Csillagh Lajos (alispán)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Csillagh Lajos
Csáfordi Csilagh Lajos (1789-1860) zalai első alispán címeres viaszpecsétje
Csáfordi Csilagh Lajos (1789-1860) zalai első alispán címeres viaszpecsétje
Született 1789. július 20.
Bekeháza
Elhunyt 1860. december 14. (71 évesen)
Bekeháza
Nemzetisége magyar
Házastársa 1.f. iszkázi Árvay Anna (1793-1818)
2.f. nemes Koppány Borbála (1801-1880)
Foglalkozása Zala vármegye alispánja

Csáfordi Csillagh Lajos (Bekeháza, 1789. július 20.Bekeháza, 1860. december 14.) Zala vármegye első alispánja az 1848-as szabadságharc alatt, táblabíró, birtokos.

Élete[szerkesztés]

A Zala vármegyei nemesi csáfordi Csillagh család sarja. Édesapja, csáfordi Csillagh Ádám (17391798), egerszegi postamester, vármegyei számvevő, majd zalai főadószedő, édesanyja, az előkelő zalai nemesi boldogfai Farkas családból való boldogfai Farkas Anna (17461804) úrnő volt.[1] Anyai nagyszülei boldogfai Farkas Ferenc (17131770), zalai alispán, és a barkóczi Rosty család sarja barkóczi Rosty Anna (17221784) voltak. A Mária Terézia úrbérrendezése korában, apai nagyanyának, özvegy Csillagh Ádámné Duvalli Katalinnak (17121782), Bekeházán 97 úrbéri holdas birtoka volt és ugyanott 10 jobbággyal, valamint Ebergényen 11 zsellérrel rendelkezett.[2]

Iskolai tanulmányai befejezése után először bölcsészetet Szombathelyen tanult, majd 1819-ben végezte a jogi tanulmányait a Győri Királyi Jogakadémián.[3] Csillagh Lajos 1825. június 6. és 1829. június 1. között az egerszegi járás alszolgabírája volt,[4] majd 1830 és 1834 között annak a főszolgabírája.[5] A liberális érzelmű Csillagh Lajos az 1845-től listázott zalai önkéntes adozó nemesek között szerepelt Deák Ferec és több más nemes úr mellett.[6] Később 1837 és 1848 között zalai másodalispán,[7] az 1848-as szabadságharc kitörése után 1848. május 5. és 1849. október 31. között Zala vármegye első alispánja volt.[7] Március 30-án, megválasztották a „megye belbékéjére felügyelő választmányt", akinek az elnöke Csillagh Lajos másodalispán lett. E bizottság tett javaslatot az állandó bizottmány tagjaira. Miután 1848. szeptember 14-én gróf Batthyány Imre lemondott a főispáni tisztségéről, a megyei állandó bizottmány véglegesen vette át a vármegye közigazgatás- és igazságszolgáltatását. Az állandó bizottmány elnöke csáfordi Csillagh Lajos alispán lett, és szorosan együttműködött bonyhádi Perczel Mórral, aki ekkor karddal védte a megyét.[8] Amikor 1848. szeptember 10-én Jellasics József a császári főerőkkel elfoglalták a Muraközt, Csány László értesítése után, Csillagh Lajos alispán az állandó bizottság felfegyverzett nemzetőreit a határra küldte. 1848. december 30-án Bagodot elfoglalták a császári seregek. Csillagh Lajos első alispán az ellenség közeledésének hírére a jegyzővel és a megyei pénztárral együtt Zalaapátiba menekült.[9] 1848 szilveszterén, báró Burits János császári altábornagy csapatai elfoglalták Zalaegerszeget, és levelet írt a Zalaapátiban tartózkodó alispánnak, hogy 24 órán belül térjen vissza a hivatalába a többi tisztviselővel együtt, különben lázadónak tekintik őket.

1849. január elsején Apátiban tartották tanácskozásukat a megyei bizottmány tagjai, és úgy döntöttek, hogyha a személyes biztonságát biztosítják, megengedik a további tevékenységüket, visszatérnek hivatalukba. Erre Burits tábornok boldogfai Farkas Imre (18111876) főszolgabíróval ismételten üzent Zalaapátiba, miszerint a személyes szabadságukat meghagyja nekik, de kizárólag akkor, ha azonnal megérkeznek. Az állandó bizottmány tagjai a visszatérés mellett döntöttek; január 2-án Zalaegerszegre érkeztek.[10] A szabadságharc leverése után, 1849. szeptember 5-én, Knezevich utasította az első alispáni tisztét még mindig betöltő Csillagh Lajost, hogy állítsa vissza a rendet a Zalában.[11] 1849. október 22. óta, várbogyai és nagymadi Bogyay Lajos (18031875) a Zala vármegye megyefőnöke volt, azonban továbbra is Csillagh vezette a vármegyét. 1850-től viszont Bogyay már ténylegesen töltötte be a hivatalát.

Házasságai és gyermekei[szerkesztés]

1809. július 21-én Bekeházán feleségül vette iszkázi Árvay Annát (17931818), iszkázi Árvay Lajos és miskei és monostori Thassy Teréz lányát.[12] Első felesége elhunyta után, 1819. január 7-én Zalaegerszegen elvette nemes Koppány Borbálát (18011880), Koppány József (17531818), egerszegi várnagy, és hottói Nagy Magda (17721814) lányát. Koppány Borbála fivére, Koppány Ferenc (17921866), zalai első alispán, táblabíró volt. A második házasságból született:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.zml.hu/nyilvantartasok/earchivum/segedletek/lajstrom/iv.17.alispanok.es.szolgabirak.elotti.perek.pdf
  2. Fónagy Zoltán (2013). A nemesi birtokviszonyok az úrbérrendezés korában. Adattár II. MTA. 854-855. o.
  3. Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009). Tanulmányok és források Zala megye történetéből. Kiss Zsuzsanna: Zalai diákok a Győri Királyi Jogakadémián 1800-1848
  4. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (278. o.)
  5. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg. (267. o.)
  6. Molnár András: „A zalai ágyúzás”. Zala megye önkéntes adózói (1845–1848) V/1211 1231.o. (In: Századok)
  7. ^ a b Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (254. o.)
  8. Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)
  9. szabadságharc emlékei Zalában 1848-1849. (Zalaegerszeg, 1999) Vajda Lászlóné: 1848–49 zalai kronológiája
  10. Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. Halász Imre: Az önkényuralmi közigazgatás kiépülése Zala megyében, 1849–1854 / 87–129. o.
  11. A szabadságharc emlékei Zalában 1848-1849. (Zalaegerszeg, 1999)Vajda Lászlóné: 1848–49 zalai kronológiája
  12. Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó. (58. o.)