarista csoportot hozott létre Ausztriában. Az 1956-os forradalom idején Magyarországra, Kőszegre utazott, hogy segítse a forradalmat, azonban a forradalom leverése után újra emigrációba vonult. 1980. május 21-én az ausztriai Kitzbühelben halt meg.
További információk[szerkesztés]
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- A m[agyar] kir[ályi] belügyminiszter által igazolt nemesek 1867-1937. Szerk. és kiadta Gerő József. Bp., 1938. Kovács és Szegedi ny.
- Tóth Tibor: A hungarista mozgalom emigrációtörténete. Az "Út és Cél" és a "Hungarista tájékoztató" című sajtótermékek tükrében. Debrecen, Multiplex Media–Debrecen University Press, 2008.
- Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. [Részben 2. jav. és bőv. kiad. + Álnévlexikon] Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
- Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek 1938-1948. Bp., Európa, 1997.
Források[szerkesztés]
|
