Popovics Sándor (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Popovics Sándor
Született 1862. október 22.
Pest
Elhunyt 1935. április 15. (72 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • közgazdász
  • politikus

Dr. Popovics Sándor (Pest, 1862. október 22.Budapest, 1935. április 15.) pénzügyminiszter, felsőházi tag, belső titkos tanácsos, a Magyar Nemzeti Bank első elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (ig. 1924, t. 1926).[1]

Élete[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait a piaristák budapesti főgimnáziumában végezte, majd jogi tanulmányokat folytatott Budapesten, 1883-ban avatták államtudorrá. 1884-ben került a pénzügyminisztérium elnöki osztályába mint fogalmazó-gyakornok. 1885-ben segédfogalmazó, 1887-ben miniszteri fogalmazó, 1889-ben miniszteri titkár, 1895-ben miniszteri tanácsos, 1892-ben osztálytanácsos, 1895 őszén miniszteri tanácsos, majd 1903-ban a minisztérium adminisztratív államtitkára lett. 1906–09-ben Pozsony országgyűlési képviselője volt alkotmánypárti programmal, majd 1909-től 1918-ig az Osztrák-Magyar Bank kormányzója volt. 1918. február 11-től október 31-ig a harmadik Wekerle-kormány pénzügyminisztere volt. 1920-ban Neuilly-ben mint pénzügyi szakértő volt jelen a magyar békedelegációban. 1921-ben megválasztották az Állami Jegyintézet elnökének, 1922-ben pedig az Országos Pénzügyi Tanács ügyvezető alelnöke lett. 1924-ben létrehozta a Magyar Nemzeti Bankot, amelyben 1935-ig elnöke is volt. 1927-től felsőházi tag, 1933–34-ben az MTA másodelnöke volt. Elhunyt 1935. április 15-én, örök nyugalomra helyezték 1935. április 17-én délután a Kerepesi úti temetőben.

Az inflációval kapcsolatban a következőket vallotta: “Az infláció minden szaporítása, bármifelé történik is, meglevő értékeket semmisít meg, mégpedig sokkal nagyobb mértékben, mint aminőben az ily módon létrejött alkotás a közvagyont növeli.", "…azok az országok kerülnek ki legelébb a bajból amelyek az inflációt legkorábban megállították".

Kitüntetései[szerkesztés]

Az I. osztályú Magyar Érdemkereszt tulajdonosa, a Lipót-rend nagykeresztese, az I. osztályú Vaskorona-rend, a Teljes elismerés arany érdemérmének tulajdonosa, a Szent István-rend kiskeresztese volt.

Emlékezete[szerkesztés]

Születésének 150. évfordulójára 2012-ben 3000 forintos emlékérmét bocsátottak ki, amelyet Csikai Márta tervezett.[2]

Fontosabb művei[szerkesztés]

  • A pénz sorsa a háborúban (Bp., 1926)
  • A pénz értékállandósága (Bp., 1929)
  • A társadalmi szervezkedések gazdasági hatásai (Bp., 1931)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992.; 5. bőv. jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 2004.
  • A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Bp., 1930. Europa ny.
  • Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., [1932].
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. (Bp., 1929)
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.