Szond

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szond
(Сонта / Sonta)
A Szent Lőrinc római katolikus templom
A Szent Lőrinc római katolikus templom
Szond címere
Szond címere
Közigazgatás
Ország  Szerbia
Tartomány Vajdaság
Körzet Nyugat-bácskai
Község Apatin
Rang falu
Alapítás éve 1206.
Irányítószám 25264
Körzethívószám +381 25
Népesség
Teljes népesség 4238 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 34 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 86 m
Terület 125,3 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szond (Szerbia)
Szond
Szond
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 35′ 25″, k. h. 19° 05′ 32″Koordináták: é. sz. 45° 35′ 25″, k. h. 19° 05′ 32″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szond témájú médiaállományokat.

Szond (szerbül Сонта / Sonta, németül Waldau) település a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben, Apatin községben.

Fekvése[szerkesztés]

Apatintól délkeletre, a Duna közelében, Szilágyi és Gombos közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Szond nevét az oklevelek már 1192-ben említették Baac Zund néven.

A tatárjárás előtt a Bodrogról Bácsra vezető nagy út mellett feküdt Savonca (Savnica) vár, amely azzal a körsánccal azonosítható, amely az 1884. évi térképen Doroszlótól északnyugatra, a rókás dűlőnél, a szondi határvonal mellett feküdt.

Savonca vár uradalma nyugati irányban a Dunáig terjedt, a jelentékeny Szond helységet is magába foglalva, ezért Szondról nevezték el az uradalmat. Savonca föld, s az ezen fekvő hasonló nevű vár az utód nélkül elhalt monoszló nemzetségből származó Uros birtoka volt.

1206-ban Souncha néven említették, mikor II. András király Machariás fiának, Tamás vitéznek és általa unokáinak adományozta hűséges ragaszkodásáért.

1237-ben Tamás bán fiai, Gergely és Tamás megosztoztak a birtokon, amelyen ekkor már 5 falu: Szond, Belszond, Külszond, Császló és Széklak feküdt. Gergelynek jutott Újlak, Széklak, Külszond és Császló szolgákkal és szabadosokkal Belszondon 5 háznép hajós és két háznép halász, Tamásnak pedig a Belszondon lakó szolgák és szabadosok, a halastavak és egyéb jövedelmek pedig közösek maradtak.

III. Béla király idejében már jelentős hely volt, ekkor már opidumnak (városnak) írták.

A település az óbudai klarissza apácák birtoka volt.

1398-ban Zsigmond király is tartózkodott és innen keltezte leveleit, adományait március 5, 6, és 12-én.

1522-ben Bács vármegye dézsmalajstromában Khizond 50, Zond 141 adózóval szerepelt.

1945-ig a falunak körülbelül 25%-nyi német kisebbsége volt, a második világháború után deportálták őket.

Népesség[szerkesztés]

Demográfiai változások[szerkesztés]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
7781 7604 7278 6951 6313 5590 4992[2] 4238[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés]

Nemzetiség Szám %
Horvátok 2966 59,41
Szerbek 975 19,53
Magyarok 267 5,34
Románok 211 4,22
Cigányok 138 2,76
Jugoszlávok 59 1,18
Németek 12 0,24
Albánok 6 0,12
Muzulmánok 5 0,10
Macedónok 5 0,10
Szlovének 3 0,06
Szlovákok 3 0,06
Ruszinok 1 0,02
Goránok 1 0,02
Egyéb/Ismeretlen[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 (Hozzáférés ideje: 2012. november 30.) (szerbül és angolul)
  2. Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima] [[Portable Document Format|PDF]]. Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 8684433149 Knjiga 9 (szerbül)  
  3. Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima. Beograd: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 8684433009 1. könyv  

Források[szerkesztés]