Szenttamás (Szerbia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szenttamás (Србобран / Srbobran)
Városközpont a görögkeleti templommal
Városközpont a görögkeleti templommal
Szenttamás címere
Szenttamás címere
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetDél-bácskai
KözségSzenttamás
Rang városi jellegű település
Polgármester Radivoj Debeljački
Irányítószám 21480
Körzethívószám +381 21
Rendszám NS
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség12 009 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség61 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság164 m
Terület197,2 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 33′ 08″, k. h. 19° 48′ 06″Koordináták: é. sz. 45° 33′ 08″, k. h. 19° 48′ 06″
Szenttamás weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szenttamás témájú médiaállományokat.

Szenttamás (másképpen Bácsszenttamás, szerbül Србобран / Srbobran, németül Thomasberg) kisváros és község Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben. A 20. század kiemelkedő magyar prózaírójának, Gion Nándornak a szülővárosa.

Fekvése[szerkesztés]

Újvidéktől 30 km-re északra, Óbecsétől 22 km-re délnyugatra, a Ferenc-csatorna partján fekszik. A város szívében fontos utak kereszteződnek, többek között az ÚjvidékSzabadka és a GombosÓbecse vonalak. A várostól pár km-re nyugatra van az E75-ös autópálya is.

A község települései[szerkesztés]

Közigazgatásilag Szenttamáson kívül a következő két település tartozik a községhez:

Nevének eredete[szerkesztés]

Magyar nevét Szent Tamás apostolnak szentelt középkori monostoráról kapta. A magyarból átvett Sentomaš helyett 1922-ben a szerb nyelvben a Srbobran (= szerbvédő) nevet kapta, amely az 1848–49-ik évi harcokra emlékeztet.

Története[szerkesztés]

Első írásos említése 1338-ból való Sentomas néven. A település névadója az a Szent Tamás apostol tiszteletére szentelt kolostor volt, mely a középkori településsel együtt valószínűleg a török harcokban pusztult el. A török veszély elmúltával a 18. században szerbekkel és magyarokkal telepítették újra. 1848. július 14-én a délvidéki magyar hadsereg sikertelen támadást intézett a szerbek itteni erőssége ellen, majd augusztusban a második, és a szeptember 21-ei harmadik ostrom is sikertelen maradt. 1849. április 3-án Perczelnek sikerült bevennie. 1910-ben 14 335 lakosából 7808 szerb, 6031 magyar, 430 német volt. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Óbecsei járásához tartozott. 1918-ban a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1941-ben visszacsatolták Magyarországhoz. A szerb partizánok 1944-ben foglalták el. Az ezt követő szerb megtorlásnak kb. 2000 helyi magyar lakos esett áldozatul. Lakói zömében ma is a mezőgazdaságból élnek.

Népesség[szerkesztés]

Demográfiai változások[szerkesztés]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
13 747 13 635 14 391 14 189 13 596 12 798 13 091[2] 12 009[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés]

Nemzetiség Szám %
Szerbek 7838 59,87
Magyarok 3715 28,37
Jugoszlávok 396 3,02
Cigányok 245 1,87
Horvátok 134 1,02
Montenegróiak 118 0,90
Macedónok 26 0,19
Ukránok 24 0,18
Muzulmánok 21 0,16
Ruszinok 18 0,13
Németek 14 0,10
Albánok 13 0,09
Szlovákok 12 0,09
Szlovének 10 0,07
Románok 8 0,06
Bolgárok 6 0,04
Oroszok 3 0,02
Bunyevácok 2 0,01
Bosnyákok 2 0,01
Csehek 1 0,00
Egyéb/Ismeretlen[3]

Híres szenttamásiak[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

A római katolikus templom

Források[szerkesztés]