Szentfülöp
| Szentfülöp (Бачки Грачац / Bački Gračac) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Nyugat-bácskai |
| Község | Hódság |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 25252 |
| Körzethívószám | +381 25 |
| Rendszám | SO |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2286 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 75 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 82 m |
| Terület | 30,6 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 33′ 17″, k. h. 19° 19′ 25″Koordináták: é. sz. 45° 33′ 17″, k. h. 19° 19′ 25″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szentfülöp témájú médiaállományokat. | |
Szentfülöp (szerbül Бачки Грачац / Bački Gračac, németül Filipsdorf vagy Filipowa ) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben, Hódság községben.
Fekvése[szerkesztés]
Zombortól délkeletre, Hódság, Szilberek és Bácskeresztúr közt fekvő település.
Története[szerkesztés]
Szentfülöp nevét III. Béla idejében említették először a szontai határjárással kapcsolatban; ettől északkeleti irányban említett Fizeg és „terra monasterii sancti Philippi”. Tehát itt lehetett a Szent Fülöp tiszteletére szentelt monostor. A nevével azonban később sokáig nem találkozunk. A török defterek sem említik e helyet.
1639-ben Zsolnai Gombkötő János füleki hadnagy és Rimai István kapta adományba a nádortól az általuk benépesített, eddig lakatlan bácsmegyei Filipovoszeló falut.
1652-ben Wesselényi Ferenc birtoka volt Filepfalu néven, hét házzal.
1655-ben Wesselényi Ádámot iktatták be a bácsmegyei Fülepi falu birtokába. Filipovót mint pusztát 1737-ben egy eszéki marhakereskedő, 1755-ben pedig Nagy István bérelte. 1742-ben említik Filipova és Meggyes pusztákat. D 1763-ban Cothmann Antal telepítési biztos Filipovát Perkaszevo pusztával egyesítve kezdte betelepíteni a falut német családokkal, s már ez év tavaszán 20 ház épült fel.
Az 1768. évi Kovács-féle kamarai térképen Filipova falu alatt keletre, Lality felé van a Kis Perkaszevo puszta, valamint Hódság felé nyugatra a Nemsacze puszta. Említették, hogy 1762-ben kezdték a falut apatini svábokkal telepíteni, az 1900-as évek elején már 60 házban 75 család élt itt, a falu határa pedig 4052 hold volt, 101 telekkel.
1772-ben volt az úrbéri rendezés Filipován. A falu Nemsacze puszta 1/4 részét úrbérileg használta, majd 1780-ban új úrbéri rendezés volt, 1792-ben pedig a falu a robotot és más úrbéri tartozást három évre megváltotta, majd a megváltást 1798-ban újabb három évre megújította. Ekkor 257 gazda és 15 zsellér élt itt 272 házban.
1826-ban egy kamarai kimutatás szerint Filipovához tartozik Nemsacze puszta negyedrésze.
Az itteni templom Szent Fülöp és Jakab apostolok tiszteletére, egy régibb templom helyébe épült 1804-ben, anyakönyvét 1764-től vezetik.
1903-ban a község női zárdát építtetett a Miasszonyunkról nevezett apácák számára, elemi leányiskola és óvoda céljára. A község 1790–1791-ben készült pecsétjén egy hosszú ruhába öltözött férfialak található, és jobbjában botot tart, későbbi pecsétjén ugyanilyen alak püspöksüveggel volt ábrázolva.
1863-ban a településen nagy tűzvész pusztított.
Az 1900. évi népszámláláskor Szentfülöpön 3593 lakos élt 535 házban, anyanyelv szerint 3478 német, 75 magyar, 15 ruszin, 9 szerb, 9 tót, vallás szerint 3550 római katolikus, 21 evangélikus, 14 görögkatolikus. A község határa 5446 kataszteri hold volt.
1945-ig Szentfülöpön főként németek laktak. A második világháború után kitelepítették őket, és szerbeket telepítettek helyükbe. Római katolikus templomát lerombolták.
A Hódságtól északkeletre fekvő faluban hagyományosan kiemelkedő, erős hitélet volt tapasztalható, az idők során a faluból negyven fiatal választotta a papi, vagy szerzetesi hivatást, és „kereken száz lány lépett be valamelyik szerzetesrendbe”.[2] 1944 októberében a csaknem négy és félezer lelket számláló település lakóinak többsége helyben maradt, nem menekült nyugatra a német csapatokkal. 1944. november 21-én a megszálló szerb partizánok a faluból 243 fő, 16–60 év közötti férfit a közeli erdőbe hajtottak, és ott meggyilkoltak, 1944 karácsonyán pedig a bevonult szovjet haderő részéről 182 férfit és 53 nőt hurcoltak kényszermunkára a Szovjetunióba. 1945. március 31-én, nagyszombaton a falu népét összeterelték, és a gádori koncentrációs táborba hajtották.
Müller Péter plébános csekély számú hívével hátramaradt a faluban. A deportáltakon segíteni nem tudott, de az ottmaradtaknak minden nap misézett, és az eseményekről feljegyzéseket készített, így a meggyilkoltak, elhurcoltak, táborban elpusztultak nevét is nyilvántartotta.
1945 szeptemberében az üresen maradt házakat betelepülő szerbek kezdték elfoglalni. Müller plébánost távozásra akarták bírni, de ő maradt. „1948. július 3-án reggel 8 órakor négy partizán jelent meg a plébánián, és három óra hosszat házkutatást tartottak. A följegyzéseket megtalálták, Müller atyát letartóztatták. Müller Pétert 3 év kényszermunkára ítélték.”[2] Szerbiába, a Pozsarevác melletti koncentrációs táborba, Sabelbe hurcolták, ahol a foglyokat partizánok felügyelete alatt szénbányákban, téglagyárban és útépítésnél dolgoztatták. A mostoha körülmények és maradandó szemsérülése egészségét megrendítették.[3]
1950. március 1-jén engedték haza, de kényszertartózkodási helyként a községet jelölték ki számára. Ekkor már súlyos fájdalmakkal járó vesebetegsége volt, mégis minden nap megtartotta a misét. 1951. október 18-án hunyt el.[2]
Népesség[szerkesztés]
Demográfiai változások[szerkesztés]
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 4383 | 4394 | 4284 | 3343 | 2996 | 2924 | 2913[4] | 2286[1] |
Etnikai összetétel[szerkesztés]
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 2810 | 96,46 |
| Cigányok | 11 | 0,37 |
| Montenegróiak | 9 | 0,30 |
| Magyarok | 7 | 0,24 |
| Horvátok | 6 | 0,20 |
| Jugoszlávok | 5 | 0,17 |
| Szlovákok | 3 | 0,10 |
| Szlovének | 1 | 0,03 |
| Oroszok | 1 | 0,03 |
| Románok | 1 | 0,03 |
| Muzulmánok | 1 | 0,03 |
| Bunyevácok | 1 | 0,03 |
| Albánok | 1 | 0,03 |
| Egyéb/Ismeretlen[5] |
Itt született[szerkesztés]
- Lepold Antal (1880. január 22. – Bécs, 1971. május 3.) művészettörténész, római katolikus prelátus, éneklőkanonok, a Magyar Tudományos Akadémia tagja
- Robert Zollitsch (1938. augusztus 9.) Freiburg im Breisgau püspöke, a Német Katolikus Püspökkari Konferencia elnöke
- Peter Kupferschmidt (1942. március 2.) német labdarúgó
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ a b c Keresztény mártírok. A kommunizmus idején mártírhalált szenvedett kalocsa-bácsi főegyházmegyei katolikus papok: Hetényi Varga Károly: Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában című könyve alapján. hunsor.se – Magyar–svéd online források (pdf) arch
- ↑ A termet, ahol faágyakon aludtak, nem fűtötték. Naponta egy kis kenyeret és híg levest kaptak enni. Minden második hónapban írhattak haza egy lapot, de csak 12 szóval. Müller atyának 1949 nyarán munka közben egy kőszilánk pattant a bal szemébe. A szilánkot eltávolította, de nagy fájdalmai voltak. Mégis dolgoznia kellett tovább. Másnap összeesett munka közben. Kórházba vitték, ahol kitisztították a sebét, de már késő volt: bal szemére teljesen megvakult. Keresztény mártírok. A kommunizmus idején mártírhalált szenvedett kalocsa-bácsi főegyházmegyei katolikus papok: Hetényi Varga Károly: Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában című könyve alapján. hunsor.se – Magyar–svéd online források (pdf) arch
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források[szerkesztés]
- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Bács-Bodrog vármegye I. Bács-Bodrog vármegye községei 151. oldal
- Keresztény mártírok. A kommunizmus idején mártírhalált szenvedett kalocsa-bácsi főegyházmegyei katolikus papok: Hetényi Varga Károly: Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában című könyve alapján. hunsor.se – Magyar–svéd online források (pdf) arch
- Magyar katolikus lexikon XII. (Seq–Szentl). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2007.
