Zágonyi Károly
| Zágonyi Károly | |
![]() | |
| Született | 1822. október 19. Szinérváralja |
| Elhunyt | 1870-es évek |
| Állampolgársága | Magyarország Amerikai Egyesült Államok |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Amanda Schweiger |
| Szülei | Zágonyi Károly, Kertész Zsuzsanna |
| Foglalkozása | szobafestő, lovaglásoktató, katonatiszt |
| Iskolái | Máramarosszigeti Piarista Gimnázium |
| Katonai pályafutása | |
| Ország | Unió (amerikai polgárháború) |
| Fegyvernem | lovasság |
| Szolgálati ideje | 1861-1863 |
| Rendfokozata | ezredes |
| Egysége | Délnyugati Hadsereg |
| Háborúi, csatái | Amerikai polgárháború |
A Wikimédia Commons tartalmaz Zágonyi Károly témájú médiaállományokat. | |
Zágonyi Károly (angolul: Charles Zágonyi) (Szinérváralja, 1822. október 19. – 1870 körül) 1848–49-es forradalom és szabadságharcban küzdő, orosz fogságba esett főhadnagy. Kiszabadulása után Törökországon keresztül Az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, és civilként próbált új életet kezdeni. Az 1861-ben kitörő amerikai polgárháborúban az északiak oldalára csatlakozott, John C. Frémont tábornok protezsáltjaként testőrsége őrnagya lett és 1861 szeptemberében az Első Springfieldi ütközet hőse. Frémont leváltása után a keleti hadszíntérr került, ahol ezredesi rangban harcolt a Cross Keys-i ütközetben. 1863-ban Frémont-nal együtt leszerelt a hadseregtől. A Kiegyezés után levelezése alapján hazatelepülését fontolgatta, de azt valószínűleg anyagi okok nem tették lehetővé. Halálának dátuma nem ismert, valamikor 1870 után következhetett be.
Életpályája
[szerkesztés]| „ |
ZÁGONYI (1861. október 25.) Testőrkapitány, ez a vers |
” |
– [1] | ||
Szatmár megyében, 1822. október 19-én született. Apja Zágonyi Károly uradalmi tiszttartó, édesanyja Kertész Zsuzsanna volt. Iskolái közül csak a Máramarosszigeti Piarista Gimnáziumról tudunk. 1848-ban a forradalom védelmében katonának áll. Szeptember közepétől a Szatmár megyében alakult önkéntes huszárság tizedese volt, alakulatával októbertől az erdélyi hadszíntéren szolgált. 1849 tavaszán csapatával beosztották a 10. (Vilmos) huszárezred Erdélyben harcoló osztályához. Bem József tábornok seregében szolgált, és vakmerő vállalkozásaival kétszer mentette meg tábornoka életét. A nyári hadjárat során hadnagyi rangot kapott. 1849. augusztus 6-án a Nagycsűri ütközetben Nagyszebennél az erdélyi hadsereg gyakorlatilag megsemmisült, Zágonyi pedig sebesülten orosz fogságba esett. 1849 szilveszterén megszökött a császári hadseregbe valós besorozás elől, és 1850-ben a sumlai táborban csatlakozott Kossuth Lajoshoz és a magyar emigrációhoz. Angliába került, majd 1851-ben 40 magyar társával a Devonshire hajón emigrált az Amerikai Egyesült Államokba, ahol először New Yorkban szobafestő volt, majd Bostonban lovászmesterséggel foglalkozott.[2]
1861-ben a polgárháború kitörésekor, belépett a hadseregbe, és John C. Frémont tábornok lovastestőrségének őrnagya lett. Szintén Frémont alatt szolgált Asbóth Sándor és Majthényi Tivadar, utóbbi Zágonyi parancsnoksága alatt. Nathaniel Lyon dandártábornok halála után Frémont kinevezték Missouri államba, ahol 1861. július 25-én vette át a parancsnokságot. Frémontnak 30 ezer fős katonasággal kellett a missouriban kibontakozó gerillaháborút elnyomnia, ami Lyon és James H. Lane kansasi szabadcsapatainak tevékenysége után bontakozott ki. Frémont fegyveres erejével szemben a déliek csak mintegy feleannyi katonát tudtak toborozni Missouriban, amelynek a felszerelése is hiányos volt, ezért lassan kiszorultak az állam területéről. Zágonyi neve az 1861. október 25-ei első springfieldi ütközet (más néven „Zágonyi lovasrohama”) kapcsán vált híressé, melyet a balaklavai könnyűlovas rohammal együtt emlegettek.[3]
A missouri Springfield fontos város volt a déliek kezében, kb. 1700 katona védte. Zágonyi engedélyt kapott Frémont tábornoktól, hogy zavarkeltés céljából támadja meg a város védőit. 1861. október 25-én a kb. 300 fős előörs lendületes lovasrohamával elsöpörte a védők ellenállását és elfoglalta a várost. Zágonyinak nem volt ereje az éjszaka beállta után megtartani a várost, a déliek visszamentek és újra hatalmukba kerítették, de két nappal később az uniós erők végleg elfoglalták Springfieldet. E fegyvertény volt parancsnoka, John C. Frémont vezérőrnagy missouri tevékenységének egyetlen látványosan sikeres momentuma. Egész Missouri is az északiak kezére került, és a győzelemnek különös jelentőséget adott, hogy a polgárháború elején általában inkább a déliek győzedelmeskedtek. Az amerikai sajtó ünnepelte Zágonyi "halálrohamát", bátorságát és ennek következtében ezredessé léptették elő.[2]
Frémontnak a felesége, Jessie Benton Frémont 1864-ben terjedelmes könyvben írta meg a testőrség történetét, hogy a könyv jövedelméből az elbocsátott katonák családjait segélyezze. William Dorsheimer őrnagy leírása mellett ez a könyv emlékezik meg legbővebben Zágonyiról. Költők és hadtörténészek egész sora vállalkozott a Zágonyi-féle alakulat történetének megírására. Zágonyi halállovaglását George Henry Boker (1823–1890) versben[4] örökítette meg, az 1870-es években pedig a washingtoni Fehér Ház számára is megrajzolták.

Frémont 1861 augusztusa folyamán proklamációban hirdette ki az összes rabszolga felszabdítását és állandó vitában állt a Missouri Republikánusok vezérével, a Blair klánnal. Montgomery Blair a kabinet tagja volt, mint postaügyi miniszter és nemsokára kiharcolta Frémont elmozdítását, joggal rámutatva, hogy Frémont deklarációja nem áll összhangban Lincoln kabinetjének politikájával. A springfieldi roham után, 1861. november 2-án Frémont-t leváltották, ezért Zágonyi testőrségét megalázó körülmények közepette feloszlatták. Zágonyi később újra katonai szolgálatba lépett, amikor Frémont a keleti hadszíntéren a Mountain Department (Hegyi hivatal) élére nevezték ki, ezredesi rangban a lovasság parancsnokaként teljesített szolgálatot. 1862. június 8-án részt vett a Cross Keys-i ütközetben mint lovassági parancsnok. 1863-ig maradt a hadseregben, amikor Frémont lemondott, ő is nyugdíjazását kérte. Zágonyi polgárháborús katonai pályafutása itt sajnálatos módon megszakadt, nem volt előnyére Frémonthoz való hűsége sem, rá is rávetült a Frémont elleni politikai intrika árnyéka. Büntetést nem kapott, de kihallgatták, ebből a kihallgatási jegyzőkönyvből sok minden kiderül.[5]
A Zágonyi vezette testőrség tagjai többnyire amerikaiak voltak, csak negyedrészük német, hat hét állt rendelkezésre a kiképzésre, ezalatt Zágonyi jól begyakoroltatta őket. A missouri springfieldi ütközetben valamennyien elsősorban karddal, s nem revolverrel harcoltak (bár mindkettő volt náluk), a harc végén valamennyi katonájának kardja véres volt, volt akinek még a kard markolata is. Egyetlen magyar is harcolt Zágonyi alakulatában, Majthényi Tivadar, Zágonyi adjutánsa volt. Majthényi sikerrel végig küzdötte a polgárháborút, Frémont testőrségének feloszlatása után századosi rangban beállt az indianai lovasezredbe. Zágonyinak a katonai bíróság előtt alkalma volt azt is kifejteni, hogy ő azért állt be harcolni, hogy az Egyesült Államok egyben maradhasson.
A polgárháború utáni sorsáról keveset tudunk. 1865-ben vállalta az akkor alakult New York-i Magyar Egyesület elnökségét, amelyet aztán átadott Perczel Miklósnak. 1867-ig üzletemberként tevékenykedett és hazatelepedését tervezgette. Dancs Lajost, volt emigráns társát, aki közben már hazatelepült, megkérte, hogy nézzen számára földet Szöllősön, unokaöccse, Székelyhidi Ödön birtokának közelében, de 1867-ben a koronázás előtt megírta, hogy tönkrement, egy vasúti társaságnál befektetett pénzét mind elvesztette, mert a társaság megbukott. Azt írta addig nem megy haza, amíg vagyont nem szerez, de többé Dancs Lajosnak nem írt.[6] Vida István Kornél derítette ki, hogy felesége, a német származású amerikai Amanda Zágonyi 1870-ben újra férjhez ment. Ennek csak két oka lehetett, vagy elváltak, vagy Zágonyi ekkor már nem élt.
Emlékezete
[szerkesztés]Az amerikai magyar közösség és a missouri helyi közösség számára sokat jelentett Zágonyi Károly példás bátorsága. 1931-ben az Egyetemi Klub felállította 17-es számú emléktábláját, amely a springfieldi ütközetnek állított emléket, Springfieldben egy 5 hektáros parkot is elneveztek Zágonyi Károlyról.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Kende: Kende, Géza. Magyarok Amerikában - az amerikai magyarság története. I. köt. (angol nyelven). Cleveland, Ohio: Szabadság kiadása, Zágonyi Károly lásd 344-348. p.. o. (1927)
- Lincoln's Hungarian heroes; the participation of Hungarians in the Civil War, 1861-1865 / by Edmund Vasvary. Washington, D.C., The Hungarian Reformed Federation of America, 1939. 171 p. Zágonyi Károly lásd 86-88, 162-164. p. (angolul) és (magyarul)
- Ács Tivadar: Magyarok az észak-amerikai polgárháborúban, 1861-65. Budapest; Pannonia, 1964. Zágonyi Károly lásd 66-69. p.
- Bogáti Péter: Őrnagy úr, keressen magának ellenséget!
- Encyclopaedia Hungarica
- ↑ Vasvári: Vasváry, Ödön. Magyar Amerika (magyar nyelven). Szeged: Somogyi-könyvtár, 124-126 Zágonyi kihallgatása és 247. o.. o. (1988). ISBN 0869000046964
- Vida István Kornél: Világostól Appomattoxig: magyarok az amerikai polgárháborúban. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2011. Zágonyi Károly lásd 125-139. p.
- ↑ Wordpress.com: Europe Between East And West: For Which To Aspire – Hungarians In The Union Army: Fighting On A Far Western Front (angol nyelven). Wordpress.com, 2017 (Hozzáférés: 2025. november 6.)
- ↑ Arcanum.com: Zágoni Zágonyi Károly (magyar nyelven). Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország. (Hozzáférés: 2025. november 6.)
További információk
[szerkesztés]- Merényi-Metzger Gábor: Egy vers az amerikai polgárháborúból
- Merényi-Metzger Gábor: Családtörténeti és életrajzi adatok Zágonyi Károlyról
- Bethanne Kelly Patrick: Col. Charles Zagonyi (angolul)
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]- Az 1848–49-es szabadságharc katonái
- Szinérváraljaiak
- 1822-ben született személyek
- Az 1870-es években elhunyt személyek
- Magyar uniós katonák az amerikai polgárháborúban
- Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése miatt emigrált személyek
- Magyar huszárok
- Magyar hadifoglyok
- Magyar emigránsok az Amerikai Egyesült Államokban
- Magyar szobafestők
- Magyar lovasok
