Dózsepalota (Velence)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Velence és lagúnája
Világörökség
A palota a vízről nézve
A palota a vízről nézve
Adatok
OrszágOlaszország
TípusKulturális helyszín
KritériumokI, II, III, IV, V, VI
Felvétel éve1987
Elhelyezkedése
Dózsepalota (Olaszország)
Dózsepalota
Dózsepalota
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 45° 26′ 01″, k. h. 12° 20′ 25″Koordináták: é. sz. 45° 26′ 01″, k. h. 12° 20′ 25″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dózsepalota témájú médiaállományokat.
A Porta della Carta
A Nagyterem Guardi festményén
Ádám és Éva
A Piazzettára néző loggia
Tiepolo: A tenger hódolata Velencének (a múzeum gyűjteményéből)
Quentin Massys: Ecce homo (a múzeum gyűjteményéből)

A dózsepalota (vagy Doge-palota, olaszul Palazzo Ducale) az egykori Velencei Köztársaság fejének, a dózsének palotája, Velence egyik legismertebb műemléke, a gótikus világi építészet egyik velencei remeke. A Szent Márk-székesegyház mellett, a Libreriával szemben fekszik a Piazzettán.

Az palota a Museo Civici Veneziani intézményéhez tartozik, az itt vásárolt belépővel az intézmény többi filiáléja is látogatható.

Építésének története[szerkesztés]

Korábban elpusztult, hasonló rendeltetésű épületek helyén épült a 14-15. században több szakaszban. Az első dózsevár még a 9. század elején épült, a székhely Rialtóról a Szent Márk-szigetre került át. Ez 976-ban leégett, helyébe újat építettek, amelyet 1106-ban pusztított el tűzvész. A következő épületet 1177-ben Barbarossa Frigyes látogatása előtt lebontották, hogy helyére újat építsenek, ebből a jelenlegi nem őrzött meg semmit, csak bejárattól balra egy saroktornyot.

A jelenleg látható palotát 1340-ben kezdték el építeni, elsőként a vízparti szárny készült el 1365-re. Teljesen 1424-ben fejezték be, majd pedig többször restaurálták. A Nagytanács 1419. július 30-án tartotta itt első ülését. Itt találhatók az egykori köztársasági testületek hivatalai, gyűléstermei is.

Az épület leírása[szerkesztés]

Az épület a vízről nézve nyújtja a legimpozánsabb látványt, Claude Monet is így festette meg. Ezt a homlokzatot folytatja a nyugati szárny, mely a Piazzettára néz. A nyugati szárny díszes késő gótikus kapuzattal kapcsolódik (Porta della Carta) a San Marcóhoz. A harmadik, keleti szárny a legfiatalabb, ez javarészt reneszánsz, külső homlokzata dísztelen. Ide ível át a Sóhajok hídja, amely a szomszédos börtönnel létesít kapcsolatot.

A 75 m x 100 m széles zárt épülettömb az itáliai lakóházak mintájára belső udvar körül van kiépítve. Az alsó árkádsor, melyet korára való tekintettel lecseréltek s bevittek a múzeumba, leginkább szerkezeti jelentőségű. A második emeleti loggia finom kőcsipkével ellátott, a harmadik emeletet efölött két színben márványlapok borítják. Három szabadon álló és a templomhoz épült hátsó szárnya tágas, téglalap alakú, árkádok által övezett udvart zár be.

  • A 36 oszlopfő a középkori faragóművészet nagybecsű értékei.
  • Magas falfelület széles, csúcsíves ablakokkal, középen erkéllyel, feljebb kis körablakokkal. Kétszínű, márványból készült rombuszminta a falsíkokon (fehér és vörös kockákból rakva, átlós mintázat) díszíti.

Homlokzatok[szerkesztés]

A legkorábban épült déli szárny a vízpartra néz, a földszinten 17 gótikus boltívvel, az első emeleten 34 szamárhátíves csúcsívvel. A második emeleten található a Nagytanács terme. A középső páholy Jacobello, Pierpaolo dalle Mansegne, Filippo Calendario, Pietro Baseio alkotása. A középső balkonos ablakokat Pier Paolo dalle Mansegna készítette.

A nyugati homlokzat a XV. században épült. 1424-ben határozták el lebontását és újjáépítését, majd csak 1438-ban készült el. Ide kapcsolódik a Porta della Carta, amely Giovanni és Bartolomeo Bon műve. A közelben található Állami Irattárról kapta nevét. Gazdagon díszített, gótikus kapujának plasztikus képén Foscari dózse térdel Szent Márk oroszlánja előtt, Velence allegóriája az igazságosság képében. A Piazzetta felőli homlokzat középső erkélye 1577–79-ből származik, Alessandro Vittoria készítette, szimbolikus: az igazságosság jelképe.

A palotasarkok szobrai[szerkesztés]

  • A Piazzetta sarkán: Ádám és Éva a kígyóval
  • A Ponte della Paglia sarkán (Sóhajok hídja felé): A részeg Noé
  • A Szent Márk-bazilika felől: Salamon ítélete
  • A három épületsarkon három arkangyal látható, Velence létének szimbólumait jelenítik meg: Rafael a Kereskedelem, Gábriel a Béke, Mihály a Háború.

Udvara[szerkesztés]

Az árkádos udvari homlokzatok részben gótikusak, a későbbi szárnyakon reneszánsz díszítés, mely főként Jacopo Sansovino műve. Szintén az ő alkotása az Óriások lépcsőjének két monumentális alakja, Mercur és Neptun. E lépcső a keleti szárnyhoz vezet fel, nem látogatható. Az udvar közepén díszkút. Jól látszik a Szent Márk-bazilika is.

Belső termek – a múzeum[szerkesztés]

A palota belső díszítésében évszázadokon keresztül több tucat művész dolgozott, köztük Guarentino freskófestő és Jacopo Tintoretto. Michele Steno dózse adott megbízást a Nagyterem intarziás borítására. A tűzvészektől rongált gótikus belsőket reneszánsz és barokk részletekkel cserélték ki.

A palota fő látnivalói a bejárható sorrendben[szerkesztés]

A Scala d’Oro (Arany lépcső): 1558–59, Sansovino tervei alapján épült

  • Primo Piano Nobile (második emelet):

jobbra a dózsék magánlakosztályai – 1. terem: Sala degli Scarlatti (öltözőszoba) – 2. terem: Sala dello Scudo – 3. terem: Sala Grimani (a bejárattal szemben) – 4. terem: Sala Erizzo – 5. terem: Sala degli Stucchi – 6. terem: Sala dei Filosofi (Filozófusok terme)

  • Secondo Piano Nobile (harmadik emelet):

– 7. terem: Atrio Quadrato – 8. terem: Sala delle Quattro Porte – 9. terem: Anticollegio – 10. terem: Sala del Collegio – 11. terem: Sala del Senato (a Szenátus Terme) – 12. terem: Chiesetta (a dózse magánkápolnája, folyosón tovább – 13. terem: Antichiesetta – 14. terem: Sala dei Consiglio dei Dieci (Tizek Tanácsának Terme) – 15. terem: Sala della Bussola (ide torkollik a Bocca di Leone, a feljelentésekre szolgáló oroszlánszáj) – 16. terem: sala dei Tre Capi del Consiglio dei Dieci -lépcső jobbra felfelé, majd:

  • Sala d’Armei del Consiglio dei Dieci: a Tanács fegyverkészletének egykori tárolóhelye

– 1. terem – 2. terem – 3. terem – 4. terem – lefelé a Scala dei Censori lépcsőn a másodikra, majd: Primo Piano Nobile (folytatás, csak ezen az úton lehet lemenni) – 17. terem: Andito del Maggior Consiglio – 18. terem: Sala della Quarantina Civil Vecchia – 19. terem: Sala del Guariento – 20. terem: Sala del Maggior Consiglio (Nagytanács Terme) – 21. terem: sala della Quarintia Civil Nuova – 22. terem: sala dello Scrutinio, Sóhajok hídja, majd Börtön, visszafelé az út – 23. terem: Avogaria (Bírói testület Terme) Itinerari Segreti del Palazzo Ducale – különtermek – Atrio Quadrato – Kancellária – Kínzókamra – Sala dei Tre Inquisitori (Három Inkvizítor Terme) – Piombi (Ólombörtönök)

A Porta della Carta a múzeum kijárata.

Képtár, gyűjtemények[szerkesztés]

Az épület szinte minden terme festmények tucatjait sorakoztatja fel. Külön érdemes megemlíteni Tintoretto Paradicsomát, a világ legnagyobb méretű vásznainak egyikét, amely a Nagyteremben van a dózse trónja fölött. Őriznek egy eredeti gótikus freskót is. A múzeum gazdag képtárában Hieronymus Bosch, Quentin Massys, és Giovanni Battista Tiepolo festményei is láthatók.

A múzeum gazdag gyűjteménnyel rendelkezik a középkori és kora újkori hadviselés tárgyi emlékeiből, érmékből. Külön említendő a dózsék hagyatéka, a lakótermek berendezési tárgyai, reneszánsz és barokk kori használati tárgyak, a dózsék által megrendelt egyéni és csoportos portrék, egy hatalmas földgömb és párja, ugyanakkora éggömb – az akkor ismert világ legpontosabb ábrázolásai.

Az eredeti gótikus oszlopokat is az épületbe mentették be. Kiállítás van a palota építéstörténetéről, emellett időszaki kiállítások is megtekinthetők, ezekre külön kell belépőjegyet váltani.

Jegyzetek[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • Szentkirályi Zoltán–Détshy Mihály: Az építészet rövid története
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Pogány Frigyes: Velence (a palotáról több részlettel). Corvina Kiadó, Budapest, 1979 ISBN 963-13-0608-9

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dózsepalota (Velence) témájú médiaállományokat.