San Pietro di Castello (Velence)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
San Pietro di Castello
San Pietro di Castello (Venice) Abside.jpg
Elhelyezkedése
San Pietro di Castello (Olaszország)
San Pietro di Castello
San Pietro di Castello
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 45° 26′ 04″, k. h. 12° 21′ 35″Koordináták: é. sz. 45° 26′ 04″, k. h. 12° 21′ 35″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz San Pietro di Castello témájú médiaállományokat.
A templom homlokzata

A San Pietro di Castello (velenceiül Baxéłega de San Piero de Casteło) egy templom az olaszországi Velencében. Évszázadokon keresztül egészen 1807-ig a város székesegyháza volt. Az épület a Castello városhatodban a Castello, korábbi nevén Olivolo szigeten áll, ahol az olivolo a területen korábban termesztett olívabogyóra, a castello pedig egy, a várost védő erődre utal, amelyet Pietro Tribuno dózse uralkodása alatt építettek.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A templom belseje
Antiokhiai Szent Péter trónusa
Szent Péter, Jacopo Bassani festménye

A jelenlegi épület helyén a 7. században egy Szent Sergiusnak szentelt templom állt, amelyet lebontottak, majd 841-ben a helyére építették a mai is látható Szent Péter templomot. Évszázadokon keresztül a püspök székhelye volt, majd 1451-től, amikor V. Miklós pápa Lorenzo Giustinianit kinevezte Grado pátriárkájának, a patriárkátus központja lett. Székesegyház rangját egészen 1807-ig megtartotta, amikor a Szent Márk-bazilika, (amely addig a doge különleges kápolnájaként funkcionált) vette át a szerepét. A templomot az évszázadok során többször átalakították és bővítették, ezenkívül a tűzvészek miatt többször komoly károkat szenvedett. Az eredeti épületből napjainkra semmi nem maradt, jelenleg látható formája a 16. századból való. Vincenzo Diedo pátriárka 1556-ban Andrea Palladiót bízta meg a templom átalakításával, majd a művész halála után az építkezést, az eredeti tervektől kissé eltérve tanítványai, Francesco Smeraldi és Giovanni Girolamo Grapiglia fejezték be.

A templom külseje és a harangtorony[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyszerű, majdnem dísztelen homlokzat kialakítása hasonlít Palladio korábbi műveire, például a szintén Velencében épített Il Redentore homlokzatára. Az isztriai márvánnyal borított homlokzat egyszintes, a három bejáratot korinthoszi oszloppárok választják el egymástól. A harangtornyot a templomtól viszonylag távol építették Mauro Codussi tervei alapján 1482 és 1488 között, Velencében egyedülálló módon teljes egészében fehér isztriai kőből.

A templom belseje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A templom belseje keresztboltozattal fedett háromhajós, kereszthajó nélküli tér. A nagyméretű kupolát négy vaskos, korinthoszi oszlopokon álló ív tartja. A széles főhajó egy hosszú, félkupolával borított szentélyben végződik. A templom baloldalán a 15. században alakították ki a Lando kápolnát, majd később a 17. században Francesco Vendramin bíboros megrendelésére a Vendramin kápolnát.

Főkápolna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főkápolna falánál körben állították fel a Sant'Andrea della Certosa templomból átszállított kórusüléseket és a patriarcha monumentális trónszékét, Andrea Sansovino 16. századból való munkáit. A főoltár 1649-ben készült, Clemente Moli műve Baldassare Longhena tervei alapján. Az oltáron hat puttó és két angyal tart egy üvegfalú urnát, amelyben Szent Lorenzo Giustiniani testét őrzik. A szent arcát ezüstmaszkkal takarták le, kezére szintén ezüstből készült kesztyűt húztak. A főoltár mögött egy kisebb oltárt állítottak fel, mellette három pátriárka, középen Giovanni Tiepolo, balra Alvise Foscari, jobbra Alvise Sagredo síremléke látható. Az orgonát 1754-ben Pietro Nacchini készítette, az orgona alá temették el Boldog Giuliana Giustinianit, Lorenzo unokáját. A főoltár fölötti freskó a Szent Lorenzo Giustiniani megdicsőülése Gerolamo Pellegrini műve a 17. század második feléből. Az oldalfalakon Antoni Bellucci (Nicolò Contarini dózse a szent közbenjárását kéri az 1630-as pestisjárvány idején),Gregorio Lazzarini (A szent alamizsnát oszt a szegényeknek), Giovanni Segala (A szent halála), Domenico Ghislandi (Egy apáca szentáldozása), Daniele Heinz (Csoda a karácsonyi misén), és Antonio Molinari (A szent kiűzi az ördögöt egy megszállottból) festményei a 17. század végéről és a 18. század elejéről.

Szent Kereszt kápolna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az oltáron lévő urnában őrzik Alexandiai Szent János ereklyéit. Fölötte bronz foglalatban egy 14. századi Bizáncból származó keresztet helyeztek el. A kápolna oldalfalain Giovanni Solimena vagy Solima négy vászonképe (A kereszt megtalálása, A kereszt felállítása, János apostol és Mária Magdolna) kapott helyet.

Vendramin kápolna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kápolnát Francesco Vendramin tiszteletére építették. Az oltárt Michele Fabris, más néven Michele Ongaro készítette Baldassare Longhena rajzai alapján. A kápolna oldalfalait fehér márvánnyal borították, a felállított nyolc szobor Vendramin bíboros erényeit szimbolizálja. Az oltárkép a Madonna a Gyermekkel a 17. századból származik és egyike Luca Giordano legszebb alkotásainak.

Lando vagy Mindenszentek kápolna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kápolnát Marco Lando püspök megrendelésére építették 1425-ben gótikus stílusban. Figyelemre méltó az oltár predelláján található, 2. századi római mozaikdíszítés. Az oltáron A. Zuccato mozaikja valószínűleg Tintoretto rajzai alapján készült. A fal mellett felállított két oszlop oszlopfője velencei-bizánci stílusú.

Jobb oldalhajó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bal oldalhajó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a Szeplőtelen Szűz oltára, a Napóleon idején megszüntetett Corpus Domini templomból. Az oltáron lévő szobor Morlaiter munkája a 18. századból.
  • Szent Antal oltára, amelyen a szent egy modern szobra áll, egyszínű aranymozaik háttér előtt.
  • János evangelista oltárán Padovanino oltárképe a 17. század első feléből.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Paolo Rizzo (cura di): Cattedrale di San Pietro di Castello, Edizioni d'arte Marconi, 1998
  • Alessandra Boccato: Chiese di Venezia, Arsenale editrice, Venezia, 1998, ISBN 88-7743-197-0
  • Fajth Tibor: Velence, Panoráma Kiadó, Budapest, 1970
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz San Pietro di Castello (Velence) témájú médiaállományokat.