Lengyel Gyula (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lengyel Gyula
Lengyel Gyula.PNG
Magyarország pénzügyi népbiztosa
Hivatali idő
1919. április 3. június 24.
(Székely Bélával közösen)
Előd Varga Jenő
Utód Székely Béla

Született 1888. október 8.
Szatmárnémeti
Elhunyt1938. január 8.[1] (49 évesen)
Szovjetunió
Párt Magyarországi Szociáldemokrata Párt

Foglalkozás

Lengyel Gyula, született: Goldstein Gyula,[2] névválozat: Pollák Gyula[3] (Szatmárnémeti, 1888. október 8.Moszkva, kommunarkai kivégzőhely, 1938. január 8.[1]) magyar közgazdász, kommunista politikus, aki pénzügyi népbiztos volt a Forradalmi Kormányzótanácsban, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején. A Tanácsköztársaság bukása után a Szovjetunióban telepedett le, ahol Sztálin tisztogatásainak esett áldozatul.

Élete[szerkesztés]

Magyarországi zsidó család gyermekeként született. 1911-ben számtan szakos diplomát szerzett Budapesten. Ezt követően tanárként dolgozott, a pedagógusok szakszervezetének tagja és a nőmozgalmak tevékeny harcosa volt. Az első világháború alatt előbb a Kereskedelmi Akadémia, majd a Világgazdasági Főiskola tanára lett. Időközben tagja lett a KMP-nek, s 1919-ben, a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása után tagja lett a Forradalmi Kormányzótanácsnak, mint pénzügyi népbiztos. Az ő nevéhez fűződik a kommün gazdaságpolitikájának kialakítása, valamint a közellátás megszervezése. Intézkedései azonban kudarcot vallottak. A tanácshatalom bukása után a többi kommunista vezetővel együtt Bécsbe menekült, ahol részt vett a KMP újjászervezésében. 1922-ben Berlinbe költözött, itt előbb a szovjet külkereskedelmi képviselet munkatársa, majd a gazdaságpolitikai osztály vezetője lett. 1930-ban Moszkvába emigrált, ahol széles körű szakírói és politikai-előadói tevékenységet fejtett ki. Cikkei jelentek meg többek között a német Volkwirtschaft der UdSSR, a moszkvai Külkereskedelem c., valamint az Új Március és Előre című folyóiratokban. 1937. november 2-án Sztálin parancsára letartóztatták és börtönbe zárták. 1938. január 8-án halálraítélték, s még aznap végrehajtották az ítéletet. 1956. november 28-án rehabilitálták.[1]

Művei[szerkesztés]

  • Lengyel Gyula válogatott írásai (Budapest, 1965)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c A politikai elnyomás, Moszkvában és a Moszkvai területen agyonlőtt és eltemetett áldozatainak mártirológiája 1938-53 – Lengyel Gyula
  2. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 82212/1903. MNL-OL 30799. mikrofilm 1006. kép 1. karton, Névváltoztatási kimutatások 1903. év 14. oldal 18. sor
  3. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Katona Éva – Fábri Ervin: L. Gy.-ről szóló életrajzi tanulmány A Magyar Tanácsköztársaság Pénzügyi Rendszere c. tanulmánykötetben (Bp., 1959); Hajdu Tibor: L. Gy. emlékére (Magyar Nemzet, 1962. 235. sz.);
  • Bihari Mór: L. Gy. (Ped. Szle, 1967. 7 – 8. sz.)


Elődje:
Varga Jenő
Magyarország pénzügyminisztere
1919. április 3. – június 24.
Utódja:
Székely Béla