Karlócai béke

	Karlócai béke
	A karlócai béketárgyalások (Ismeretlen németalföldi mester metszete, 1699)
	A szerződés török nyelvű példánya (Velence, Dózse-palota)
Típusa	Határozott időtartamra (25 évre) szóló békeszerződés
Aláírás dátuma	1699. január 26.
Aláírás helye	Karlóca (Karlowitz)
Aláírók	Habsburg Birodalom; Velencei Közt.; Orosz Birodalom; Oszmán Birodalom;
Nyelvek	német, török
	A Wikimédia Commons tartalmaz Karlócai béke témájú médiaállományokat.

A karlócai békeszerződést 1699. január 26-án írták alá Karlócán (törökül Karlofça, németül Karlowitz, horvátul Srijemski Karlovci, szerbül Sremski Karlovci – ma Szerbia, Vajdaság). A béke az 1683–1697-es, a törököket a Magyar Királyság területéről kiűző Habsburg–török háborút zárta le, amely az utóbbiak vereségével zárult. Az aláírók az Oszmán Birodalom, valamint a Habsburg Monarchiát, a lengyel–litván államot, a Velencei Köztársaságot és Oroszországot is magában foglaló Szent Liga voltak. Az oszmánok átengedték az osztrákoknak Magyarország nagy részét, Erdélyt és Szlavóniát.

A szerződés megkötése

1698. október 18-án Savoyai Jenő herceg, császári főparancsnok fegyverszünetet kötött a szultán megbízottaival. Novemberben Karlócán megkezdődtek a tárgyalások a Szent Liga képviselői és a szultán biztosai között. A megbízottak a békeszerződést 1699. január 26-án írták alá, melyet I. Lipót császár február 16-án erősített meg.^[1]

A szerződés tartalma

Az oszmán megszállás alatt lévő (korábban litván, majd lengyel) Podólia (ma: Ukrajna) Lengyelországhoz került, de a lengyeleknek ki kellett üríteni a megszállt moldvai területeket. Dalmácia nagy részét és Moreát (Peloponnészosz-félsziget) a Velencei Köztársaság vette birtokba. Az oroszok jogot szereztek az általuk elfoglalt Don-parti Azov erődjének megtartására.

A karlócai békével Magyarország nagy részén megszűnt az oszmán hódoltság, és lehetővé vált az ország területi, politikai és közigazgatási egyesítése. A törökök a (nagyrészt lakatlan) Temesköz és a Szerémség délkeleti részének kivételével minden magyar hódoltsági területről lemondtak, bár a Temesköz jelentős részét Savoyai Jenő herceg vezette császári csapatok már elfoglalták. A békekötés megszabta, hogy az Oszmán Birodalomban a keresztény alattvalók vallásukat szabadon gyakorolhatják. A felek egymás országában szabadon kereskedhetnek. A foglyokat kicserélik, vagy mérsékelt váltságdíjért szabadon engedik. A határszéli várak jó állapotát fenntarthatják, de újat a felek nem építhetnek. A béke illetve a fegyverszünet 25 évre lett megkötve. A szultán ígéretet tett, hogy nem támogatja a Habsburg-ellenes magyar erőket. Thököly Imrét és társait a magyar határtól távol telepítette le, a török birodalom belsejében, Nikomédiában (ma İzmit).^[2]^[3]

Jegyzetek

↑ Nagy László: A török világ végnapjai Magyarországon. (Históriai mozaikok) Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1986. 388-389. ISBN 963326197X
↑ Tóth, 1997.
↑ Németh, 2015.

Források

↑ Tóth, 1997.: Tóth, István György (1997). Rubicon (1997/2. Békerendszerek). ISSN 0865-6347. {{cite journal}}: Cite has empty unknown parameters: |quotes=, |month= és |coauthors= (súgó); Missing or empty |title= (súgó)
↑ Németh, 2015.: Németh Máté (2015. január 26.). "Karlóca: a török világ vége Magyarországon". Múlt-kor történelmi portál. Hozzáférés: 2015. december 16.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Karlócai béke témájú médiaállományokat.

Szita László - Gerhard Seewann: A karlócai béke és Európa - Dokumentumok a karlócai béke történetéhez 1698–1699, 1999, Pécs

Kapcsolódó szócikkek

[1] Nagy László: A török világ végnapjai Magyarországon. (Históriai mozaikok) Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1986. 388-389. ISBN 963326197X

[Tóth,_1997._-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--2] Tóth, 1997.

[Németh,_2015._-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--3] Németh, 2015.

[1]

[2]

[3]

m v sz A török kiűzése Magyarországról (1683–1699)
Bécs török ostromától Buda visszafoglalásáig (1683–1686)	Bécs török ostroma (1683) Kahlenbergi csata (1683) Párkányi csata (1683) Esztergom ostroma (1683) Váci csata (1684) Buda ostroma (1684) Eperjesi csata (1684) Táti csata (1685) Érsekújvár ostroma (1685) Buda visszafoglalása (1686)
Hadjáratok az Erdélyi Fejedelemség felszámolásáig (1686–1690)	Nagyharsányi csata (1687) Belgrád ostroma (1688) Grabováci csata (1689) Batocsinai csata (1689) Nisszai csata (1689) Vidin ostroma (1690) Zernyesti csata (1690) Belgrád elvesztése (1690)
További hadjáratok a karlócai békekötésig (1690–1699)	Szalánkeméni csata (1691) Nagyvárad ostroma (1692) Belgrád ostroma (1693) Lugosi csata (1695) Hetényi csata (1696) Zentai csata (1697) Karlócai béke (1699)