Lebstück Mária

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lebstück Mária
Mária Lebstück.jpg
Született 1830. augusztus 15.
Zágráb
Elhunyt 1892. május 30. (61 évesen)
Újpest
Állampolgársága Magyarország
Nemzetisége magyar
Foglalkozása honvéd főhadnagy
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lebstück Mária témájú médiaállományokat.

Lebstück Mária (Zágráb, 1830. augusztus 15.Újpest, 1892. május 30.) honvéd főhadnagy.

Életútja[szerkesztés]

Gazdag kereskedőcsaládba született. 13 éves korától Bécsben, nagybátyja, Simunich Boldizsár brigadéros házában élt. A forradalom alatt Lebstück Károly néven csatlakozott az egyetemi légióhoz. Az 1848-as bécsi forradalomban a jogászcsapatban küzdött.

Lebstück Mária sírja Budapesten. Újpest-Megyeri temető: Lebstück Mária síremléke

A bécsi forradalom leverése után 1848 novemberében a honvédsereghez csatlakozott, sok más csata mellett részt vett a branyiszkói komáromi és a kápolnai kápolnai csatában, ahol megsebesült, hősiességéért fővadásszá, majd hadnaggyá léptették elő. Sebesülése miatt kiderült eltitkolt női mivolta - kémnek hitték, és halálra ítélték. Kossuth közbenjárására – Debrecenben – szabadon engedték, visszakapta rangját.Szolnokról Komáromba huszonhárom fegyverrel,munícióval megrakott társzekeret kísért rendkívüli nehézségek között,mikor egy kritikus helyzetben a szekeres parasztok lovaikkal együtt cserbenhagyták. Ezért fel akarta kíséretével és magával együtt robbantani a trént. Határozottságával azonban egy közeli faluban mégis sikerült lovakat szereznie, és folytathatta az útját Léva felé. Egy visszavonulás alkalmával, mikor túl nagy csizmái az iszapba ragadtak, és ezért egyedül maradt, mivel nem tudott haladni, három rátámadó császári katonával küzdött meg - kettőt lelőtt, a harmadikat karddal futamította meg – kiderült, hogy az egyik általa lelőtt osztrák dragonyos Lebstück Mária Fanni nevű testvérének vőlegénye volt, aki csuklóján hordta Mária nővére, Fanni ajándékát.

A verpeléti ütközet után, amikor mindenki már csak saját magát mentette a vereség után, ő önfeláldozóan nyolcvanhat sebesültet szedett össze, és szállított Tiszafüredre. Még számos alkalommal sebesült meg, rendkívüli bátorságról tanúskodó haditetteiért aranykardbojttal tüntették ki, főhadnagyi rangot kapott.

1849 júliusában férjhez ment Jónák József tüzérőrnagyhoz, akit még Bécsben ismert meg nagybátyja, Simunich Boldizsár brigadéros házában. A kápolnai csatában találkoztak újra, sebesültként. Buda ostromában együtt vettek részt – házasságot is a harctéren kötöttek. Jónák József a császári seregben tüzérfőhadnagy volt, ütegével átállt a honvédseregbe - Haynau dezertálásért halálra ítélte, de édesapja, Jónák Venczel, "Budavárának császári fegyvertárosa", - aki ezt követően kegyvesztett lett – közbenjárására az ítéletet életfogytiglanra változtatta. A hadbíróság Jónák József kérésére a házasságukat életfogytiglani ítélete miatt felbontotta.

A szabadságharc bukása után hat hónapig az aradi várban raboskodott, itt szülte meg fiát, Jónák Pált. Ezután kiutasították Magyarországról, fiával együtt haza, Horvátországba ment. Itt olyan mértékű gyűlölettel találkozott - például testvére gyermekével együtt ki akarta dobni az ablakon - hogy Lebstück Mária édesanyja Jellasics bánhoz fordult, akivel rokonságban állt, és védelmet kért lánya számára - a bán falragaszokat tétetett ki, melyekben személyes védelméről és nagyrabecsüléséről biztosította Lebstück Máriát. Később újból férjhez ment, "hogy gyermekével otthona legyen", választottja Pasche Gyula (elhunyt 1870) "müfestő" volt, aki szintén a honvédseregben szolgált, (és akinél fia, Jónák Pál festészetet tanult, a császári katonai szolgálatot elkerülendő) és akivel annak haláláig élt házasságban. Korábbi férje, Jónák József 1867-ben a kiegyezéskor osztott császári kegyelemmel szabadult 16 év, a kufsteini börtönben töltött év után, a budai Ganz gyár igazgatója lett. Amíg élt Lebstück Máriát és fiát anyagilag, erkölcsileg segítette. Jónák József börtönben szerzett betegsége miatt korán bekövetkezett halála után azonban Lebstück Mária nagy nyomorban élt fiával. Mikor testvére anyagi segítsége fejében Máriától múltjának megtagadását követelte, csak az mentette meg az életét, hogy Mária kardja a szoba alacsony mennyezetébe beleakadt.

Jókai Mór kérésére halálos ágyán németül elmondta élettörténetét, amit Jókai feljegyzett.[1]

A Jónák család Lebstück Mária fényképét, kardját a Budapesti Hadtörténeti Múzeum számára átadta, életrajzával együtt. Másolatát a Jónák család őrzi.

Az újpesti Csokonai utca 4. alá költözött és itt halt meg. A ház falán 1935. március 15-én emléktáblát helyeztek el, Újpesten utcanév őrzi emlékét. Síremléke az újpesti Megyeri úti temetőben található.

Alakját 1942-ben Huszka Jenő és Szilágyi László örökítette meg Mária főhadnagy című operettjében.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. (Közlöny, 35. szám, Debrecen, 1849. márc. 16, de később is több újságcikkben emlékezett meg róla. ("Egy nevet akarok átadni a históriának...") Jókai Mór: A női honvédhadnagy (Pesti Hírlap, 1892. 20. 22. sz.)

Irodalom[szerkesztés]

  • Hegyaljai Kiss Géza: Lebstück Mária emlékirata 1848 – 49-ből (Hadtörténelmi Közlemények, 1935)
  • Pálffy Ilona: Nők a magyar függetlenségért (Budapest, 1952)
  • Jókai Mór: A női honvédhadnagy (Pesti Hírlap, 1892. 20. 22. sz.)