Bakonyi Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bakonyi Sándor
Született 1805. október 29.
Léva
Meghalt 1851. augusztus 15. (45 évesen)
Szklenófürdő

Bakonyi Sándor (Léva, 1805. október 29.Szklenó, 1851. augusztus 15.) báró, honvéd vezérőrnagy.

Bécsben katonai tanulmányokat végzett, majd hadapródként lépett a császári hadseregbe. 1848 áprilisában ezredesi rangban, a 2. (Sándor) gyalogezred parancsnokává nevezték ki. Pozsonyban állomásozó alakulatát Batthyány Lajos kormányának megalakulása után a magyar hadügyminisztérium alá rendelték, majd a Délvidékre, a szerb felkelők elleni háborúba vezényelték. Dandárparancsnokként a Bechtold Fülöp, majd Mészáros Lázár parancsnoksága alatt álló bácskai hadtesthez osztották be és részt vett Szenttamás augusztus 19-ei és szeptember 21-ei sikertelen ostromában is. 1848. október 30-án az Országos Honvédelmi Bizottmány vezérőrnaggyá léptette elő, majd november végén a Mészárost felváltó Fridrich Eder vezérőrnagy utódaként átvette a mintegy tizenötezer főből álló bácskai hadtest parancsnokságát.

Bakonyi azonban csak addig szolgálta a magyar alkotmány ügyét, amíg azt összeegyeztethetőnek érezte az uralkodó iránti hűséggel. Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy Ausztria és Magyarország ellentéte nyílt háborúba megy át, betegszabadságot kért, majd december 16-án véglegesen szabadságoltatta magát és a parancsnokságot átadta Esterházy Sándor vezérőrnagynak. A magyar hadvezetésben árulás gyanúja is felmerült és Schweidel József vezetésével egy vizsgáló bizottságot is terveztek felállítani ellene, erre azonban végül nem került sor. 1849 januárjában – több tábornoktársával együtt – kilépett a honvéd hadseregből, majd a függetlenségi nyilatkozat kibocsátása után szembefordult a szabadságharccal és a császáriak oldalára állt. Ennek ellenére az osztrák haditörvényszék ezredesi rangban nyugalmazta, majd a szabadságharc leverése után ezredesi rangjától is megfosztotta.

Források[szerkesztés]