Szentfülöp

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentfülöp

(Бачки Грачац / Bački Gračac)
Bački Gračac, Health centre.jpg
Közigazgatás
Ország  Szerbia
Tartomány Vajdaság
Körzet Nyugat-bácskai
Község Hódság
Rang falu
Irányítószám 25252
Körzethívószám +381 25
Népesség
Teljes népesség 2286 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 75 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 82 m
Terület 30,6 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szentfülöp (Szerbia)
Szentfülöp
Szentfülöp
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 33′ 10″, k. h. 19° 19′ 15″Koordináták: é. sz. 45° 33′ 10″, k. h. 19° 19′ 15″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentfülöp
témájú médiaállományokat.

Szentfülöp (szerbül Бачки Грачац / Bački Gračac, németül Filipsdorf vagy Filipowa ) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben, Hódság községben.

Fekvése[szerkesztés]

Zombortól délkeletre, Hódság, Szilberek és Bácskeresztúr közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Szentfülöp nevét III. Béla idejében említették először a szontai határjárással kapcsolatban; ettől északkeleti irányban említett Fizeg és "terra monasterii sancti Philippi". Tehát itt lehetett a Szent Fülöp tiszteletére szentelt monostor. A nevével azonban később sokáig nem találkozunk. A török defterek sem említik e helyet.

1639-ben Zsolnai Gombkötő János füleki hadnagy és Rimai István kapta adományba a nádortól az általuk benépesített, eddig lakatlan bácsmegyei Filipovoszeló falut.

1652-ben Wesselényi Ferenc birtoka volt Filepfalu néven, hét házzal.

1655-ben Wesselényi Ádámot iktatták be a bácsmegyei Fülepi falu birtokába. Filipovót mint pusztát 1737-ben egy eszéki marhakereskedő, 1755-ben pedig Nagy István bérelte. 1742-ben említik Filipova és Meggyes pusztákat.

1763-ban Cothmann Antal telepítési biztos Filipovát Perkaszevo pusztával egyesítve kezdte betelepíteni a falut német családokkal, s már ez év tavaszán 20 ház épült fel.

Az 1768. évi Kovács-féle kamarai térképen Filipova falu alatt keletre, Lality felé van a Kis Perkaszevo puszta, valamint Hódság felé nyugatra a Nemsacze puszta. Említették, hogy 1762-ben kezdték a falut apatini svábokkal telepíteni, az 1900-as évek elején már 60 házban 75 család élt itt, a falu határa pedig 4052 hold volt, 101 telekkel.

1772-ben volt az úrbéri rendezés Filipován. A falu Nemsacze puszta 1/4 részét úrbérileg használta, majd 1780-ban új úrbéri rendezés volt, 1792-ben pedig a falu a robotot és más úrbéri tartozást három évre megváltotta, majd a megváltást 1798-ban újabb három évre megújította. Ekkor 257 gazda és 15 zsellér élt itt 272 házban.

1826-ban egy kamarai kimutatás szerint Filipovához tartozik Nemsacze puszta negyedrésze.

Az itteni templom Szent Fülöp és Jakab apostolok tiszteletére, egy régibb templom helyébe épült 1804-ben, anyakönyvét 1764-től vezetik.

1903-ban a község női zárdát építtetett a Miasszonyunkról nevezett apácák számára, elemi leányiskola és óvoda céljára. A község 1790-1791-ben készült pecsétjén egy hosszú ruhába öltözött férfi alak található, és jobbjában botot tart, későbbi pecsétjén ugyanilyen alak püspöksüveggel volt ábrázolva.

1863-ban a településen nagy tűzvész pusztított.

Az 1900. évi népszámláláskor Szentfülöpön 3593 lakosélt 535 házban, anyanyelv szerint 75 magyar, 3478 német, 9 tót, 15 ruszin, 9 szerb, vallás szerint 3550 római katolikus, 14 görög katolikus, 21 evangélikus. A község határa 5446 kataszteri hold volt.

1945-ig Szentfülöpön németek laktak. A második világháború után kitelepítették őket és szerbeket telepítettek helyükbe. Római katolikus templomát lerombolták.

A Hódságtól északkeletre fekvő falunak egyedülálló híre volt a katolikus világban: példás hitéletüket mi sem bizonyította ékesebben mint az a tény, hogy a faluból negyvenen választották a papi, szerzetesi hivatást, és kereken száz lány lépett be valamelyik szerzetesrendbe. 1944. októberében a négy és félezer lakost számláló községből csak kevesen távoztak az oroszok elől visszavonuló magyar és német csapatokkal. Bűntelennek és ártatlannak hitték magukat. Tévedtek.

A partizánok nem méltányolták a szentfülöpiek szülőföldjükhöz való hűségét. Annak örültek volna, ha minden szentfülöpi elmenekül, hátrahagyva ingó és ingatlan vagyonát a szerbeknek. Miután ez nem így történt, a partizánok bemutatkoztak: 1944. november 21-én a faluból összeszedtek 243 16–60 év közötti férfit, és a közeli erdőben meggyilkolták őket.

A második világháború után lerombolt római katolikus templom és temetőkápolna egy 1902-es képeslapon

1944. karácsonyán 182 férfit és 53 nőt hurcoltak kényszermunkára Oroszországba. 1945. március 31-én, nagyszombaton a falu népét összeterelték, és a gádori koncentrációs táborba hajtották.

Müller Péter plébános csekély számú hívével maradt hátra a faluban. Minden igyekezetével azon volt, hogy elhurcolt hívein segítsen, de jobbára csak halálhírek jutottak el hozzá. Minden drámai eseményt, ami a faluban történt, gondosan följegyzett. A meggyilkoltak, elhurcoltak, táborban elpusztultak nevét is.

1945. szeptemberében megjelentek az első szerb telepesek, és elfoglalták az üresen maradt házakat. A plébánosnak tudtára adták, jobb lenne, ha leköltözne, mert nekik nem lesz szükségük pópára. Müller atya mégis maradt, és továbbra is minden nap misézett a gyér számú nyájnak.

1948. július 3-án reggel 8 órakor négy partizán jelent meg a plébánián, és 3 óra hosszat házkutatást tartott. A följegyzéseket megtalálták, Müller atyát letartóztatták.

Müller Pétert 3 év kényszermunkára ítélték. Szerbiába vitték, Sabelbe, a Pozsarevác melletti koncentrációs táborba, ahol több tízezren raboskodtak. A foglyokat partizánok felügyelete alatt szénbányákban, téglagyárban és útépítésnél dolgoztatták. A termet, ahol faágyakon aludtak, nem fűtötték. Naponta egy kis kenyeret és híg levest kaptak enni. Minden második hónapban írhattak haza egy lapot, de csak 12 szóval.

Müller atyának 1949. nyarán munka közben egy kőszilánk pattant a bal szemébe. A szilánkot eltávolította, de nagy fájdalmai voltak. Mégis dolgoznia kellett tovább. Másnap összeesett munka közben. Kórházba vitték, ahol kitisztították a sebét, de már késő volt: bal szemére teljesen megvakult. 1950. március 1-jén hazaengedték, de a községet nem volt szabad elhagynia. Ekkor már súlyos vesebeteg volt, rendkívüli fájdalmai voltak. Ennek ellenére halála előtti három hétig minden nap elment a templomba misézni, elhurcolt híveiért imádkozni.

Népesség[szerkesztés]

Demográfiai változások[szerkesztés]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
4383 4394 4284 3343 2996 2924 2913[2] 2286[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés]

Nemzetiség Szám %
Szerbek 2810 96,46
Cigányok 11 0,37
Montenegróiak 9 0,30
Magyarok 7 0,24
Horvátok 6 0,20
Jugoszlávok 5 0,17
Szlovákok 3 0,10
Szlovének 1 0,03
Oroszok 1 0,03
Románok 1 0,03
Muzulmánok 1 0,03
Bunyevácok 1 0,03
Albánok 1 0,03
Egyéb/Ismeretlen[3]

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek és források[szerkesztés]