Azovi erőd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Azovi erőd
Azov Alexeyevsky Gate 2.JPG
Ország Oroszország
Mai település Azov

Épült 1475
Tulajdonos Oroszország
Elhelyezkedése
Azovi erőd (Oroszország)
Azovi erőd
Azovi erőd
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 47° 06′ 56″, k. h. 39° 25′ 11″Koordináták: é. sz. 47° 06′ 56″, k. h. 39° 25′ 11″
A Wikimédia Commons tartalmaz Azovi erőd témájú médiaállományokat.

Az azovi erőd (oroszul Азовская крепость) erődítmény Azov(wd) városában, Oroszországban, a Rosztovi területen, szemközt a Don folyóval és északon az azovi kikötővel. Sáncok, őrtornyok és kapuk védik.[1] Az erődöt, melyet korábban Azak erőd néven ismertek, törökök alapították 1475-ben az Oszmán Birodalom számára. A birodalom északi határát védte, valamint a kijáratot az Azovi-tengerre.[2] Az Orosz Cárság és az Oszmán Birodalom több konfliktus után 1700. július 13-án aláírta a konstantinápolyi békét, amelyben a szultán elismerte Oroszország tulajdonjogát az azovi területre.[3]

Története[szerkesztés]

A 15. század második fele előtt velencei és genovai telepek voltak az erőd helyén. A Tanaisz nevű város a Nyugat és Kelet közötti kereskedelem fontos tranzitállomása volt. Miután a várost 1471-ben elfoglalta az Oszmán Birodalom, egy hatalmas erődöt építettek ide. A kőfal és tizenegy torony egy dombot zárt közre; az elővárost várások és sáncok választották el. A várat kétszáz ágyú védte.[2]

Kozák időszak[szerkesztés]

A sáncok

A doni és zaporizzsjai kozákok 1637. júniusban lerohanták és bevették az erődöt, amelyet aztán a sztyepp felől 400 lovasból álló kozák lovasság védett. 1641-ben a törökök megpróbálták visszafoglalni Azovot, és naponta 700–1000 lövedékkel támadták. Az erős ágyútűzben az erőd nagy része romba dőlt.[4] A falak egyes részei teljesen megsemmisültek; a tizenegy toronyból mindössze három maradt meg. A török seregek megrohamozták az erődöt, de komoly veszteségeket szenvedtek, és visszavonultak. Ezután a tüzérség indított támadást az erőd ellen. A túlerőben levő török hadsereg visszavonulásra kényszerítette a kozákokat a fellegvárra.[5] Azonban a súlyos veszteségek (20 000–70 000 halott és sebesült három hónap alatt) és az ellátási nehézségek miatt a törökök véget vetettek az ostromnak.

A kozákok felajánlották az Orosz Cárságnak, hogy annektálja Azovot. I. Mihály orosz cár és a nemzetgyűlés ezt elutasították, mivel újabb orosz-török háborúhoz vezetett volna, amire Oroszország nem állt készen. A kozákoknak nem voltak forrásaik az erőd újjáépítéséhez, ezért 1642 nyarán elhagyták.

Orosz időszak[szerkesztés]

Az 1695–1969-os azovi hadjárat

I. Péter orosz cár vezette az 1695–1696-os azovi hadjáratokat(wd).[6] A katonai expedíció szárazföldön és vízen (Voronyezs, Volga és Don folyókon) haladt előre. Az első próbálkozás az azovi erőd megrohamozására 1695. augusztus 5-én történt Franz Lefort(wd) vezetésével. Ez nem volt sikeres, az orosz hadsereg csupán az őrtornyokat tudta elfoglalni. A roham során elesett és sebesült orosz katonák száma több mint 1500 volt.[7] A második rohamra szeptember 25-én került sor. A Preobrazsenszkij-testőrezred(wd) és a Szemjonovszkij-testőrezred(wd) Fjodor Matvejevics Aprakszin(wd) vezetésével elfoglalta az erődítés nagy részét, és bejutottak a városba. A törököknek azonban volt idejük rendezni soraikat, és Aprakszin előnyomulása nem kudarcot vallott a többi katonai egység támogatása nélkül. Az ostromot október 2-án abbahagyták.[8]

A második azovi hadjáratra 1696. júliusban került sor. Megtették az előkészületeket, hogy rohamra induljanak 1696. július 16-án. Július 17-én 1500 doni és zaporizsjai kozák indult támadásra, és sikerült két bástyát bevenniük. Hosszas ágyúzás után a védők július 19-én feladták az erődöt.[9] Az ostrom sikerében nagy szerepe volt I. Péter újonnan épített hadiflottájának.[10] 1700-ban a konstantinápolyi béke megkötésével az Oszmán Birodalom megerősítette, hogy elismeri Oroszország tulajdonjogát az azovi erődre.[11]

Az 1710–1711-es pruti hadjárat végén az Orosz Cárság arra kényszerült, hogy megkösse a pruti békét, amely többek között tartalmazta Azov visszaadását az Oszmán Birodalomnak.[12]

1736-ban a 28 000 főnyi doni hadsereg Peter Lacy(wd) vezetésével megostromolta az erődöt. Az orosz haderő folyamatos ágyútűz alatt tartotta az erődöt június 11-én. Lacy elrendelte, hogy június 28/29 éjjelén induljanak rohamra. Az ütközet alatt az orosz hadsereg nem várt ellenállásba ütközött. Az ütközetben az összes orosz veszteség 7 halott és 38 sebesült volt. Az éjszakai támadás után Musztafa Agi pasát az erőd feladására szólították fel. A belgrádi béke(wd) értelmében a város az Orosz Birodalomhoz került.[13]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Крепостные валы с Алексеевскими воротами (orosz nyelven). Ассоциация малых туристских городов. [2017. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 1.)
  2. a b Тихонов, Ю. А. Азовское сидение. — Москва, 1970. P. 99
  3. Davies, Brian L.. Warfare, state and society on the Black Sea steppe, 1500-1700, Warfare and history. Routledge, 187. o. (2007). ISBN 0-415-23986-9 
  4. Boeck, Brian J.. The Siege of Azov in 1641: Military Realities and Literary Myth, Warfare in Eastern Europe. Leiden, 188. o. (2012) 
  5. Boeck, Brian J.. The Siege of Azov in 1641: Military Realities and Literary Myth, Warfare in Eastern Europe. Leiden, 191–2. o. (2012) 
  6. Доценко В. Д. Флот Петра Великого. Азовский флот. Великое посольство. Керченский поход. // Морской альманах. № 1. Гл. 1. История Российского флота.: Saint-Petersburg 1992. С. 15
  7. Хронологический указатель военных действий русской армии и флота, Береждивость, 1–4. o. (1909) 
  8. Шефов Н. А.. Битвы России, АСТ, 699. o. (2006) 
  9. Gebei Sándor: A karlócai béke 300. évfordulójára. Történelmi Szemle, XLI. évf. 1–2. sz. (1999)
  10. Zsemlye János : I. Péter cár hadiflottájáról: (cím nélkül) . Valóság, LVI. évf. 4. sz. (2013. ápr.)
  11. Bodnár Erzsébet: Orosz-osztrák együttműködés és vetélkedés a keleti kérdésben a 18. században és a 19. század első felében. Történeti tanulmányok, XIII. évf. (2005)
  12. Bodnár Erzsébet: Oroszország déli törekvései és a fekete-tengeri szorosok problémája (1700-1774). edit.elte.hu (2009) (Hozzáférés: 2021. ápr. 25.)
  13. Баионов А. К.. Русская армия в царствование императрицы Анны Иоанновны. Война России с Турцией в 1736-1739 гг., 225. o. (1906) 

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Azov Fortress című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.