Bácskertes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bácskertes
(Купусина / Kupusina)
A Szent Anna római katolikus templom
A Szent Anna római katolikus templom
Közigazgatás
Ország  Szerbia
Tartomány Vajdaság
Körzet Nyugat-bácskai
Község Apatin
Rang falu
Irányítószám 25262
Körzethívószám +381 25
Népesség
Teljes népesség 1952 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 32 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 125 m
Terület 60,8 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bácskertes (Szerbia)
Bácskertes
Bácskertes
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 44′ 06″, k. h. 19° 00′ 21″Koordináták: é. sz. 45° 44′ 06″, k. h. 19° 00′ 21″
Bácskertes weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bácskertes témájú médiaállományokat.

Bácskertes (vagy Kupuszina, szerbül Купусина / Kupusina) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben, Apatin községben.

Fekvése[szerkesztés]

Zombor és Apatin közt, a Duna bal partja és a horvát határ közelében fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Magyar nevét kertészkedő lakosságáról kapta. A szerb kupus káposztát jelent. Eredeti nevét (Kupuszina) a betelepített szlovák, palóc lakosság adta. A későbbi magyar telepítések után nevezték át magyarra (Bácskertesre) a falut.

Története[szerkesztés]

A középkorban Hetes nevű falu állt a helyén, melyet a török pusztított el. 1751-ben Heves és Nyitra vármegyékből, valamint a kalocsai érsekség területéről katolikus magyarokkal és szlovákokkal telepítették újra. Első temploma 1754-ben épült. A mai templom 1808-1813. között épült Szent Anna tiszteletére. 1890. október 2-án a faluban tűzvész pusztított. Az eredetileg betelepült 150 családból a falu lélekszáma úgy megszaporodott, hogy a 20. század elejére megközelítette a 3500 főt. A nagy lélekszámot a falu már nem tudta eltartani, ezért nagy számú lakosság rajzott ki a Duna árterületeire. 1910-ben 3205 lakosából 3179 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Apatini járásához tartozott. 1995-ben horvátországi szerb menekültek érkeztek a faluba.

Néprajza[szerkesztés]

Népi hagyományait máig őrzi a település: a sokszoknyás, eredeti palóc színvilágú, de a bácskai németek viseletének hatását is magán hordozó, a magyar nyelvterületen egyedi népviselet még a mindennapok tartozéka. A színes és sok régi népszokást őrző lakodalmak különösen fontos családi ünnepeket jelentenek; jellegzetes a falu máig megőrzött szinte középkori palóc nyelvjárása, s a megőrzött sok alföldi népdal, népballada, vallásos népének, népi imádság is. Legnagyobb ünnep a nyár közepén megtartott Szent Anna búcsú. Szakrális szabadtéri emlékekben a leggazdagabb bácskai település. A község életének tárgyi emlékei a falumúzeumban láthatók. A tánchagyományokat a ma is élő tánccsoportok ápolják. A felnőtt „Bokréta”-népi tánccsoport mellett gyerek-tánccsoport is van. Silling István tanítványai segítségével 1980. nyarán kezdte el gyűjtőmunkáját, s több évig gyűjtötte a községben a balladákat, a balladás dalokat, a ráolvasásokat, és egyéb néprajzi emlékeket. Foglalkozott a település lakói beszédének sajátosságaival. Kutatásainak eredményei több kötetben jelentek meg.

Népesség[szerkesztés]

Demográfiai változások[szerkesztés]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
3200 3146 3133 3063 2694 2500 2356[2] 1952[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés]

Nemzetiség Szám %
Magyarok 1857 78,82
Szerbek 279 11,84
Horvátok 45 1,91
Cigányok 14 0,59
Bunyevácok 12 0,50
Románok 11 0,46
Jugoszlávok 8 0,33
Muzulmánok 5 0,21
Szlovének 3 0,12
Szlovákok 2 0,08
Montenegróiak 1 0,04
Ruszinok 1 0,04
Németek 1 0,04[3]

Látnivalók[szerkesztés]

  • Szent Anna római katolikus templom
  • Petőfi Sándor-mellszobor
  • Ismeretlen eredetű romok láthatók a falu határában

Irodalom[szerkesztés]

  • Csíkosné Eszrényi Éva 2002: Kupuszina és Nagyhind nyelvjárási jellegzetességei. Új Kép (Szabadka) VI/1-2, 9-10.
  • Silling István: Ismeretlen anyám: Kupuszinai népballadák és balladás dalok (a dallamokat lejegyezte és a zenei mutatókat készítette Kónya Sándor) – Fórum Könyvkiadó, Újvidék, 1989. 240 o. – ISBN 8632301993.
  • Silling István: Boldogasszony ablakában: népi imádságok és ráolvasások Kupuszináról – Agapé Könyvkiadó és Nyomda, Fórum Könyvkiadó, Újvidék, 1992. 128 o. – ISBN 8632303406.
  • Silling István: Kakasok szólalnak, Máriát kiáltanak: adalék a vajdasági magyar archaikus népi imádságok variálódási vizsgálatához – Logos, Tóthfalu, 1997. 135 o.
  • Művelődési élet Kupuszinán: 1919–1997. (A szöveget Sturcz József, Marásek Gáspár és Silling István írta) – Prosveta, Zombor, 1997. 18 o. (Kupuszinai füzetek 1).
  • Silling István: Megszentelt jeleink: a 250 éves Kupuszina szabadtéri vallási emlékei – Kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, Kupuszina, 2001. 38 o., 42 t. (Kupuszinai füzetek 3).
  • Silling István: Vajdasági népi imádságok és nyelvezetük – tanulmány – Fórum Könyvkiadó, Újvidék, 2003. 409 o. – ISBN 863230576X – Hozzáférés ideje: 2012. október 29. 22:00.
  • Silling István: A kupuszinai nyelvjárás és szótára – Loisir, Budapest, 2007. 406 o. – ISBN 9789638758330.

Jegyzetek és források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]