Törökbecse
| Törökbecse (Нови Бечеј / Novi Bečej) | |
 | |
| Az Assisi Szent Klára római katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Közép-bánsági |
| Község | Törökbecse |
| Rang | városi jellegű település |
| Irányítószám | 23272 |
| Körzethívószám | +381 23 |
| Rendszám | ZR |
| Testvérvárosok | |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 13 133 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 50 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 80 m |
| Terület | 286,5 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Törökbecse
Pozíció Szerbia térképén
| |
| é. sz. 45° 35′ 33″, k. h. 20° 08′ 05″Koordináták: é. sz. 45° 35′ 33″, k. h. 20° 08′ 05″ | |
| Törökbecse weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Törökbecse témájú médiaállományokat. | |
Törökbecse (más néven Újbecse, szerbül Нови Бечеј / Novi Bečej, németül Türkisch Betsche, vagy Neu Betsche) város és község Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben.
Fekvése[szerkesztés]
Óbecsével átellenben, a Tisza bal partján fekszik Bánátban. A ma már a település részét képező Aracs (Vranjevo) egykor önálló település volt.
Története[szerkesztés]
Törökbecse, Becse nevét 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék említette először, tehát már ekkor egyházas hely volt, és 1342-ben már vára is fennállt a Tisza szigetén. 1386-ban Zsigmond brandenburgi őrgróf, a későbbi Zsigmond király, ideiglenesen Losonczy István fiainak, Lászlónak és Istvánnak adományozta. A 15. század elején a rác despoták birtokába került. István rác despotától örökségképen Brankovics Györgyre szállt, aki 1440-ben Geszti Mihály fiának Lászlónak adta zálogba, azonban még ez évben I. Ulászló király elvette tőle és a Thallócziaknak adta. I. Ulászló halála után újból Brankovics György birtoka lett, akitől 1450-ben az országgyűlés rendeletére Hunyadi János elfoglalta. A Tisza szigetén épült Becse 1440-ben már városi kiváltságokkal rendelkezett és egyben vámos hely is volt, 1442-ben pedig már Torontál vármegye a közgyűléseit is itt tartotta. 1451-ben a vár és a város is újból Brankovics György birtokába került, aki azt hét évvel később, 1458-ban átadta Szilágyi Mihálynak, aki pedig ismét visszaadta a despotának. A vár és a város ezután Mátyás király birtokába került, 1492-1493-ban a Vingárti Geréb család formált jogot hozzá, amiért azután a Szokolyiakkal perbe is keveredett.
Becse a török hódoltság alatt sem pusztult el. Az 1717-es kincstári összeírásban a becskereki kerület községei között, 20 lakott házzal szerepelt. 1782-ben a Szissányi család kapta adományként Törökbecsét. A Szissányi család 3 leány tagját Rohonczy Lipót ezredes, gróf Leiningen Károly tábornok és Urbán Gyula vette el, így lett itt birtokos gróf Leiningen-Westerburg Károly honvédtábornok, az aradi vértanúk egyike, aki Szissányi Elizt vette nőül. 1849. április 24-én határában verte vissza Perczel a Teodorovics vezette osztrák-szerb sereget. 1886-ban egy nagy tűzvészben a helység egyharmada leégett; 1893-ban pedig kolerajárvány pusztított a településen.
1910-ben 7647 lakosából 5287 magyar, 168 német, 2094 szerb volt. Ebből 5091 római katolikus, 2200 görögkeleti ortodox, 224 izraelita volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Törökbecsei járásához tartozott.
Törökbecséhez tartozott Borjas tanya és Szentkirály tanya is.
Borgyas[szerkesztés]
A középkorban Borjas tanya helyén Borgyas (Borjas, Bordas) falu feküdt, melyet már az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzék is megemlített, mint egyházas helyet. 1422-ben a Cséri Sáfár család, 1422-1428 között pedig a Garai család birtoka volt, majd 1439-ben a Borgyasi család itteni birtokaiba Sárközi Lászlót is beiktatták.
A Mercy-féle térképen pedig a régi Borjas, Borgyas helyét Bordios néven már a lakatlan helyek között jelölték.
Endre[szerkesztés]
A mai Borjas tanya határában fekhetett Endre (Endréd, Endrőd) helység is, melyet 1341-ben említettek az oklevelek. 1440-ben pedig a becsei vár tartozékai között volt említve.
Szent-Király[szerkesztés]
Szentkirály-tanya helyén a középkorban Szent-Király nevű falu feküdt, melyet 1422-ben említettek először az oklevelekben. 1440-ben pedig ezt is Becse vára tartozékai között sorolták fel. A Mercy-féle térképen a régi Borjas helyét Bordiossal találjuk jelölve a lakatlan helyek között.
Törökbecse részét képezi Aracs (Vranjevo) is, mely egykor önálló falu volt.
Aracs[szerkesztés]
Aracs, Vránova vagy Frányova, a Tisza bal partján feküdt. Ősi neve Aracsa volt. Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék is e néven említette, ekkor már egyháza is volt.
1370-ben Erzsébet özvegy királyné Szent Miklós tiszteletére itt ferencrendű kolostort alapított. Ennek érdekes romjai a Deveszilye dűlőben ma is láthatók.
1422-1450 közötti oklevelek is Aracsa néven említették, 1422-ben pedig már vásáros hely is volt.
1440-ben Becse várához tartozott, és egy 1441 körüli, a becsei vár tartozékait felsoroló oklevél, a városok köze számította.
Aracs az egész középkorban a becsei vár sorsában osztozott. A 15. század közepén Torontál vármegye közgyűléseit is gyakran tartotta itt.
1551. szeptember 25. előtt Mehemet beglerbég elfoglalta Aracsot, majd a török hódoltság alatt elpusztult.
Az elpusztult falutól északkeletre eső területen szerbek telepedtek le, a kik néhány házból álló telepüket Vránovának (Varjas) nevezték.
1697-ben a zentai győzelem után mikor e vidék is felszabadult a török hódoltság alól, a Csernovics patriarchával bevándorolt szerbek közül is mind többen telepedtek le Vránován. Majd mikor 1717-ben, gróf Mercy tábornok a temesvári bánságot szervezte, a tartomány védelmére és a közlekedés lehetővé tételére hat katonai századvidéket alakított, melyek egyike Vránova volt. De mivel a helység a Tiszától távol feküdt, a vránovai szerb polgármilíciát 1726-ban átköltöztették az elpusztult becsei vár és a Baktó között fekvő magaslatra, és az új telepet baktói katonai őrállomásnak nevezték.
A Határőrvidék feloszlatásakor a bácsmegyei Becséről, Péterrévéről és Moholról számosan költöztek Vránova községbe, melynek lakossága annyira gyarapodott, hogy a századvidék középpontja lett "Franovaer Compagnie" néven.
1766-1768-ban, a német és szerb bánsági határőrezredek felállításakor sokan elköltöztek Vránováról, melyet a polgárosított tiszai járásba osztottak be. A temesvári bánság Magyarországhoz való visszacsatolása előtt, a szerb nép vezérei mindent elkövettek a régi századvidékekhez tartozott katonai községeknek, a magyar vármegyék fennhatóságától való függetlenítéséért. Így keletkezett 1774-ben a Nagykikindai kiváltságos kerület, melynek Vránova is kiegészítő része lett.
1806. január 31-én országos vásárok tartására nyert szabadalmat, majd 1817 augusztus 1-jén a kerülethez tartozó többi községgel együtt kiváltságlevelet nyert.
A 18. század végén a törökbecsei uradalom a Sissány család kezére jutott, ez időtől egyre több magyar telepedett le Vránovára, és 1786-ban már 60 katolikus magyar élt itt. Számuk az 1820-1840 közötti években a szegedvidéki, bácskai és marosi iparosokkal, hajóácsokkal és molnárokkal egyre gyarapodott, 1830-tól pedig a magyarok iskolát is tartottak fenn.
1876-ban a nagykikindai kerületet Torontál vármegyéhez került, Vránovát a törökbecsei járáshoz csatolták.
1888-ban a helység nevét Aracs-ra változtatták.
A település római katolikus plébániája 1881-ben keletkezett, temploma 1904-ben épült. A szerb egyház egyidős a balkáni szerbek beköltözködésével. Templomuk 1796-ban épült.
1910-ben 9163 lakosából 2299 magyar, 6753 szerb volt. Ebből 2351 római katolikus, 6790 görögkeleti ortodox volt.
Népesség[szerkesztés]
Demográfiai változások[szerkesztés]
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 15 644 | 16 303 | 16 378 | 16 075 | 16 091 | 15 404 | 14 452[2] | 13 133[1] |
Etnikai összetétel[szerkesztés]
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 8868 | 61,36 |
| Magyarok | 3849 | 26,63 |
| Cigányok | 387 | 2,67 |
| Jugoszlávok | 352 | 2,53 |
| Románok | 144 | 0,99 |
| Horvátok | 52 | 0,35 |
| Macedónok | 38 | 0,26 |
| Montenegróiak | 34 | 0,23 |
| Albánok | 14 | 0,09 |
| Muzulmánok | 13 | 0,08 |
| Szlovákok | 10 | 0,06 |
| Ruszinok | 7 | 0,04 |
| Németek | 6 | 0,04 |
| Szlovének | 5 | 0,03 |
| Oroszok | 4 | 0,02 |
| Bolgárok | 4 | 0,02 |
| Bunyevácok | 2 | 0,01 |
| Ukránok | 1 | 0,00 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Neves személyek[szerkesztés]
- Itt született 1863-ban Képessy József aranydiplomás jogász, egyike volt a legrégibb sportembereknek.
- Itt született 1911-ben Koren István szobrászművész.
- Itt hunyt el 1895-ben Obelcz József piarista áldozópap és főgimnáziumi tanár.
- Aracson született 1843-ban Szentkláray Jenő magyar régész, irodalom- és műtörténész, az MTA kültagja.
- Aracson született 1854-ben Fischer Lajos Csanád egyházmegyei pap.
Látnivalók[szerkesztés]
- Aracsi pusztatemplom: Törökbecse határában áll az egykori templomos lovagrend aracsi templomának és kolostorának romjai. 1551-ben az Óbecse ostromára készülő törökök pusztították el.
- Görögkeleti temploma - 1741-ben épült
- Római katolikus temploma - 1809-ben épült
Testvérvárosai[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. okt. 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
- ↑ Kapcsolat szentesítve, most a lakosokon a sor! (magyarul) Sándorfalvi Kisbíró, XXII. évf. 7. sz. (2018. júl.) 5. o. Hozzáférés: 2019. jan. 1. (pdf)
Források[szerkesztés]
- Borovszky Samu: Torontál vármegye
