László Károly (hadnagy)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

.jpg.

László Károly
László Károly (Rusz Károly kőrajza)
László Károly (Rusz Károly kőrajza)
Született 1815. március 30.
Kecskemét
Elhunyt 1894. május 4.
Bátya
Állampolgársága
Házastársa Silcz Jozefa
SzüleiLászló György tanító és Csorba Krisztina
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz László Károly témájú médiaállományokat.

László Károly (Kecskemét, 1815. március 30.Bátya (Foktő mellett), 1894. május 4.) mérnök, 1848–49-es honvédszázados.[1][2][3] Kossuth Lajos titkára 1850–1852 közt, emlékíró, útleíró és üzletember.

László Károly szobra Kecskeméten. Demján Attila alkotása

Élete[szerkesztés]

Szülővárosában folytatta tanulmányait a VIII. osztályig; azután a mérnöki pályára lépett és oklevelet szerzett. Mint gyakorló mérnök működött. 1848-ban a szabadságharc kezdetén a Hunyadi-zászlóaljba mint közvitéz lépett be, később a tüzérséghez ment át és főhadnagyi, majd századosi rangra emelkedett. Részt vett a hanyatló küzdelem egyik utolsó csatájában, az 1849. augusztus 9-ei temesvár-szentandrási ütközetben, amely a magyar sereg feloszlásával végződött. László ütegének maradványával Lugosra, majd Facsétra húzódott; innét Déva felé ment és Bemmel augusztus 22-én Törökországba menekült. Kossuthoz csatlakozott 25 társával és 1850. április 12-én Kiutahiába érkezett; ezután folyton Kossuth környezetében élt, meghitt barátja és titkára volt. 1851. szeptember 10-én szálltak fel az Amerikai Egyesült Államok Mississippi nevű hajójára; november 10-én érkezett New Yorkba. Kossuth angliai kitérővel később, 1852 decemberében érkezett Amerikába. László Károly mindenütt követte Kossuthot amerikai körútján, és csak 1852. július 14-én búcsúzott el tőle, amikor Kossuth örökre elhagyta Amerikát. László Amerikában maradt, ahol Kossuth ajánlására Asbóth Sándorral, Grechenek Györggyel mint mérnök a New York állam csatorna-mérnöki hivatalának syracuse-i osztályában nyert alkalmazást egy dollár napidíjjal; később a Syracuse-Binghamton-vasútnál dolgozott és 1853. február 17-én Syracuse-ban megkapta az amerikai állampolgárságot. Két évig Mexikóban az állami birtokok felmérését végezte; szerzett vagyonával mahagoni és berzsenyfa kereskedést folytatott.

1867-ben házasodott meg, egy Silcz Józefin nevű kreol nőt vett feleségül, s visszatért hazájába. Előbb Dunapatajon telepedett le, ahol anyja lakott. 1871-ben szülővárosába költözött és a népbanknak volt könyvelője. 1872. április 2-án városi mérnökké választották; 1882. november 21-én lemondott hivataláról, miután a szolnok-csongrádi Jobbparti Tiszaszabályozó Társulat igazgató-mérnökké nevezte ki, és Újkécskére költözött. Innen indult el 1892 nyarán, hogy felkeresse Kossuth Lajost Torinóban. Elhunyt 1894. május 4-én délután fél kettőkor, örök nyugalomra helyezték 1894. május 5-én délután a református egyház szertartásai szerint Foktőn.

Levelei Amerikából a Vasárnapi Újságban (1858–62., 1866., 1868., Mexikóból és New-Yorkból) és a Politikai Újdonságokban (1860) jelentek meg; cikkeket írt a Kecskemétben (1873. Egy csata az indiánokkal az amerikai Egyesült-Államokban, 1875. Egy herczeg szerelme, Pierce W. Etta után, 1876. Utazás Philadelphiába, Lerándulás Washingtonba, Utazás Californiába és vissza, Niagara zuhatag, A syracusei sótermelés, Saratoga, Springs és egyéb, 1876-1881. Töredékek naplójából); az Arad és Vidékében (1887. 83. sz. Kossuth amerikai diadalútja.)

Munkái[szerkesztés]

Eredeti naplótöredéke, ívrét egy ív, kelt: Kiutahiaban 1850. szept. 19. (a Magyar Nemzeti Múzeumban); azonban kézirati hagyatékának legnagyobb része a család birtokában maradt, mely azt az 1848-49. ereklyemúzeumnak szánta; ezen gyűjteményben számos levél van az emigráció kitűnőségeitől: Bemtől, Guyontól, Andrássy Gyula és Teleki László grófoktól, végül Ihász Dánieltől (ez utóbbié főképpen a felkelő hadsereg számadásait tartalmazza); végül több vaskos kötetre menő naplója, mely tájképekkel és népviseletekkel van illusztrálva.

László Károly naplója nagyobb részben értékes kordokumentum és forrásanyag, talán ő tárta fel leghitelesebben, hogy Kossuth Lajos amerikai körútján a befolyt adományokat közpénzként kezelte, s Magyarország szabadságának és függetlenségének kivívására szándékozott fordítani.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. PIM adattára, és gyászjelentése, forrásokban i.m.
  2. Saját vallomása szerint, mert az 1850-ben kelt Naplótöredéke így van aláírva; életrajzaiban rangját tüzérszázadosként vagy tüzérfőhadnagyként emlegetik.
  3. Perczel: Naplóm az emigrációból I. köt. 168., forrásokban i.m.
  4. Perczel: Naplóm az emigrációból. II. köt. 233–234., forrásokban i.m.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Bogáti Péter. A mahagóni ember - László Károly regényes életrajza. Móra Ferenc Könyvkiadó (1986). ISBN 9631145441 
  • Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp., Heraldika, 1998–1999.
  • Váry István-Heltai Nándor: Kecskemét jelesei. Szerk. Heltai Nándor. Kecskemét, Kecskemét Város Tanácsa, 1968.
  • Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Bp., Panoráma, 1993.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • László Károly élete és írásai, terebess.hu