Bulkeszi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bulkeszi
(Маглић / Maglić)
Az elhagyatott állapotban lévő evangélikus templom
Az elhagyatott állapotban lévő evangélikus templom
Bulkeszi címere
Bulkeszi címere
Közigazgatás
Ország  Szerbia
Tartomány Vajdaság
Körzet Dél-bácskai
Község Petrőc
Rang falu
Irányítószám 21473
Körzethívószám +381 21
Népesség
Teljes népesség 2486 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 107 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 304 m
Terület 25,2 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bulkeszi (Szerbia)
Bulkeszi
Bulkeszi
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 21′ 26″, k. h. 19° 31′ 32″Koordináták: é. sz. 45° 21′ 26″, k. h. 19° 31′ 32″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bulkeszi témájú médiaállományokat.

Bulkeszi vagy Bulkesz (szerbül Маглић / Maglić vagy Бачки Маглић / Bački Maglić, németül Bulkes vagy Pfalzweiler) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Petrőc községben.

Fekvése[szerkesztés]

Újvidéktől 30 km-re északnyugatra, Petrőc és Szilbács közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Bulkeszi ősi magyar helység, melyet már a 13. század közepén említett a Fráter család egyik oklevele. E család ősei bácsi várjobbágyok voltak, közöttük a legrégibb ismert ős Marczel volt, kinek két fiát, Kelement és Mártont 1263-ban V. István ifjabb magyar király, hűséges szolgálataikért azzal jutalmazta, hogy 1265-ben Kezy nevű földet és nemességet adományozott nekik örökségi joggal. Kezy-t, mely addig a bácsi várispánság alá tartozott, 1263-ban felmentette annak köteléke alól is. E föld az oklevél szerint nyolc falu számára is elegendő területtel bírt. Szomszédja pedig nyugatról Szent Jakab és Zyh Bach (a mai Szilbács) volt. Ezek névszerint: Szent-Iván-Keszi, Boldogasszony-Keszi, Sávoly-Keszi vagy Boulkezy, Keresztényteleke, Egres, Szent-Péter, Kastélyteleke és Matyuka-Kürt voltak. Ezek közül mára csak Szent-Péter maradt meg, Petrovácz néven, és Sávoly-Keszi Bulkeszi faluban. A nyolc falunyi földterületet, amelyet a bácsi vár alól felmentettek, Keszi-nek nevezték, de a nyolc falu külön birtokosától kapta megkülönböztető nevét; s így az a Keszi nevű falu, amely Sávolynak jutott, Sávoly-Keszi vagy pedig Boulkeszi nevet kapott, úgy hogy Sávoly-Kesziből Volykeszi, Bolykeszi, Boulkeszi, Bulkesz alakok lettek.

A 15. század elején Bulkesz a Garaiak birtoka volt. Garai Miklós végrendeletét 1430-ban Zsigmond király is megerősítette, a végrendelet szerint Garai Miklós nejének és fiainak többek között Belkezi és Kis-Kezit adta.

1464-ben Bwkezi Garai Jób birtoka volt.

A török hódoltság alatt a defterek is felsorolták a bácsi nahijében; 1554-ben 2, 1570. körül 3, 1590-ben pedig 7 adózó házzal.

A török hódoltság után királyi kincstári puszta lett, de 1723-ban a közeli palánkai határőrvidéki milicia foglalta le a maga számára.

1717-ben itt teleltették a sereg élelmezésére szolgáló szarvasmarhákat. Nevét ekkor és 1737-ben Bulkessa-nak írták.

1728-ban már benépesített puszta volt. 1740 táján nevét Vulkesfalu pusztának írták.

1745-ben, a határőrvidék megszüntetése után újra a királyi kincstárhoz került vissza.

1786-tól 1100 nagyobbrészt evangélikus német lakossal telepítették be, 230 házban.

1789-ben egy járvány során a falu lakossága felére fogyott, sokan pedig Hajdusiczára, Ókérre és Óverbászra költöztek át.

A 20. század elején a lakosság egy része szélrosta-készítéssel foglalkozott, de posztógyár is volt a településen.

1910-ben 2899 lakosából 50 magyar, 2777 német, 55 szlovák volt. Ebből 48 római katolikus, 2823 evangélikus volt.

A trianoni békeszerződés előtt Bács-Bodrog vármegye Palánkai járásához tartozott.

A második világháború után a német lakosságot deportálták, s helyükre szerbeket telepítettek a Balkán különböző részeiről.

Bulkeszi közelében egykor több, mára már nem létező település is állt, mint Baka, Békatorok és Csimor.

Baka[szerkesztés]

A 14. század elején egyházas helyként volt említve. 1323-ban Doroszlai Pálnak volt itt nagyobb birtoka.

1395-ben Bakamonostor néven említi egy oklevél, 1428-ban egy része pedig a Garaiak birtoka volt. A mohácsi vész alatt sem pusztult el, a háborús zavarok idején, más községekkel együtt, a gyulai vár birtokai közé került, de 1559-ben királyi rendeletre ez alól felmentették és törvényes birtokosai visszakapták.

1590-ben a török defterek a bácsi nahijébe sorozták.

Békatorok[szerkesztés]

A bulkeszi határban, Petrőcz felé volt Békatorok község is, melyet egy 1430. évi följegyzés a Garaiak birtokaként említ, akik azt zálogjogon szerezték meg. Garai Miklós nádor a feleségének engedte át e birtokot, de a fiainak az 1432. évi osztozkodásakor azok kezén találjuk. Későbbi sorsáról hiányzanak az adatok.

Csimor[szerkesztés]

Az eltűnt Csimor nevű falu is ezen a környéken fekhetett.

1373-1375-ben Chyomor birtokosa a Csimori Bársony család volt, de több nemes család nevében is szerepelt, 1461-től 1504-ig, mint például a Kövér és a Nagy családoknak is ez az előnevük szerepelt 1480-ban és 1486-ban.

Népesség[szerkesztés]

Demográfiai változások[szerkesztés]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
8 1157 2180 2226 2571 2732 2695[2] 2486[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés]

Nemzetiség Szám %
Szerbek 2426 90,01
Szlovákok 101 3,74
Jugoszlávok 35 1,29
Horvátok 28 1,03
Magyarok 16 0,59
Macedónok 6 0,22
Montenegróiak 5 0,18
Cigányok 4 0,14
Bolgárok 4 0,14
Ukránok 2 0,07
Németek 2 0,07
Szlovének 1 0,03
Muzulmánok 1 0,03
Albánok 1 0,03
Egyéb/Ismeretlen[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]