Gombos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gombos
(Богојево / Bogojevo)
A Szent László király római katolikus templom
A Szent László király római katolikus templom
Közigazgatás
Ország  Szerbia
Tartomány Vajdaság
Körzet Nyugat-bácskai
Község Hódság
Rang falu
Irányítószám 25245
Körzethívószám +381 25
Népesség
Teljes népesség 1744 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 55 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 86 m
Terület 38,3 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gombos (Szerbia)
Gombos
Gombos
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 31′ 30″, k. h. 19° 07′ 35″Koordináták: é. sz. 45° 31′ 30″, k. h. 19° 07′ 35″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gombos témájú médiaállományokat.

Gombos (1899-ig Bogojeva, szerbül Богојево / Bogojevo) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben, Apatintól 27 km-re délkeletre, a Duna bal partján, a horvát határ mellett. Közigazgatásilag Hódság községhez tartozik.

Története[szerkesztés]

A környéken már 6000 éve megtelepedett az ember. A falu határában több kőkori település nyomai is fellelhetőek, mint azt az 1952-es, Wellenreiter Pál vezette ásatás leletei is bizonyítják. Később avar földvár állt itt, ennek nyomai már nem láthatóak. A honfoglalás korából is gazdag leletanyag került elő. Gombos az Árpád-korban már jelentős település volt. Vára a 13. században már állt. A település neve ebben az időben Boldogasszonyfalva vagy Bodlogaszonyteleke, a templom védőszentje után. Ebből a névből ered mai szerb neve. 1494-ben II. Ulászló városi rangra emelte és polgárainak kiváltságokat adott. II. Lajos országgyűlést tartott itt. 1526-ban a török felégette, ezzel elvesztette korábbi jelentőségét. 1677-ben szabadult fel a török iga alól. 1703-ban a kurucok foglalták el és várával együtt felégették. Az elmenekült lakosság helyére betelepülő szerbek Bogojeva néven alapítottak itt települést, melyet 1770-ben elmosott az árvíz. 1773-ban magyarok népesítették be, temploma Szent László tiszteletére épült. 1866-ban tűzvész, 1876-ban árvíz pusztította. 1910-ben 3225 lakosából 3008 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Apatini járásához tartozott, majd Hódsághoz csatolták.

Népesség[szerkesztés]

Demográfiai változások[szerkesztés]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
2930 3053 3037 2874 2557 2301 2120[2] 1744[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés]

Nemzetiség Szám %
Magyarok 1154 54,43
Cigányok 374 17,64
Szerbek 287 13,53
Románok 163 7,68
Horvátok 29 1,36
Jugoszlávok 27 1,27
Montenegróiak 8 0,37
Németek 7 0,33
Szlovákok 2 0,09
Ruszinok 2 0,09
Muzulmánok 2 0,09
Ukránok 1 0,04
Oroszok 1 0,04
Macedónok 1 0,04
Egyéb/Ismeretlen[3]

A Duna-híd[szerkesztés]

1868-ban a NagyváradSzegedSzabadkaEszékFiume vasúti fővonal itt érte el a Dunát. Közel félévszázadig a 63 m hosszú és 9 m széles gőzkomp vitte át a szerelvényeket a folyón oly módon, hogy a vasúti sínpárok mindkét oldalon egészen a Dunáig vezettek. A mozdony – itt is ott is – a Dunáig húzta a vagonokat, amiket így a kompra vontattak. A kompnál a nagy teher biztonságos megtartását víz alatti légtartályok biztosították. A Duna partjai közt három acélsodronyt feszítettek ki. Két 3,5 cm vastagságú kötél a folyó fenekén feküdt, ez biztosította a komp haladását. A komp két oldalán hatalmas dobok helyezkedtek el, s ezekre csavarodott fel, majd tekercselődött le az acélsodrony. A harmadik vezérkötélként szolgált, amely magát a kompot és az irányt tartotta. A gőzkomp egyszerre 5-8 vagont vihetett át a folyón, attól függően, hogy személykocsikból, vagy tehervagonokból állt-e a szerelvény. A komp 11 perc alatt tette meg az utat a túlpartra. Huszonnégy óra alatt olykor negyven szerelvényt is átszállítottak. A szerelvényeket a folyóig eljuttató mozdony a gombosi, illetve az erdődi fűtőházában maradt. A túloldalra érkező vasúti kocsikat egy másik mozdony húzta tovább. A folyón 1910-ben épült meg a szekerek áthaladására is alkalmas, 650 méter hosszú vasúti híd hat tartóoszlopon, díszes pillérekkel. Ezt a hidat a második világháborúban felrobbantották. 1947-ig, az új híd elkészültéig, az átjutás a folyón ismét gőzkomppal történt. Az új vasúti híd, átadásától kezdve, kizárólag a vasúti forgalmat szolgálta. Nemcsak Gombost és Erdődöt kötötte össze, hanem a Vajdaság és a Horvátország közti kapcsolódás szempontjából is jelentő szerepe volt. A Jugoszlávia szétesését eredményező háborúban, az 1999-es bombázások megrongálták a hidat, ezért azon a mai napig nincs forgalom. A megjavítását többször tervezték, de még nem került arra sor.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Határában áll az 1860. előtt épült Gombosi-csárda, és két híd ível át a Dunán
  • Az 1926-ban, árvíz által keletkezett strand – fürdőhely
  • Szent László katolikus templom

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 (Hozzáférés ideje: 2012. november 30.) (szerbül és angolul)
  2. Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima] [[Portable Document Format|PDF]]. Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 8684433149 Knjiga 9 (szerbül)  
  3. Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima. Beograd: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 8684433009 1. könyv  

Források[szerkesztés]

  • Sörfőző Ferenc: Gombos története – gyűjtemény

Külső hivatkozások[szerkesztés]