Vajszka
| Vajszka (Вајска / Vajska) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Dél-bácskai |
| Község | Bács |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 21426 |
| Körzethívószám | +381 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2834 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 36 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 89 m |
| Terület | 88,7 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 24′ 39″, k. h. 19° 06′ 43″Koordináták: é. sz. 45° 24′ 39″, k. h. 19° 06′ 43″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vajszka témájú médiaállományokat. | |
Vajszka (szerbül Вајска / Vajska, horvátul Vajska, németül Wajska) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Bács községben.
Fekvése[szerkesztés]
Bácstól pár km-re nyugatra fekszik, nem messze horvát határtól és a Dunától.
Nevének eredete[szerkesztés]
A település neve valószínűleg a falutól nyugatra elfolyó Vajsz folyóról ered.
Más feltételezések szerint a 13. században Vajszka környékén több "veise", azaz halfogó rekesz is található volt, és talán részben ezeknek köszönheti nevét.
Története[szerkesztés]
Vajszka Árpád-kori település. Nevét már az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék is említette. Ekkor a szerémi esperességbe tartozott, már ekkor egyházas hely, és Tamás nevű papját is említették.
Neve az 1522. évi dézsmalajstromban 52 adózóval van feltüntetve, a török hódoltság alatt pedig a török defterekben, a zombori nahijében, 1554-ben 4, 1570-ben 7, 1590-ben pedig 16 adózó házzal szerepelt.
1715-ben is csak nyolc adófizető volt itt, 1768-ban pedig 45 család, akik főleg halászatból éltek.
A két részből álló faluhatár nagyobbik részét a Duna árvizei járták, nagy része posványos mocsár, nádas, kevés erdővel és csak a szárazabb években használhatók voltak legelői is. A másik kisebb rész szántóföldekből, urasági földekből állt. A területet ezért 1866-ban Bogojeva és Karavukova községekkel együtt hatalmas töltéssel ármentesítették, melyhez a terveket Hevessy Károly vármegyei főmérnök készítette.
Vajszka lakossága sokác volt, akik a török hódoltság végén telepedtek ide.
1768-ban Vajszka neve a kamarai térképen is fel volt tüntetve.
1797-ben Gromon Zsigmond a királyi kincstártól megvásárolta a falut, nem sokkal később Bogyánt is, 1807-ben pedig Vajszkai előnevet kapott. 1886-ban Gromon Dezső birtoka, akitől Vajszka 1886-ban egy részvénytársaság kezébe jutott, 1888-ban pedig gróf Hunyadi Imréné vette meg, majd a 20. század elején Széchenyi Emilnéé lett, de birtoka volt itt a gombos-vajszkai ármentesítő-társulatnak is, aki itt belvízelvezető csatornát épített, aminek következében nagy, eddig használhatatlan terület vált művelhetővé.
1910-ben 2196 lakosából 1092 magyar, 248 német, 28 szerb, 822 cigány és sokác volt. Ebből 2124 római katolikus, 50 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Bács-Bodrog vármegye Hódsági járásához tartozott.
Gerecs[szerkesztés]
Vajszka határában feküdt egykor Gerecs (Gerech) falu is, melyet 1334-ben a bácsi érsek más birtokokért kapott cserébe.
Gerecs birtokosai a 15. század vége felé a Garai Bánfiak és a Hlapsityi Horváthok voltak az urai, de már 1491-ben Várdai Péter kalocsai érsek kapott reá kir. adományt.
Kőégető[szerkesztés]
Kőégető is e tájon feküdt egykor. Nevét már 1448-ban említették az oklevelekben.
1480-ban a Sápi Szentbertalani család birtoka volt, később a Patolcsaiaké lett.
Népesség[szerkesztés]
Demográfiai változások[szerkesztés]
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 4305 | 4341 | 4355 | 3798 | 3448 | 3272 | 3169[2] | 2834[1] |
Etnikai összetétel[szerkesztés]
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 1319 | 41,62 |
| Románok | 569 | 17,95 |
| Horvátok | 353 | 11,13 |
| Magyarok | 341 | 10,76 |
| Jugoszlávok | 207 | 6,53 |
| Cigányok | 42 | 1,32 |
| Szlovákok | 33 | 1,04 |
| Ukránok | 19 | 0,59 |
| Németek | 18 | 0,56 |
| Montenegróiak | 11 | 0,34 |
| Muzulmánok | 10 | 0,31 |
| Oroszok | 4 | 0,12 |
| Ruszinok | 3 | 0,09 |
| Macedónok | 3 | 0,09 |
| Szlovének | 2 | 0,06 |
| Csehek | 1 | 0,03 |
| Bosnyákok | 1 | 0,03 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Látnivalók[szerkesztés]
- Szent György római katolikus templom: az ősi plébániát már 1332-ben említik. A plébániát 1787-ben alapították, előtte Palona leányegyháza volt. A templom védszentje Szent György vértanú. A templomot 1842-ben és 1958-ban újították fel. A templom méretei: hossza 34 m, szélessége 10 m, magassága 7 m, a torony 24 m magas. Négy harangja van, a legnagyobb 553 kg, a legkisebb 65 kg. Az anyakönyvet 1788-óta vezetik. Ma a horvát és a magyar nemzetiségűek képezik a római katolikus lakosságot.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források[szerkesztés]
- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség: Bács-Bodrog vármegye
