Zaporizzsjai kozákok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zaporizzsjai kozákok
Zaporizzsjai kozák katona a 17. századból
Zaporizzsjai kozák katona a 17. századból
Teljes lélekszám
Beolvadtak a környező nemzetekbe, 1770 körül kb. 100 000 fő
Régiók
Zaporizzsjai terület
Nyelvek
kozák
Vallások
ortodox
Rokon népcsoportok
kozákok, lengyelek, ukránok
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zaporizzsjai kozákok témájú médiaállományokat.
Kozák katonai tábor
Kozák zászló

Zaporizzsjai kozákok (orosz változatban zaporozsjei kozákok (ukránul: Запоріжжя oroszul: :Запорожье)) a mai Ukrajnában található Zaporizzsjai területen élt kozákok neve. Államszervezetüket Zaporozsjei Hadnak vagy hetmanátusnak nevezték és ennek a központja a Zaporizzsjai Szicsnek nevezett erődrendszer volt, melyet a kozákság bölcsőjének tekintenek. A zaporizzsjai kozákság a doni kozákokkal ellentétben elsősorban Lengyelország ortodox alattvalóiból került ki.

A népesség kialakulása[szerkesztés]

A zaporizzsjai kozák népesség a 14. század végén a 15. század elején alakult ki a Lengyel–Litván Unió déli részén. A Dnyeper folyó alsó szakasza mentén, telepedtek le. Az akkori időben peremterületnek számító részeket birtokló Visnevecki mágnáscsalád urai tették lehetővé, hogy az ukrán sztyeppén vadászó kalandor elemek röghöz kötődjenek.[1]

Ekkor ezt a területet „Vad mezők”-nek nevezték. Az itt kialakuló kozákság a doni kozákokkal ellentétben elsősorban Lengyelország ortodox alattvalóiból került ki.[1] A szabad sztyeppi földeken letelepülők megalapították saját állandó szállásaikat és táboraikat. Kezdetben több helyen kis erődítményeket, úgynevezett „szicseket” építettek (szics = erődítmény földsánccal, palánkkal, vizesárokkal megerősített település), a fő erődítmény idővel alakult ki. Az első ilyen valószínűleg 1556-ban Dmitro Visneveckij irányításával a Dnyeper Hortica nevű szigetén (Horticai Szics) létesült.[2]

Zaporizzsjai Szics[szerkesztés]

Az erődítmény patkó alakot formázott és falai mögött fából épült házak és raktárépületek álltak. A szics közepén tér volt Mária Oltalma templommal, kúttal, a büntetés-végrehajtó hellyel (oszlop) és itt tartották a népgyűléseket, az úgynevezett vicséket.[3]

E körül álltak a kurinyok (hosszú téglalap alakú építmény, ahol a kozákok laktak. 38 kuriny volt.), az elöljárók házai, a kancellária épülete, lőpor- és fegyverraktárak. A folyóparti kikötő az erődön kívül volt. A külföldi követek és kereskedők lakhelye, a „görög ház” a kikötő mellett, az erődön kívül volt. A külső fala kihegyezett végű, szorosan egymáshoz illesztett hasított szálfákból épült. Az elnevezése is innen ered, ugyanis a szics szó ukránul azt jelenti hasítani.[3]

A Szics körüli szigetek búvóhelyei kis erődítmények voltak a katonai kincstár számára. Itt volt a flottilla horgonyzóhelye, a katonai kincstár rejtekhelye, és az ágyúk őrzési helye. Visneveckij halála után az 1770-es évek elejére a szüntelen háborúik ellenére is a zaporizzsjai kozákok száma elérte a százezret.[3] A történelem során a Zaporizzsjai Szics helye is állandóan változott:

Orosz csapatok 1775-ben átfogó támadást intéztek a zaporizzsjai kozákok ellen, és elpusztították a Zaporizzsjai Szicset, melyet a későbbiekben újjáépíteni már nem tudtak.[3]

A zaporizzsjai kozákok társadalma[szerkesztés]

A kozákok jogilag egyenlők voltak, azonban voltak gazdag és szegény kozákok közöttük. Egyben voltak egyformák, hogy minden kozák szavazati joggal rendelkezett.

  • Kozák köztársaság – katonai-politikai szervezet, választott vezetőkkel, egyenlő szavazati joggal.
  • Általános tanács – kül- és belügyek intézése volt a feladata. Itt vitattak meg minden fontos döntést.
  • Sztársina (kozák előkelőség) - irányította a Szicset. Minden tisztség választott volt és nem öröklődött. Fontosabb tisztségek: hetman (korlátlan hatalom), bíró, írnok, katonai vezetők, fegyvermester, tisztségviselők.
  • Kuriny – kisebb katonai közösség vezetője az atamán.[4]

Hadviselésük[szerkesztés]

Jellegzetes kozák fegyverek a puskák, a muskéták, a szablya, a harci kések, a tőrök, a buzogányok, a lándzsák, a csáklyák. Vértet vagy pajzsot nem viseltek.

Hadviselés:

  • gyalogság: 3 sorban áll a gyalogság = 1. sor lő, 2. adja puskát, a 3. tölti a puskát
  • lovasság – félkörben támad az ellenségre
  • a tengeri hadviselés alapja a sajka, gyors, könnyen irányítható csónak volt.

A kozákok ezredekbe (perejaszlavi, kijevi, cserkaszi, csihirini, bilocerkvai, korszunyi ezred) és századokba voltak beosztva.

Lajstromozott kozákoknak nevezték azokat a zaporizzsjai kozákokat, akik a lengyel királyi hadsereg szolgálatába beválasztott kozákok voltak. A szolgálatért földet kaptak és fizetést. Vezetőjűk szintén a hetman volt, de őket a király választotta. A lajstromozott kozákság létszáma nem volt állandó.

Rövid történetük[szerkesztés]

A zaporizzsjai kozákok állandó harcban álltak a krími tatárokkal, a törökökkel és sokszor harcoltak a lengyel-litván állam ellen is. De számos háborúban szolgálták a lengyel uralkodót többek között a törökök, a svédek, a moldvaiak, a németek és az oroszok ellen. A magyarok oldalán beavatkoztak a török háborúkba, főleg a tizenöt éves háborúba, alkalomadtán ugyan a magyarok, erdélyiek és románok ellen is harcoltak. A 16. században megindult az önálló kozák (ukrán) állam szervezése. A lengyelek ellen Bohdan Hmelnickij vezetésével 1648-ban fellázadt kozákok 1654-ben hűségesküt tettek Alekszej orosz cárnak. Cserébe Hetmanscsina területén autonómiát kaptak.[4]

1667-ben Oroszország és Lengyelország között felosztották Ukrajnát. Az oroszok azonban fokozatosan hozzákezdenek autonómiájuk felszámolásához. Ezért több kozák felkelés is kirobbant. Az északi háború idején Ivan Mazepa hetman a svédek oldalára állt. Azonban a függetlenségért küzdő kozákok lázadását 1709-ben XII. Károly támogatása ellenére Poltavánál I. Nagy Péter cár leverte. Ezt követően az addigi viszonylagos autonómiájukat tovább csökkentették, majd II. Nagy Katalin cárnő alatt végleg megszűnt a zaporizzsjai kozákság önállósága.

Kozák lovasok menetben
Jellegzetes kozák ház
zaporizzsjai kozák tábor

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b Karácsonyi Dávid: A kelet-európai sztyepp és a magyar Alföld, mint frontier területek. Földrajzi Értesítő 2008. LVII évfolyam 1-2 füzet 185-211 oldal. (Hozzáférés: 2010. február 1.)
  2. A kozákok kapcsolatai Moszkvával. Hromada.hu. (Hozzáférés: 2010. február 1.)
  3. ^ a b c d Az ukrán kozákság bölcsője a szics. Népújság, 2008. július 23. (Hozzáférés: 2010. február 1.)
  4. ^ a b A zaporozsjei kozákok levelet írnak a török szultánnak. Történelem mindenkinek, 2009. július 23. (Hozzáférés: 2010. december 18.)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zaporizzsjai kozákok témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés]