Óbecse

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Óbecse
(Бечеј / Bečej)
A városháza
A városháza
Közigazgatás
Ország  Szerbia
Tartomány Vajdaság
Körzet Dél-bácskai
Község Óbecse
Rang városi jellegű település
Polgármester Dragan Tosics (SZHP)
Irányítószám 21220
21221
Körzethívószám +381 21
Népesség
Teljes népesség 23 895 fő (2011)[1] +/-
Magyar lakosság 10 323 fő
Népsűrűség 114 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 84 m
Terület 226,7 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Óbecse (Szerbia)
Óbecse
Óbecse
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 37′, k. h. 20° 02′Koordináták: é. sz. 45° 37′, k. h. 20° 02′
Óbecse weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Óbecse témájú médiaállományokat.

Óbecse (korábban Rácz-Becse, Magyar-Becse vagy Vetus-Becse, szerbül Бечеј / Bečej, korábban Стари Бечеј / Stari Bečej, németül Alt-Betsche, törökül Beçe) város Szerbiában, a Vajdaság Dél-bácskai körzetében, Óbecse község központja.

Fekvése[szerkesztés]

A Vajdaság szívében, Bácska keleti részén, a Tisza jobb partján fekszik. Jellegzetes Tisza-parti kisváros a bácskai „zsíros” termőföldek közepén, Zentától 40 km-re délre.

A község települései[szerkesztés]

Óbecse városán kívül a községhez közigazgatásilag még négy település tartozik (zárójelben a szerb név szerepel):

A községben található még egy kis település is, Pecesor, amely azonban nem önálló, hanem Óbecse részét képezi.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a régi Bese török-magyar személynévből származik. Jelentése: kánya. Körmendi Ferenc szerint ellenben a név avar eredetű: becs jelentése őrzőhely.

Története[szerkesztés]

Területe már az őskorban is lakott volt, amit a neolit kortól előkerült leletek bizonyítanak. Ezután a szarmaták és az avarok hagyták hátra temetőiket. Területén a 8-9. században számos falu helyezkedett el, melyek maradványait a feltárások során megtalálták. Becsét 1091-ben említik először, bár az elnevezés ekkor még nem a városra vonatkozott, hanem a Tisza-szigeti erődítményre, mely tőle kb. 6 km-re volt. 1238-ban említik az itteni erődítményt, melyet IV. Béla ekkor adományozott a székesfehérvári szerzeteseknek. A középkorban több birtokosa is volt. A várost 1551-ben foglalta el a török és 1687-ig tartott a török uralom. A 17. század végén délről nagy számú szerb telepes érkezett, és 1699-ben a karlócai békével a terület hivatalosan is osztrák fennhatóság alá került vissza. Az egyezmény keretében az erődítményt (Becse vára, a mai Óbecse és Törökbecse között helyezkedett el, a romok még itt-ott láthatóak) le kellett rombolni.

Ugyanebben az évben a város a mai helyén kezdett felépülni. Mária Terézia alatt az újonnan kialakított tisza–marosi határőrvidék része lett. 1749-ben megszűnik a határőrség. 1751-ben Óbecse székhellyel tiszai koronaterületet alakítottak ki, melyhez 14 község tartozott. A várost ebben az időben Becse Sáncnak nevezték el. Ezzel a környék központi települése lett, ami a következő száz évben a város gazdasági fellendülését eredményezte. 1848. április 26-án a településen zavargások törtek ki. 1849. április 19-én Perczel Mór serege elfoglalta a szerb felkelőktől. 1849. június 25-én, az óbecsei ütközetben Jelačić (Jelacsity) bán serege a Tisza bal partjára szorította a Tóth Ágoston ezredes vezette magyar bácskai hadtestet. A szabadságharc alatt működött itt katonai kórház, és Damjanich főhadiszállása is itt volt egy időben.

A szabadságharc után közigazgatási átszervezés eredményeképp járási székhely lett. 1910-ben 19 372 lakosából 12 488 magyar, 6582 szerb és 193 német volt. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Óbecsei járásának volt a székhelye. Ekkor a Vajdaság legfejlettebb részévé vált. Az első világháború végével és az Osztrák–Magyar Monarchia bukásával az újonnan alakult Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (későbbi nevén Jugoszlávia) része lett. 1921-től a belgrádi körzethez tartozott. A királyság 1929-es közigazgatási átszervezésekor a Dunai Bánságba lett besorolva.

1941. április Virágvasárnapján a magyar csapatok felszabadították a várost a 21 éves szerb megszállás alól, amely szűk négy évre ismét Magyarország része lett. Az 1942. évi magyar razziának 206 szerb áldozata volt. 1944. október 9-én számos helyi lakost letartóztattak, majd a Central nevű kávéházba hurcoltak a szerbek. Kegyetlenül megkínozták őket. Összesen mintegy 500 áldozata volt a szerb megtorlásnak. A szerb csapatok a megtorlás részeként a fő tértől nem messze álló zsinagógát lerombolták, a hajdani Szent István téren álló első világháborús obeliszket pedig szétverték. Helyére partizán-bronzszobrot emeltek.

A második világháborútól 1955-ig ismét járási székhely volt. A jugoszláv közigazgatás átszervezésével 1960-ban megalakult a mai Óbecse község, mely több környező településsel közös közigazgatási egységbe foglalja a várost.

Természeti adottságok[szerkesztés]

Itt ömlik bele a Duna–Tisza–Duna-csatorna a Tiszába. Ez a kanális még az 1800-as években emberi kéz kemény munkájával épült. Mindenképpen érdemes megnézni, ahogyan egy zsilipszerkezettel szabályozták, szabályozzák a vízszinteket. E vízszabályozó művek tervezésében maga Alexandre Gustave Eiffel (a párizsi Eiffel-torony, a budapesti Nyugati pályaudvar tervezője) is részt vett. A zsilipek által bezárt víztükör már a 20. század elején biztosította a vízilabdázás feltételeit, így annak komoly hagyományai alakultak ki. Miután már a becsei nagyapák is megismerkedtek e nemes vízisporttal, nem csoda, hogy a volt idő amikor Jugoszlávia nemzeti válogatottjának gerincét a becsei legénység képezte. Ezért nem szégyen, hogy volt olyan vízilabda mérkőzés, amikor a becsei magyarok verték meg a magyar nemzeti válogatottat.

A gyönyörűen ívelő „szőke” Tisza fenséges látványt nyújt a hosszan elnyúló sétányával. Maga a belváros is, tízpercnyi sétával elérhető a Tisza-partról. Kellemes történelmi emlékeket felidéző belváros fogad bennünket, patinás épületeivel. A város lakosságának közel fele magyar anyanyelvű, akik szívvel-lékkel ápolják magyarságukat.

Népesség[szerkesztés]

A római katolikus templom
Az ortodox templom

Demográfiai változások[szerkesztés]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
22 944 23 322 24 963 26 722 27 102 26 634 25 774[2] 23 895[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés]

Nemzetiség Szám %
Magyarok 12 125 45,49
Szerbek 11 197 43,44
Jugoszlávok 808 3,13
Horvátok 298 1,15
Cigányok 185 0,71
Montenegróiak 172 0,66
Muzulmánok 71 0,27
Albánok 4 0,22
Macedónok 55 0,21
Németek 38 0,14
Szlovákok 27 0,10
Ruszinok 19 0,07
Románok 18 0,06
Ukránok 13 0,05
Bunyevácok 11 0,04
Szlovének 10 0,03
Bolgárok 9 0,03
Oroszok 6 0,02
Goránok 6 0,02
Csehek 4 0,01
Bosnyákok 4 0,01
Egyéb/Ismeretlen[3]

Látnivalók és nevezetességek[szerkesztés]

A Bogdán-kastély

Köztéri épületek és szobrok[szerkesztés]

  • A városháza épülete 1881-ben épült. Mellette található Eufemija Jović bárónő 1894-ben épült klasszicista stílusú palotája. A két épület 1902. óta alkot egy egységet. Itt található a Turisztikai Szervezet központja is.
  • A Technikai szakközépiskola épülete 1703-ban épült, s így a legrégebbi vajdasági iskola. Eredetileg szerb elemi iskola céljaira szolgált. Előtte I. Péter szobra áll.
  • Az állami reálgimnázium – 1925. óta működik
  • A Bogdán-kastély a kápolnával – 1919-1923. között épült
  • Than-fivérek háza – itt lakott Than Mór és Than Károly
  • A Ferenc-csatorna zsilipe ipartörténeti emlék a csatorna bácskai szakaszának torkolatánál. A 19. század végén épített zsilip korának legkorszerűbb alkotásai közé számított, Gustave Eiffel műhelyének munkája, amely 1900. óta van használatban.
  • A második világháborús emlékmű a Tisza-parkban

Egyházi létesítmények[szerkesztés]

  • A római katolikus templom – 1830-ban épült a korábbi templom átalakításával, benne Than Mór "A Nagyboldogasszony égbeszállása" című oltárképe látható
  • Az alsóvárosi Páduai Szent Antal plébániatemplom – 1905-ben épült
  • A református temploma, melynek építéséhez Ferenc József külön adománnyal járult hozzá
  • A Nepomuki Szent János kápolna, a szegényház (gerontológiai központ) melletti magyar temetőben található, 1842-ben emeltette Szenesi Ferenc, oltárképét Than Mór festette
  • A Szent György ortodox templom – 1851-1858. között barokk stílusban, ikonosztázát 63 ikon díszíti, melyet Uroš Predić festőművész készített
  • Eufemija Jović bárónő kápolnája – 1861-ben épült

Nevezetes emberek[szerkesztés]

Itt született:

Testvérvárosok[szerkesztés]

Óbecse a következő városokkal tart testvérvárosi kapcsolatot:

Óbecse az irodalomban[szerkesztés]

  • Óbecse a címadó helyszíne Móra Ferenc A becsei molnárok című elbeszélésének.

Óbecse képekben[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 (Hozzáférés ideje: 2012. november 30.) (szerbül és angolul)
  2. Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima] [[Portable Document Format|PDF]]. Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 8684433149 Knjiga 9 (szerbül)  
  3. Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima. Beograd: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 8684433009 1. könyv  
  4. Magyar származású író kapja a Német Könyvdíjat (magyar nyelven). Index, 2010. október 4. (Hozzáférés: 2010. október 4.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]