Mészáros Lázár
| Mészáros Lázár | |
 |
|
| Született | 1796. február 20. Baja |
| Meghalt | 1858. november 16. (62 évesen) Eywood |
| Fegyvernem | huszár |
| Szolgálati ideje | 1813 - 1849 |
| Rendfokozata | altábornagy |
| Egysége | 5., 7. huszárzered, felső magyarországi hadtest |
| Csatái | Napóleoni háborúk, 1848–49-es forradalom és szabadságharc |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mészáros Lázár témájú médiaállományokat.
|
|
Pacséri Mészáros Lázár (Baja, 1796. február 20. – Eywood, Anglia, 1858. november 16.)[1] honvédaltábornagy, hadügyminiszter.
Tartalomjegyzék
Életrajza[szerkesztés]
Köznemesi birtokos családba született. Édesapja pacséri Mészáros János (1744-1800) bácsi pénztáros és édesanyja Piukovits Katalin (1762-1802) volt. Bátyja pacséri Mészáros Antal (1788-1875) volt.[2] Szülei négyéves korában meghaltak, ezért – rokonai között vándorolva – iskoláit Baján, Szabadkán, Pesten és Pécsett végezte. Jogi tanulmányait megszakítva lépett katonai pályára. 1813. augusztus 1-jétől főhadnagy volt egy Bács-Bodrog vármegyei lovassági alakulatnál. Részt vett a napóleoni háborúkban. 1816-tól a 7., 1837-től az 5. huszárezred tisztje lett. Ezredével több mint tizennyolc évet töltött Itáliában. Radetzky tábornagy felfigyelt a tehetséges huszártisztre, az ő javaslatára léptették elő 1845. október 20-án ezredessé és ezredének parancsnokává.
Mészáros Lázár rendkívül nagy műveltségű tiszt volt. Hét nyelven beszélt, és elmélyült ismeretei voltak a katonai tudományok mellett a társadalommal és a gazdasággal kapcsolatos egyéb tudományágakban is. 1837-től levelezett Széchenyi Istvánnal. 1844. december 21-én a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választották. Székfoglalójában a modern polgári társadalmak hadseregét választotta témául.
Kossuth Lajos javaslatára Batthyány Lajos 1848. március 22-én felkérte, hogy vállalja el az első felelős magyar kormányban a hadügyminiszteri posztot. Hivatalát az itáliai hadszíntérről visszatérve május 23-án vette át, rövid idővel ezután császári és királyi vezérőrnaggyá léptették elő, és elöljárója lett a Magyarországon állomásozó császári haderőnek. Mészáros Lázár elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar honvédsereg megszervezésében, joggal nevezik a magyar honvédség megteremtőjének. Hadügyminiszterként ő készítette el az ország védelmére szükséges katonai erő kiállításáról szóló törvényjavaslatot. Júniusban Baja országgyűlési képviselője lett. Augusztus végétől a déli hadszíntéren kialakult kritikus helyzet miatt egy hónapon keresztül ő volt a délvidéki magyar hadsereg főparancsnoka, így Jellasics szeptember 11-ei támadásakor nem volt miniszteri hivatalában. Szeptember 20-án sikertelenül ostromolta a szerb felkelők táborát, Szenttamást. Szeptember 30-án tért vissza a fővárosba. Ő volt a Batthyány-kormány egyetlen minisztere, aki nem mondott le, hadügyminiszterként lett a megalakuló Országos Honvédelmi Bizottmány tagja.
December 13-ától átvette a mintegy tízezer fős felső-magyarországi hadtest parancsnokságát, de ezúttal sem bizonyult sikeres vezénylő tábornoknak. 1849. január 4-én a kassai ütközetben vereséget szenvedett Franz von Schlik császári altábornagytól. Január 9-én felmentették hadtestparancsnoki beosztásából, de a függetlenségi nyilatkozat kiadásáig továbbra is hadügyminiszterként tevékenykedett. Ettől kezdve május 6-áig volt ideiglenes hadügyminiszter, majd július 1-jén Kossuth Lajos a leváltott Görgei helyére főparancsnokká nevezte ki. Ténylegesen csak a közép-tiszai hadsereget bocsátották rendelkezése alá, és az ezt vezető Perczel Mór tábornok is saját elképzelése szerint irányította a hadműveleteket, ezért Mészáros július 26-án lemondott. Július 30-ától az új főparancsnok, Henryk Dembiński vezérkari főnökeként működött. A temesvári csata után augusztus 14-én az Oszmán Birodalomba távozott. Törökországban, Franciaországban és Angliában élt, majd az Egyesült Államokban, Iowa államban farmerkedéssel is próbálkozott, egy ideig farmján vele dolgoztak emigráns társai, Katona Miklós honvédalezredes, Wratislaw Ede hadosztály-vezérkari tiszt, Dancs Lajos honvédkapitány. 1858 októberében – rövid idővel halála előtt – tért vissza Angliába.
Végrendeletében úgy rendelkezett, hogy nem kíván hazájába visszatérni mindaddig, amíg az ország területén idegen hatalom katonái tartózkodnak. Hamvait 1991. március 15-én helyezték végső nyugalomra a bajai Szent Rókus-kápolnában.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Hadtudományi Lexikonban (főszerk. Szabó József; Budapest : Magyar Hadtudományi Társaság, 1995. 921. p.) halálának időpontja: 1858. október 25.
- ↑ familysearch.org Mészáros Antal gyászjelentése
Felhasznált források[szerkesztés]
- Hermann Róbert: Az 1848-1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676
- Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó – 1985, ISBN 9633263379
- Bona Gábor: Az 1848-49-es honvédsereg felső vezetői (Rubicon 1999/4)
- Nemeskürty István: 1848-49 – „Kik érted haltak szent világszabadság”, LAP-ICS Könyvkiadó – 1998, ISBN 9634343325
További információk[szerkesztés]
- Mészáros Lázár: Törökországi napló (MEK)
- Mészáros Lázár, a tudós katona (Baja Story)
- A HÉT című műsor beszámolója Mészáros Lázár hamvainak hazahozataláról (wmv formátum)
- Mészáros Lázár emlékiratai
| Elődje: Batthyány Lajos és Deák Ferenc - ideiglenesen |
|
Utódja: Görgei Artúr |
|
