Bácsordas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bácsordas

(Каравуково / Karavukovo)
A Szent Márton római katolikus templom
A Szent Márton római katolikus templom
Közigazgatás
Ország  Szerbia
Tartomány Vajdaság
Körzet Nyugat-bácskai
Község Hódság
Rang falu
Irányítószám 25255
Körzethívószám +381 25
Népesség
Teljes népesség 4215 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 82 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 87 m
Terület 60,5 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bácsordas (Szerbia)
Bácsordas
Bácsordas
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 29′ 25″, k. h. 19° 11′ 10″Koordináták: é. sz. 45° 29′ 25″, k. h. 19° 11′ 10″
Bácsordas
weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bácsordas
témájú médiaállományokat.

Bácsordas (szerbül Каравуково / Karavukovo, németül Wolfingen) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben, Hódság községben.

Fekvése[szerkesztés]

Hódság nyugati szomszédjában fekszik.

Története[szerkesztés]

Bácsordas, előző nevén Karavukova vagy Karabukova szerb falu volt, mely a Duna melletti nádasok között és erdők mellett, valahol a mostani karavukovai réteken feküdt. Lakossága halászattal foglalkozott, a falu ez időtájt, mint zsivány- és orgazda-fészek híresedett el, lakosságát az 1700-as évek eleje, közepe körül a kincstár, mint a település földesura rossz híre miatt a közbiztonság kedvéért Paragára akarta áttelepíteni.

1652-ben Wesselényi Ferenc urbáriumában Krauk szerb faluként volt említve, három házzal, amely az urbárium szerint földesurának két pár karmazsin-csizmát tartozott beszolgáltatni.

1655-ben Wesselényi Ádámot vezetik be többek között Karauk birtokába. 1693-ban Karavukova néven említették.

1699-ben a Bács vármegyei összeírásban 41 gazdával szerepelt; 1715-ben csak 14, 1725-ben pedig 30 adófizetője volt.

Az 1740-es években a település pecsétjén földművelési eszközök voltak láthatók, ezek fölött csak e két betű: S. K. (azaz: Selo Karavukova) volt feltüntetve.

1755-ben Karavukova közvetlen szomszédságában, a bogojevai alsó szőlők helyén, a Pusztafalu nevű helyen, római katolikus magyarok telepedtek le, akik egyházilag Doroszlóhoz tartoztak; új falujuk Új- (vagy Magyar-) Karavukova nevet kapott, míg a régi szerb falu Ókaravukova lett. Az új falu szépen gyarapodott, 1757-ben már 200 forint adót fizetett, míg Ókaravukova 450 forinttal volt megadóztatva.

1763-ban Cothmann Antal kamarai biztos az Újkaravukovai magyarokat is - mert túlnyomóan csak halászattal foglalkoztak és a földművelést elhanyagolták - beljebb akarta telepíteni, Doroszlóra, Veprovácra, és mindkét Karavukovát német családokkal akarta betelepíteni.

1764-ben würtembergi németeket telepítettek be a magyarok közé, ugyanakkor sövényfalú kis templom is épült Újkaravukován, amelyet aztán 1766-ban téglaépülettel helyettesítettek. A falu önálló lelkészséget is kapott.

Az 1768. évi kamarai mappán a Mosztonga ér mellett szerepel Ókaravukova falu 81 szerb családdal; innen 206 ölnyire észak felé van Újkaravukova, 118 magyar családdal. Még följebb, mindjárt a szőlők kezdődtek, míg tovább, éjszak felé, Bogojeva-puszta feküdt és Rácmilitics meg Hódság felé volt a Kovácsovics-dűlő.

1770-ben a Duna áradása elpusztította Karavukovát és a falu feloszlott; a németek megmaradtak ugyan a határban, de a folyamtól távolabb, a Mosztonga bara keleti partján, a mostani Karavukova falu helyén, Hódság közelében telepedtek le újra és falujukat ismét Újkaravukovának nevezték. Velük ment néhány magyar család is, amelyek elnémetesedésük után is megtartották eredeti magyar nevüket.

A magyarok nagy része azonban régi helyén maradt, amelyet később Magyarkaravukovának neveztek el.

Magyarkaravukovát pusztaként úrbérileg Bogojevához csatolták; a németektől lakott új, vagy egyszerűen Karavukovának nevezett faluhoz pedig részben egy Kovácsevics nevű puszta tartozott.

Az 1772-ben végzett adóösszeírás szerint a mostani Karavukován 189 német család lakott, 32 iparossal, Bogojeván pedig 101 magyar család.

A régibb Újkaravukova egészen elpusztult, és a bogojevai magyarok helyét a bogojevai alsó szőlők között Pusztafalunak nevezték.

A helység pecsétje 1778-ból való. Az 1795-1798. évi úrbéri szerződés szerint a község határában 37 5/8 szesszió volt 227 házzal.

1785-ben felépült Szent Márton tiszteletére szentelt temploma.

A község határa a védőtöltéssel ellátott Dunáig terjedt, és hozzá tartozott a Kamaristye nevű vadászlak és a mellette levő Kolity nevű sziget is. Ez a Kamaristye a régi Kamarás nevét tartotta fenn, melyet már 1390-ben is említettek, mint a Keresztúriak birtokát a Boldogasszonytelekkel (később Bogojeva) együtt.

A határ kiterjedése 10 590 kat. hold. Ebből 2977 hold, leginkább erdő, a királyi kincstáré, 847 hold a réttársaságé és 801 hold a községé.

Az 1900. évi népszámláláskor Bácsordason 3663 lakos élt 573 házban, anyanyelv szerint 130 magyar, 3522 német, vallás szerint 3643 római katolikus, 16 izraelita.

Bácsordas 1945-ig német többségű település volt. Miután a német lakosságot deportálták, szerbek költöztek helyükbe.

Itt születtek, itt éltek[szerkesztés]

  • Borovszky Samu (Bácsordas, 1860. október 25. – Budapest, 1912. április 24.) történész, helytörténész, 1899-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, irattárnoka és irodaigazgatója - itt született Bácsordason.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Római katolikus temploma - 1785-ben Szent Márton tiszteletére szentelték. A németek kitelepítése után a templom hívek nélkül maradt, s a mai napig is áll, igen elhagyatott állapotban.

Népesség[szerkesztés]

Demográfiai változások[szerkesztés]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
5008 6024 6472 5925 5682 5607 4991[2] 4215[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés]

Nemzetiség Szám %
Szerbek 4869 97,55
Magyarok 26 0,52
Horvátok 14 0,28
Macedónok 11 0,22
Szlovákok 6 0,12
Jugoszlávok 5 0,10
Németek 4 0,08
Románok 3 0,06
Montenegróiak 2 0,04
Ukránok 2 0,04
Oroszok 2 0,04
Bolgárok 2 0,04
Ruszinok 1 0,02
Muzulmánok 1 0,02
Bosnyákok 1 0,02
Egyéb/Ismeretlen[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 (Hozzáférés ideje: 2012. november 30.) (szerbül és angolul)
  2. Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima] [[Portable Document Format|PDF]]. Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 8684433149 Knjiga 9 (szerbül)  
  3. Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima. Beograd: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 8684433009 1. könyv  

Források[szerkesztés]