Böhm Vilmos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Böhm Vilmos
Böhm.gif
Magyarország honvédelmi minisztere
Hivatali idő
1919. január 18.március 21.
Előd Festetics Sándor
Utód Pogány József

Született 1880. január 6.
Budapest
Elhunyt 1949. október 28. (69 évesen)
Stockholm

Foglalkozás
  • diplomata
  • politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Böhm Vilmos témájú médiaállományokat.

Böhm Vilmos (helytelenül Bőhm), (Budapest, 1880. január 20.Stockholm, 1949. október 28.) magyar szociáldemokrata politikus, hadügyi államtitkár (19181919), hadügyminiszter és hadügyi népbiztos (1919).

Életpályája[szerkesztés]

Böhm Lipót és Rosenzweig Rozália gyermekeként született, zsidó származású[1] volt. Érettségizett és műszerész szakképesítést szerzett. Németül beszélt. Az 1900-as években műszaki hivatalnokként dolgozott. 1905. december 26-án Budapesten, az Erzsébetvárosban házasságot kötött a szintén izraelita vallású Steiner Máriával, Steiner Ignác és Schwarz Franciska lányával.[2] Böhm ekkoriban az István út 42. szám alatt lakott.

Ifjúmunkásként kapcsolódott be a munkásmozgalomba, majd a Vas- és Fémmunkások Országos Szövetségének („vasasszakszervezet”) titkára lett. 1911-ben beválasztották a Szakszervezeti Tanácsba. 1913 októberében, a XX. pártgyűlésen beválasztották az MSZDP vezetőségébe. Az MSZDP centrumához tartozott. Az első világháború idején főhadnagyi rendfokozatot ért el. 1918-ban az általános sztrájk idején letartóztatták.

Aktívan részt vett az 1918. évi őszirózsás forradalomban, majd 1919 januárjában a Berinkey-kormány hadügyminisztere lett, államtitkárként maga mellé véve a háború hősét, Stromfeld Aurélt. Nevezetes a Szatmáron, a székely katonák előtt elmondott beszéde, melyben így foglalt állást: „Szét akarják darabolni Magyarországot. (…) Figyelmeztetem azokat, akik Párizsban a békéről tanácskoznak, hogy (…) Magyarország feldarabolása azt jelenti, hogy (…) elveszik a megélhetésünket, és akkor már nincs mit veszítenünk, és már csak az élet és halál kérdése marad meg számunkra” (közli: Népszava, 1919. március 4-ei száma). Az őszirózsás forradalom túlzott pacifizmusától 1919 márciusára tehát eljutott a haza fegyveres védelmének gondolatáig.

Szociáldemokrata részről részt vett a KMP-vel a pártegyesítésről folytatott tárgyaláson. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg szociális népbiztosa, majd hadügyi népbiztos, a „Tiszántúli Vörös Hadsereg” főparancsnoka, majd a Vörös Hadsereg főparancsnoka. 1919 májusában lemond, de ezt nem fogadják el. A politikai vezetésnek viszont a tagja maradt.1919 júliusában bécsi követ volt. A magyar Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után emigrációba kényszerült, és az emigráns szociáldemokraták egyik csoportjának („Világosság-csoport”) vezéralakja lett, Kunfi Zsigmond és Garbai Sándor mellett.

1920 után Bécsben maradt, bekapcsolódva a nemzetközi szociáldemokrata mozgalom munkájába is. 1934-től Csehszlovákiában, majd 1938-tól Svédországban élt. Csak 1945. december 30-án tért haza. Politikai vereségként élte meg, hogy 1945 után nem az oktobrista elvekhez tértek vissza – külön sérelmezte, hogy nem Károlyi Mihály lett az új köztársaság elnöke – , hanem a koalíciós korszak egyre inkább látszatdemokráciává, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság által irányított háttéralkuk korszakává vált.

1946. május 1-jétől ismét Svédországban dolgozott, a magyar követség vezetője lett. Az MSZDP és az MKP egyesülése után lemondott tisztéről és 1948-tól ismét mint emigráns élt Stockholmban. 1949. június 3-án megfosztották magyar állampolgárságától, és még ugyanebben az évben, október 28-án elhunyt. Magyarországon meg sem emlékeztek a haláláról.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Két forradalom tüzében. München, 1923, Bp., 1946
  • Másodszor emigrációban. Progresszió Kiadó, Bp., 1990
  • Böhm Vilmos válogatott politikai levelei, 1914-1949 (szerk.: Szabó Éva - Szűcs László). Napvilág Kiadó, Bp., 1997

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Böhm Vilmos (holocaustmagyarorszagon.hu)
  2. A házasságkötés bejegyezve a Budapest VII. ker. polgári házassági akv. 1524/1905. folyószáma alatt.

Források[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  • Szűcs László: Böhm Vilmos politikai pályája. = Szabó Éva - Szűcs László (szerk.): Böhm Vilmos válogatott politikai levelei, 1914-1949. Bp.: Napvilág Kiadó. 1997.
  • Gecsényi: Baráth Magdolna és Gecsényi Lajos (szerk): Főkonzulok, követek és nagykövetek, 1945-1990. Budapest: MTA Történettudományi Intézet. 2015. 150. o. = Magyar történelmi emlékek, ISBN 9789634160076  

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Festetics Sándor
Honvédelmi miniszter
1919. január 18.március 21.
Insignia Hungary Army shield v2.svg
Utódja:
Haubrich József


Elődje:
Haubrich József
Honvédelmi miniszter
1919. június 24.július 31.
Párhuzamosan:Horthy Miklóssal
Insignia Hungary Army shield v2.svg
Utódja:
Haubrich József
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Böhm Vilmos témában.