Sajkásszentiván
| Sajkásszentiván (Шајкаш / Šajkaš) | |
 | |
| A görögkeleti templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Dél-bácskai |
| Község | Titel |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 21244 |
| Körzethívószám | +381 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 4374 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 117 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 78 m |
| Terület | 38,9 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 16′ 20″, k. h. 20° 05′ 23″45.272200°N 20.089700°EKoordináták: é. sz. 45° 16′ 20″, k. h. 20° 05′ 23″45.272200°N 20.089700°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sajkásszentiván témájú médiaállományokat. | |
Sajkásszentiván (szerbül Шајкаш / Šajkaš, németül Schajkasch-Sentiwan) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Titel községben.
Fekvése
[szerkesztés]Újvidéktől keletre, Sajkásgyörgye, Tiszakálmánfalva, Kabol és Tündéres közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]Sajkásszentiván (Kovilszentiván, Szentiván, S. Johannes) nevét 1308-ban említette először oklevél Sancto Iwan néven.
1318-ban a Szentiványiak birtoka volt, akik itteni öröklött birtokuk felét a Bekenyi nevű rokonaiknak adják. A Bekenyiek az adományozó oklevelet 1325-ben a titeli káptalan előtt átiratták. A birtok a Titel közelében fekvő Disznód (Disznódsára) mellett volt.
1910-ben 3061 lakosából 102 magyar, 1249 német, 1694 szerb volt. Ebből 100 római katolikus, 1193 evangélikus, 1689 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Bács-Bodrog vármegye Titeli járásához tartozott.
A második világháború után német lakosságát kitelepítették, s még utolsó emléküket, a település evangélikus templomát is lebontották.
Népesség
[szerkesztés]Demográfiai változások
[szerkesztés]| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2237 | 2391 | 2825 | 2987 | 3541 | 3828 | 4550[2] | 4374[1] |
Etnikai összetétel
[szerkesztés]| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 4362 | 95,86 |
| Cigányok | 64 | 1,40 |
| Horvátok | 21 | 0,46 |
| Magyarok | 18 | 0,39 |
| Jugoszlávok | 13 | 0,26 |
| Ruszinok | 7 | 0,15 |
| Montenegróiak | 4 | 0,08 |
| Macedónok | 4 | 0,08 |
| Szlovákok | 2 | 0,04 |
| Románok | 1 | 0,02 |
| Muzulmánok | 1 | 0,01 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
[szerkesztés]- Györffy György: Bácsvármegye
További információk
[szerkesztés]- Sajkásszentiván története Archiválva 2020. január 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Bács-Bodrog vármegye
