Schoepf Albin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Schoepf Albin
Albin Francisco Schoepf.jpg
Született 1822. március 1.
Podgórze
Meghalt 1886. május 10. (64 évesen)
Hyattsville
Sírhely
Rendfokozata dandártábornok
Civilben főellenőr
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Schoepf Albin témájú médiaállományokat.

Schoepf Albin (angolul: Albin Francisco Schoepf; Podgórze, Krakkó ikervárosa,[1] 1822. március 1. – Hyattsville, Maryland, 1886. május 10.) osztrák és lengyel származású magyar honvédőrnagy, amerikai dandártábornok.

Életpályája[szerkesztés]

Németül hangzó neve van, mivel apja osztrák hivatalnok volt, anyja lengyel származású,[2] így született ő Krakkó ikervárosában Podgórzéban. Katonai pályára lépett, 1841-ben végezte el a bécsi katonai akadémiát, tüzér hadnagy lett az osztrák hadseregben, majd az 1848-49-es magyar szabadságharcban az őrnagyságig emelkedett. A világosi fegyverletétel után ő is menekülni kényszerült, Bem Józseffel eljutott a szíriai Aleppóba, ahol tanításból tartotta fenn magát.

1851-ben érkezett meg Amerikába üres zsebbel, ajánló levél nélkül, mint Kende Géza jelzi, még azt sem használta fel a maga javára, hogy politikai menekült. New Yorkból Washingtonba ment, ott egy előkelő szálloda éppen szolgálót keresett, Schoepf elvállalta az állást, s cipelte a vendégek csomagjait. A szállodának egyik állandó vendége volt Joseph Holt, a washingtoni szabadalmi hivatal vezetője, akinek feltűnt az intelligens, ápolt kezű alkalmazott, s szóba elegyedett vele, meghallgatta élettörténetét, kisebb állást szerzett neki a szabadalmi hivatalban.

Szorgalmával, okosságával megnyerte főnökei bizalmát és amikor Joseph Holt James Buchanan elnök kabinetjében hadügyminiszter lett, akkor maga mellé vette dolgozni Schoepf Albint, itt már katonai képzettségét is tudta hasznosítani. A amerikai polgárháború kitörése után tábornoknak nevezték ki és rábíztak egy hadosztályt előbb Kentucky államban, majd Charles Champion Gilbert generális 3-ik hadtestében vezetett egy hadosztályt. 1863-tól New Castle közelében a Fort Delaware erőd parancsnoki tisztét töltötte be. Schoepf Albin legnevezetesebb haditette a konföderációs csapatok legyőzése és megfutamítása volt 1862 január 1-én a Mill Springs-i ütközetben, ez a győzelem nyitotta meg az utat az uniós seregeknek Tennessee-i állam keleti részébe. Schoepf harci eredményét nagyra értékelte a szenátus, ezért jóváhagyták tábornoki kinevezését.

Vasváry Ödön információi szerint Schoepf az amerikai polgárháború alatt is kiváló katonai vezető volt, de az osztrák seregben uralkodó túlzott szigort alkalmazta, ami sem az önkéntes katonáknak, sem a tisztjeinek nem tetszett, amikor ezt szóvá tették neki, akkor felajánlotta lemondását, amelyet el is fogadtak, s így lett belőle erődparancsnok. Vida István Kornél jelzi Schoepf egészségi állapotának megrendülését is, amely alkalmatlanná tette közvetlen harctéri szolgálatra, nyilván elsősorban ez a körülmény járult hozzá ahhoz, hogy 1863 április 14-én kinevezték a Delaware folyó egyik szigetén levő Fort Delaware erődben működő börtön parancsnokának, munkáját mindenki megelégedésére végezte, a börtönben raboskodó konföderációs foglyok is elégedettek voltak vele. 1866 januárjában szerelt le.

A amerikai polgárháború befejezése után újra Washingtonban dolgozott a szabadalmi hivatalban, ahol főellenőri állást kapott. Tekintélyes, népszerű ember volt, szívesen látták vendégül előkelő körökben. Feltehetően gyomorrákban szenvedett, hosszú évekig betegeskedett, Washington melletti Hyattville-i otthonában érte a halál 1886 május 10-én, a washingtoni Kongresszusi temetőben (Congressional Cemetery) nyugszik.[3]

Magánélete[szerkesztés]

Házas ember volt, 1855-ben nősült meg, felesége: Julia Bates Kesley Schoepf (1837-1914),[4] házasságukból tizenkét gyermek született, nyolcan élték meg a felnőttkort.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. PIM
  2. Részben magyar származású is lehetett az anya, erre utal Vida István Kornél, forrásokban i.m.
  3. Albin Francisco Schoepf (angolul)
  4. Julia Bates Kesley Schoepf

Források[szerkesztés]

  • Kende Géza: Magyarok Amerikában : az amerikai magyarság története. I. köt. Cleveland, Ohio; Szabadság kiadása, 1927. Schoepf Albin lásd 339-340. p.
  • Lincoln's Hungarian heroes; the participation of Hungarians in the Civil War, 1861-1865 / by Edmund Vasvary. Washington D.C.; The Hungarian Reformed Federation of America, 1939. Schoepf Albin lásd 80. és 157. p. (angol és magyar nyelven).
  • Vida István Kornél: Világostól Appomattoxig: magyarok az amerikai polgárháborúban. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2011. ISBN 9789630590372 Schoepf Albin lásd 298-301. p.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]