Szond
| Szond (Сонта / Sonta) | |||
 | |||
| A Szent Lőrinc római katolikus templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szerbia | ||
| Tartomány | Vajdaság | ||
| Körzet | Nyugat-bácskai | ||
| Község | Apatin | ||
| Rang | falu | ||
| Alapítás éve | 1206. | ||
| Irányítószám | 25264 | ||
| Körzethívószám | +381 25 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 4238 fő (2011)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 34 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 86 m | ||
| Terület | 125,3 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 35′ 38″, k. h. 19° 05′ 44″45.593889°N 19.095556°EKoordináták: é. sz. 45° 35′ 38″, k. h. 19° 05′ 44″45.593889°N 19.095556°E | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szond témájú médiaállományokat. | |||
Szond (szerbül Сонта / Sonta, németül Waldau) település a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben, Apatin községben.
Fekvése
[szerkesztés]Apatintól délkeletre, a Duna közelében, Szilágyi és Gombos közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]Szond nevét az oklevelek már 1192-ben említették Baac Zund néven.
A tatárjárás előtt a Bodrogról Bácsra vezető nagy út mellett feküdt Savonca (Savnica) vár, amely azzal a körsánccal azonosítható, amely az 1884. évi térképen Doroszlótól északnyugatra, a rókás dűlőnél, a szondi határvonal mellett feküdt.
Savonca vár uradalma nyugati irányban a Dunáig terjedt, a jelentékeny Szond helységet is magába foglalva, ezért Szondról nevezték el az uradalmat. Savonca föld, s az ezen fekvő hasonló nevű vár az utód nélkül elhalt monoszló nemzetségből származó Uros birtoka volt.
1206-ban Souncha néven említették, mikor II. András király Machariás fiának, Tamás vitéznek és általa unokáinak adományozta hűséges ragaszkodásáért.
1237-ben Tamás bán fiai, Gergely és Tamás megosztoztak a birtokon, amelyen ekkor már 5 falu: Szond, Belszond, Külszond, Császló és Széklak feküdt. Gergelynek jutott Újlak, Széklak, Külszond és Császló szolgákkal és szabadosokkal Belszondon 5 háznép hajós és két háznép halász, Tamásnak pedig a Belszondon lakó szolgák és szabadosok, a halastavak és egyéb jövedelmek pedig közösek maradtak.
III. Béla király idejében már jelentős hely volt, ekkor már opidumnak (városnak) írták.
A település az óbudai klarissza apácák birtoka volt.
1398-ban Zsigmond király is tartózkodott és innen keltezte leveleit, adományait március 5, 6, és 12-én.
1522-ben Bács vármegye dézsmalajstromában Khizond 50, Zond 141 adózóval szerepelt.
1945-ig a falunak körülbelül 25%-nyi német kisebbsége volt, a második világháború után deportálták őket.
Népesség
[szerkesztés]Demográfiai változások
[szerkesztés]| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 7781 | 7604 | 7278 | 6951 | 6313 | 5590 | 4992[2] | 4238[1] |
Etnikai összetétel 2002-ben
[szerkesztés]| Nemzetiség | Szám | % |
| Horvátok | 2966 | 59,41 |
| Szerbek | 975 | 19,53 |
| Magyarok | 267 | 5,34 |
| Románok | 211 | 4,22 |
| Cigányok | 138 | 2,76 |
| Jugoszlávok | 59 | 1,18 |
| Németek | 12 | 0,24 |
| Albánok | 6 | 0,12 |
| Muzulmánok | 5 | 0,10 |
| Macedónok | 5 | 0,10 |
| Szlovének | 3 | 0,06 |
| Szlovákok | 3 | 0,06 |
| Ruszinok | 1 | 0,02 |
| Goránok | 1 | 0,02 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Etnikai összetétel 2011-ben
[szerkesztés]| Nemzetiség | Szám |
| Horvátok | 2326 |
| Szerbek | 905 |
| Cigányok | 224 |
| Magyarok | 211 |
| Románok | 120 |
| Jugoszlávok | 36 |
| Bunyevácok | 8 |
| Szlovének | 8 |
| Németek | 7 |
| Macedónok | 5 |
| Goraiak | 5 |
| Albánok | 3 |
| Egyéb/Ismeretlen |
Jegyzetek
[szerkesztés]- 1 2 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
[szerkesztés]- Borovszky Samu: Bács-Bodrog vármegye.
- Györffy György: Bácsvármegye
