Ugrás a tartalomhoz

Lengyel Gyula (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lengyel Gyula
Magyarország pénzügyi népbiztosa
Hivatali idő
1919. április 3. – június 24.
(Székely Bélával közösen)
ElődVarga Jenő
UtódSzékely Béla

Született1888. október 8.
Szatmárnémeti
Elhunyt1938. január 8.[1] (49 évesen)
Szovjetunió
Párt

Foglalkozás

Lengyel Gyula, született: Goldstein Gyula,[2] névválozat: Pollák Gyula[3] (Szatmárnémeti, 1888. október 8.Moszkva, kommunarkai kivégzőhely, 1938. január 8.[1]) magyar közgazdász, kommunista politikus, aki pénzügyi népbiztos volt a Forradalmi Kormányzótanácsban, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején. A Tanácsköztársaság bukása után a Szovjetunióban telepedett le, ahol Sztálin tisztogatásainak esett áldozatul.

Élete

[szerkesztés]

Magyarországi zsidó család gyermekeként született. 1911-ben számtan szakos diplomát szerzett Budapesten. Ezt követően tanárként dolgozott, a pedagógusok szakszervezetének tagja és a nőmozgalmak tevékeny harcosa volt. Az első világháború alatt előbb a Kereskedelmi Akadémia, majd a Világgazdasági Főiskola tanára lett. Időközben tagja lett a KMP-nek, s 1919-ben, a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása után tagja lett a Forradalmi Kormányzótanácsnak, mint pénzügyi népbiztos. Az ő nevéhez fűződik a kommün gazdaságpolitikájának kialakítása, valamint a közellátás megszervezése. Intézkedései azonban kudarcot vallottak. A tanácshatalom bukása után a többi kommunista vezetővel együtt Bécsbe menekült, ahol részt vett a KMP újjászervezésében. 1922-ben Berlinbe költözött, itt előbb a szovjet külkereskedelmi képviselet munkatársa, majd a gazdaságpolitikai osztály vezetője lett. 1930-ban Moszkvába emigrált, ahol széles körű szakírói és politikai-előadói tevékenységet fejtett ki. Cikkei jelentek meg többek között a német Volkwirtschaft der UdSSR, a moszkvai Külkereskedelem c., valamint az Új Március és Előre című folyóiratokban. 1937. november 2-án Sztálin parancsára letartóztatták és börtönbe zárták. 1938. január 8-án halálraítélték, s még aznap végrehajtották az ítéletet. 1956. november 28-án rehabilitálták.[1]

Művei

[szerkesztés]
  • Lengyel Gyula válogatott írásai (Budapest, 1965)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c A politikai elnyomás, Moszkvában és a Moszkvai területen agyonlőtt és eltemetett áldozatainak mártirológiája 1938-53 – Lengyel Gyula
  2. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 82212/1903. MNL-OL 30799. mikrofilm 1006. kép 1. karton, Névváltoztatási kimutatások 1903. év 14. oldal 18. sor
  3. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-
  • Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 189–190. o. ISBN 963-547-414-8  
  • Katona Éva – Fábri Ervin: L. Gy.-ről szóló életrajzi tanulmány A Magyar Tanácsköztársaság Pénzügyi Rendszere c. tanulmánykötetben (Bp., 1959); Hajdu Tibor: L. Gy. emlékére (Magyar Nemzet, 1962. 235. sz.)
  • Bihari Mór: L. Gy. (Ped. Szle, 1967. 7 – 8. sz.)
  • Tanulmányok Lengyel Gyula születésének 90. évfordulóján rendezett tudományos emlékülés alkalmából; tan. Faluvégi Lajos et al.; PM, Bp., 1978


Elődje:
Varga Jenő
Magyarország pénzügyminisztere
1919. április 3. – június 24.
Utódja:
Székely Béla