Csillagh Lajos (alispán)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csillagh Lajos
Csáfordi Csilagh Lajos (1789-1860) zalai első alispán címeres viaszpecsétje
Csáfordi Csilagh Lajos (1789-1860) zalai első alispán címeres viaszpecsétje
Született 1789. július 20.
Bekeháza
Elhunyt 1860. december 14. (71 évesen)
Bekeháza
Nemzetisége magyar
Házastársa 1.f. iszkázi Árvay Anna (1793-1818)
2.f. nemes Koppány Borbála (1801-1880)
Foglalkozása Zala vármegye alispánja

Csáfordi Csillagh Lajos (Bekeháza, 1789. július 20.Bekeháza, 1860. december 14.) Zala vármegye első alispánja az 1848-as szabadságharc alatt, táblabíró, birtokos.

Élete[szerkesztés]

A Zala vármegyei nemesi csáfordi Csillagh család sarja. Édesapja, csáfordi Csillagh Ádám (1739-1798), egerszegi postamester, vármegyei számvevő, majd zalai főadószedő, édesanyja, az előkelő zalai nemesi boldogfai Farkas családból való boldogfai Farkas Anna (17461804) úrnő volt.[1] Anyai nagyszülei boldogfai Farkas Ferenc (1713-1770), zalai alispán, és a barkóczi Rosty család sarja barkóczi Rosty Anna (1722-1784) voltak. A Mária Terézia úrbérendezése korában, apai nagyanyának, özvegy Csillagh Ádámné Duvalli Katalinnak (1712-1782), Bekeházán 97 úrbéri holdas birtoka volt és ugyanott 10 jobbággyal, valamint Ebergényen 11 zsellérrel rendelkezett.[2]

Iskolai tanulmányai befejezése után először bölcsészetet Szombathelyen tanult, majd 1819-ben végezte a jogi tanulmányait a Győri Királyi Jogakadémián.[3] Csillagh Lajos 1825. június 6.-a és 1829. június 1.-je között az egerszegi járás alszolgabírája volt,[4] majd 1830 és 1834 között annak a főszolgabírája.[5] Később 1837 és 1848 között zalai másodalispán,[6] az 1848-as szabadságharc kitörése után 1848. május 5.-e és 1849. október 31.-e között Zala vármegye első alispánja volt.[7] Március 30.-án, megválasztották a „megye belbékéjére felügyelő választmányt", akinek az elnöke Csillagh Lajos másodalispán lett. E bizottság tett javaslatot az állandó bizottmány tagjaira. Miután 1848. szeptember 14.-én gróf Batthyány Imre lemondott a főispáni tisztségéről, a megyei állandó bizottmány véglegesen vette át a vármegye közigazgatás- és igazságszolgáltatásását. Az állandó bizottmány elnöke csáfordi Csillagh Lajos alispán lett, és szorosan együttműködött bonyhádi Perczel Mórral, aki ekkor karddal védte a megyét.[8] Amikor 1848. szeptember 10.-én Jellasics József a császári főerőkkel elfoglalták a Muraközt, Csány László értesítése után, Csillagh Lajos alispán az állandó bizottság felfegyverzett nemzetőreit a határra küldte. 1848. december 30.-án Bagodot elfoglalták a császári seregek. Csillagh Lajos első alispán az ellenség közeledésének hírére a jegyzővel és a megyei pénztárral együtt Zalaapátiba menekült.[9] 1848. szilveszterén, báró Burits János császári altábornagy csapatai elfoglalták Zalaegerszeget, és levelet írt a Zalaapátiban tartózkodó alispánnak, hogy 24 órán belül térjen vissza a hivatalába a többi tisztviselővel együtt, különben lázadónak tekintik őket.

1849. január elsején Apátiban tartották tanácskozásukat a megyei bizottmány tagjai, és úgy döndötték, hogyha a személyes biztonságát biztosítják, megengedik a további tevékenységüket, visszatérnek hivatalukba. Erre Burits tábornok boldogfai Farkas Imre (1811-1876) főszolgabíróval ismételten üzent Zalaapátiba, miszerint a személyes szabadságukat meghagyja nekik, de kizárólag akkor, ha azonnal megérkeznek. Az állandó bizottmány tagjai a visszatérés mellett döntöttek; január 2.-án Zalaegerszegre érkeztek.[10] A szabadságharc leverése után, 1849. szeptember 5.-én, Knezevich utasította az első alispáni tisztét még mindig betöltő Csillagh Lajost, hogy állítsa vissza a rendet a Zalában.[11]

Házasságai és gyermekei[szerkesztés]

1809. július 21-én Bekeházán feleségül vette iszkázi Árvay Annát (1793-1818), iszkázi Árvay Lajos és miskei és monostori Thassy Teréz lányát.[12] Első felesége elhunyta után, 1819. január 7-én Zalaegerszegen elvette nemes Koppány Borbálát (1801-1880), Koppány József (1753-1818), egerszegi várnagy, és hottói Nagy Magda (1772-1814) lányát. Koppány Borbála fivére, Koppány Ferenc (1792-1866), zalai első alispán, táblabíró volt. A második házasságból született:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.zml.hu/nyilvantartasok/earchivum/segedletek/lajstrom/iv.17.alispanok.es.szolgabirak.elotti.perek.pdf
  2. Fónagy Zoltán (2013). A nemesi birtokkviszonyok az Úrbérendezés korában. Adattár II. MTA. 854-855.o.
  3. Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009). Tanulmányok és források Zala megye történetéből. Kiss Zsuzsanna: Zalai diákok a Győri Királyi Jogakadémián 1800-1848
  4. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (278.o.)
  5. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg. (267.o.)
  6. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (254.o.)
  7. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (254.o.)
  8. Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)
  9. szabadságharc emlékei Zalában 1848-1849. (Zalaegerszeg, 1999)Vajda Lászlóné: 1848–49 zalai kronológiája
  10. Levéltári Közlemények, 57. (1986)Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1.Halász Imre: Az önkényuralmi közigazgatás kiépülése Zala megyében, 1849–1854 / 87–129. o.
  11. A szabadságharc emlékei Zalában 1848-1849. (Zalaegerszeg, 1999)Vajda Lászlóné: 1848–49 zalai kronológiája
  12. Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó. (58.o.)