Plósz Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Plósz Sándor
Plósz Sándor Ellinger1.jpg
Magyarország igazságügy-minisztere
Hivatali idő
1899. február 26. 1905. június 18.
Előd Erdély Sándor
Utód Lányi Bertalan

Született 1846. június 10.
Pest
Elhunyt1925. május 29. (78 évesen)
Budapest[1]
Sírhely Farkasréti temető

Foglalkozás politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Plósz Sándor témájú médiaállományokat.
Plósz Sándor (Vasárnapi Ujság, 1899, 10. szám)

Plósz Sándor (Pest, 1846. június 10.Budapest, 1925. május 29.) jogász, egyetemi tanár, igazságügy-miniszter, az MTA tagja.

Élete[szerkesztés]

Édesapja dr. Plósz Lajos (1809-1886) szemészorvos, testvérei közül Pál (1844-1902) biokémikus, egyetemi tanár, Béla (1863-1945) pedig állatorvos volt. Jogi tanulmányait Bécsben és Pesten végezte. Tanulmányait Pesten fejezte be 1866-ban. Felesége Hamza Ilka, gyermekeik: Gizella, Jenke, Pál, Emília. Két évig joggyakornokoskodott Pesten. Előbb egy ügyvédi irodában, a következő évtől a pesti pénzügyi ügyészségnél, fogalmazó-gyakornoki beosztásban. 1868-ban a jogtudományok doktorává avatták. Ekkor közügyvédi, 1869-ben váltóügyvédi oklevelet kapott. 1867 novemberétől tollnok a pestvárosi törvényszéken, 1871-től a lipótvárosi egyesbíróság helyettes egyesbírója, 1872-től bíró a pesti királyi törvényszéknél. 1872-1881-ben a kolozsvári egyetem polgári törvénykezés, váltó- és kereskedelmi jog rendes tanára. 1881-1924 között a pesti egyetem polgári törvénykezés, váltó- és kereskedelmi jog tanára. 1894. július 30-ától igazságügyi minisztériumi államtitkár, 1895-től Baja város országgyűlési képviselője. 1899. február 26-ától 1905. június 18-áig a Széll-, az első Khuen-Héderváry- és az első Tisza István-kormány igazságügyminisztere. 1914-ben főrendiházi tag lett. Nyugalomba vonulása után néhány hónappal, váratlanul hunyt el Budapesten, 1925. május 29-én. A farkasréti temetőben nyugszik. [1/6.(1/C) 1-43/44] [2]

Munkássága[szerkesztés]

A polgári perjog terén fejtette ki elképzeléseit és valósította meg, így a magyar polgári perjog tudományos művelésének egyik legelső képviselője volt. 1884-től az MTA levelező, 1894-től rendes, 1902-től tiszteleti, 1906-tól igazgató tagja, 1909–1910-ben a II. osztály elnökhelyettese, 1910–1913 között elnöke, 1913-tól 1916-ig az MTA másodelnöke. Több ciklusban volt országgyűlési képviselő: 1895-től Baja város, 1901-től a Bács-Bodrog megyei Rigyica kerület, 1910-től 1914-ig Lúgos kerület megbízásából tevékenykedett a képviselőházban. 1914 februárjában a király a főrendiház életfogytiglani tagjává nevezte ki, Plósz e háznak is aktív tagja volt 1918 végéig. A magyar kormány megbízásából 1885-ben kidolgozta a polgári perrendtartás tervezetét, 1889 és 1894 között törvényelőkészítéssel is foglalkozott. Ő dolgozta ki a sommás eljárásról szóló törvény több rendbeli javaslatait valamint az 1893-ban megjelent teljes perrendtartás, és a házasügyekben követendő eljárás tervezetét. 1894 közepén igazságügy minisztériumi államtitkárrá nevezték ki, ebben az időben tevékenyen vett részt a törvényes kamatláb újabb meghatározásáról szóló 1895-ös, és a bűntető eljárásról szóló 1896-os törvénycikk létrehozásában.

Széll Kálmán kormányának megalakulása során lett igazságügyi miniszter 1899-ben. Beiktatása után megkezdte a bíráskodásról szóló javaslatok átdolgozását. Az átdolgozott javaslatot elő is terjesztette a képviselőházban, amely a törvénymódosítás alapjául szolgált.

Az igazságügyminiszteri költségvetés tárgyalása alkalmával kilátásba helyezte a büntető perrendtartásnak 1900. január 1-jén való életbeléptetését, a büntető törvénynek az addigi tervezettnél tágabb keretű reformját, az egységes polgári perrendtartási törvény megalkotását, melyek tervezetét 1893-ban személyesen készítette el, végül a polgári törvénykönyv megalkotását és a csődtörvény módosítását. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvény életbeléptetésének munkájában fáradhatatlan buzgalommal vett részt, személyesen elnökölt az 1899 májusától 1900 februárjáig ülésező szaktanácskozáson és nagy része volt az életbeléptetés alkalmából megjelent 14 rendelet szerkesztésében és szövegezésében is: a királyi ügyészség, az ügyészségi megbízottak, a nyomozóhatóságok, valamint a csendőrség részére kiadott utasítások és a büntető ügyviteli szabályok. E munkálatokon felül személyesen részt vett a részletügyletekről tartott értekezleteken. Minisztersége után felajánlották neki a Kúria elnöki posztját, ő azonban visszatért az egyetemre, ahol 1924-ig – nyugdíjba vonulásáig – nemzedékeket tanított. Ezeken kívül munkásságának legfőbb eredményeként született meg az 1911. évi I. törvénycikk a polgári perrendtartásról. A Millennium évében lépett életbe az 1896. évi XXXIII. törvénycikk a büntető eljárásról.

Cikkei a Jogtudományi Közlönyben, a Magyar Igazságügyben, a Magyar Jogászegyleti Értekezésekben, a Jogban, a Jogi Szemlében, és több német jogi folyóiratban jelentek meg. Néhány könyve németül is megjelent Lipcsében. Munkatársa volt a Pallas Nagy Lexikonának is.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

Szobra Szegeden

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Balog Elemér: Plósz Sándor életrajzi adatai és főbb munkái. = Jogtudományi Közlöny, 1916. LI. évf. 24. szám, 212–213. p.
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ-Tudománytár, 2003. II. kötet 1008–1009. p.
  • Magyary Géza: Plósz Sándor ig. és t. tag emlékezete. [s.l.]: Magyar Tudományos Akadémia, 1927. 11 p.
  • Plósz Sándor. In: Végváry Ferenc–Zimmer Ferenc (szerk.): Sturm-féle országgyűlési almanach 1910–1915. Budapest, 1910. 387–388. p.
  • Sturm Albert: Országgyűlési Almanach. Budapest, 1897. 320–321. p.
  • Szladits Károly: Plósz Sándor. = Jogtudományi Közlöny, 1925. LX. évf. 12. szám, 89–90. p.
  • Hamza Gábor: Emlékezés Plósz Sándorra (1846-1925), a Magyar Tudományos Akadémia rendes, tiszteleti és igazgatósági tagjára. http://mta.hu/ix-osztaly/jubileumi-megemlekezesek-106146