Burits János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Báró Burits János
Ivan Vilim Burić.jpg
Született 1792. július 24.
Zágráb
Elhunyt 1858. március 30. (65 évesen)
Varasd
Állampolgársága orosz
Nemzetisége horvát
Foglalkozása katonatiszt

Báró borneai Burits János Vilmos (horvátul: Ivan Vilim Burić; németül: Johann Wilhelm Freiherr Burić von Pournay) (Zágráb, Horvátország, 1792. július 24.Varasd, 1858. március 30.), horvát származású császár királyi altábornagy, a szabadságharcban osztrák hadosztályparancsnok.[1][2]

Élete[szerkesztés]

Apja, báró Burits Ádám Ferenc (1732-1803), katonatiszt volt. Húga, báró borneai Burits Franciska (1793-1868),[3] kisasszonyfalvi Istvánffy József felesége volt.

1809-ben csatlakozott kadétként a 62. gyalogezredhez, és a napóleoni háborúkban a gyalogságnál szolgált. 1848. október 26-án veszély fenyegette a Muraközben tartózkodó magyar sereget. Burits császári tábornok 2 ezer fővel Friedaunál állomásozott. Egy részük megközelítette Csáktornyát, de a magyarok visszaverték őket. Burits Perczellel békealkudozásba kezdett, de a tárgyalás eredménytelen maradt. 1848. december 31-én Burits osztrák tábornok csapatai megszállták Zalaegerszeget. Még aznap Burits tábornok a közvetítő boldogfai Farkas Imre (1811-1876) főszolgabíróval ismételten levelet írt a Zalaapátiba elmenekült csáfordi Csillagh Lajos (1789-1860) zalai alispánnak, hogy január 1-jén a tisztviselőkkel együtt jelenjen meg előtte. Hűségnyilatkozatot követelt Zalaegerszeg városától, amelyen szerepelt az is, hogy a fegyverek beszolgáltatása 24 órán belül megtörténne.

A szabadságharc leverése után seregei bevonultak Zala vármegyébe és követelték a harcosok és vezetők feladását. 1849. július 19-én a Nagykanizsára bevonuló Burits kiáltványban fordult Zala vármegyéhez. Ekkor a követelte a népfelkelés azonnali feloszlatását, küldjenek vármegyei tisztviselőt a seregéhez az élelmezés megszervezésére. Kanizsa városától pedig 50 ezer forint hadisarcot követelt a Noszlopy-huszárok akciója miatt, de Albanich városbíró eltérítette szándékától.[4]

1850. március 26-án a Katonai Mária Terézia-renddel tüntették ki.

Jegyzetek[szerkesztés]